Míg anno a Magyar Gárda a fejfedők terén igyekezett „hagyományos” maradni, egyik utódszervezete, a Magyar Nemzeti Gárda Mozgalom sok újítást vitt be a formaruházatuk terén. A szett többi része különösebben nem érdemel szót, annál inkább figyelemreméltó a maga egyszerűségében a sapkájuk.
Nem kell különösebben nagy combat gear szakértőnek lenni ahhoz, hogy az ember felismerje: a minta a sapkán a ma hivatalos boci, míg a szabása a Bundeswehr feldmützével mutat nagy hasonlóságot (bár szerintem ez egy kicsit civilesebbnek tűnik, míg a német egyértelműen katonásabb), különösen szemből. A 90M Gyakorlósapka című cikkben a szerző említette, hogy a ma ismert bocskai a szocializmus terméke.

 Ahogy a Magyar Gárda, úgy nyilván az MNG is a 44M „bocskaiból” meríthetett ihletet, de hatással lehetett a tervezőjére a német vonal, ahogyan ők leegyszerűsítették a jól ismert II. vh-s feldmützét. Bár az is lehet, hogy pusztán volt valahol egy ilyen sablon, és csak a terepmintát kérték ilyenre. Mindezektől függetlenül némi jóindulattal elmondható, hogy valamilyen szinten lenne hagyománya ennek a sapkának, főleg akkor, ha gombokkal, meg sapkarózsával jött volna ki a varrodából.

Összehasonlítva a seregbeli megfelelőjével, rögtön rengeteg érvet talál az ember amellett, hogy ha egyszer a Honvédség a dzsungelkalap mellett (ma már állítólag nem osztogatják a nyári bocskaikat, csak kalapok vannak) sildes sapkát is rendszeresítene újra, akkor valami hasonló típuson kellene gondolkodnia.
Kezdjük azzal a ma már csöppet sem elhanyagolható ténnyel, hogy ez egyszerűen jobban néz ki. És ami jól, vagy legalábbis korrektül néz ki, azt a katona is szívesebben viseli. A másik, hogy van ezen négy szellőzőnyílás, ergo, nem rohad bele az ember feje. A sildje kellemes hosszúságú. Nagyobb, mint a bocskaié, tehát jobban árnyékol. Méretileg kb. akkora lehet, mint ami a német sapkán van. Aztán, ha németeket nem zavarja a sajátjukon található szemernyő mérete optika használat során, nyilván a bakának se okozna gondot az, tehát elvben minden funkcióját jobban ellátja, mint a gyakorlósapka. Nem tudom, hogy hátrány-e, de a manapság használt rendfokozati jelzést bajos lenne erre feltenni, de ez feltétlenül szükséges? A dzsungelkalap is köszöni szépen, jól megvan enélkül. A sapka anyaga 100% pamut, és ha már baumwolle, gondolom német nyelvterületen gyárttatták. Azt, hogy mennyibe került a gyártás, fogalmam sincs. Tájékoztató jellegű lenne, ha valaki ezt megírná, akinek a formaruhával (inkább egyen pólóval, mert a nadrág emlékeim szerint nem járt hozzá, és a képek tanulsága szerint sem) együtt osztották ki, hiszen kapnánk egy viszonyítási alapot. A gyakorlósapkát egyébként 800 Ft körüli áron adják egyes helyeken, ehhez meg picivel drágábban jutottam, de ez semmit sem jelent. Az anyagmegnevezés alatt találhatóak a címkén a mosással kapcsolatos tudnivalók. A méretezése a szokásos számozás alapján történik.

Szemből egyértelműen látszik, hogy nem olyan csúcsos, mint a jól ismert bocskai, tehát terepen kevésbé lenne feltűnő jelenség, nem akadhatna bele annyi mindenbe, és ráadásul csuklyával is kényelmesebb viselni.
Összességében kijelenthetjük, hogy használhatóságban messze felülmúlja a 90M gyakorló sapkát, ami manapság igazából csak laktanyahasználat során elviselhető viselet, máshová nem igazán való. Nem is csoda, hogy már nem osztják ki az újaknak (egyes helyeken?). Érdekes, hogy ha nem is hivatalosan, de voltak bizonyos kutatások a bocskai jövőjét illetően. Az alábbi képeket, s az utóbbi sapkát Joni Firpo fórumtársnak köszönhetjük. Íme egy szörnyszülött. Nagyon sok változást a bocskaihoz képest nem láthatunk rajta, de mivel multicam-szerű a minta, jár rá a +1 girdó pont, még ha ugyanúgy nem jó semmire, mint a „boci” elődje. Rémes, tragikus, inkább felejtsük el.

Az alábbi képen látható sapka viszont határozottan előremutató. Nem hoz radikális változást a „szocialista” elődtípusok szabásához képest, de a formája emberibb, viszont számomra felfoghatatlan, hogy ha valaki újításon gondolkodik, hogy maradhatott le a szellőző nyílás? Ez egyébként könnyen orvosolható hiányosság, és méltó vetélytársa lehetne az MNG egyensapkának egy képzeletbeli versenyen, ahol az új bocskait keressük. Nagy kár érte, hogy semmilyen szintre nem jutott el. Gyakorlatilag már most rendszeresítésre alkalmas.

Konklúzió: az MNG egyensapka, ha túllépünk a színén, terepre abszolút jó fejfedő, hiszen „mindent tud”, amit egy sildes sapkától elvár az ember, és valamilyen szinten elmondható, hogy hagyománya is van, ha „feldíszítjük”, és felfedezzük benne a mélyen eldugott 44M-et. Örülök annak, hogy olcsó pénzért sikerült a neten hozzájutnom, hiszen színben (inkább mintában, mert annak a színe átment rozsdabarnába) illeszkedik az egyik gyakorló szettemhez, és egy érdekes darab, ami nem jön mindig szembe az emberrel. De nem kell, hogy gyűjteményi darab legyen, terepen is meg fogja állni a helyét. Hirtelen egyetlen egy hibát tudok felróni neki: nekem 60-as a fejem.

Az írásért köszönet Tom Sinner-nek, a képekért pedig Tom Sinner-nek és Joni Firpo-nak.