A Jordán Királyi Harckocsi múzeum Ammanban található, a II. Abdullah király park szélén. Az épület 20 000 négyzetméteres, és 14 termében körülbelül 120 kiállított jármű látható. Ahogy néztem ez úgy-ahogy állandó, egyedül a múzeumon kívül kiállított járműveket szokták váltogatni.

Feltűnő volt elsőre, a terület méretein túl, az elhagyatottsága. A parkolóban és a főbejáratnál egy lélek sem várta a látogatókat, az ott jártunkkor a múzeum ezen része mintha felújítás alatt állt volna. Ez annak tükrében volt furcsa, hogy Jordániában a legtöbb állami intézménynél, sőt múzeumnál is, rendőrök vagy katonák posztoltak.

A múzeum  előtt hat darab harckocsi került kiállításra, és mivel se tábla se a személyzet nem jelezte másként, ezért úgy gondoltam ezeket közelebbről is meglehet nézni.

Belépve egy 1947-es Lincoln Continental fogad, ugyanis a harckocsik mellett a jordán király az autókat is kedveli, sőt a gyűjteménye megtekinthető egy külön helyszínen. Mellete pedig az Al-Hussein, korábbi nevén Challenger I-es, harckocsi látható. Az utóbbiból a 9 milliós ország ~400 darabot rendszeresített a 2000-es évek elején.

Sajnos a járművek leírása sok helyen hiányos vagy nincs is kirakva. Például a legelső löveget csak mint 150 mm-es ágyú említik meg, miközben ez egy Sig 33-as német gyalogsági ágyú, de például a mellette kiállított tárgyakról nem közöltek semmilyen információt.

A kiállítás ezután a Második Világháborús járműveket vonultatja fel, időrendi sorrendben. Négy könnyű harckocsival indít, amelyek közül a középen látható angol Vickers és francia Renault Chenilette igazi különlegességnek számít.

A könnyű harckocsik mellett nyíló teremben, balkéz felől egy sor német jármű látható, bár ez alól a cseh Skoda kivételt képez, a párduc harckocsival bezárólag.

Jobb oldalon a szövetségesek sora tekintető meg, ahol az észak afrikai hadjáratban használt főbb angol típusok is kiállításra kerültek, korhű sivatagi festéssel.

A tárlat végén bárminemű információ nélkül, géppuskák, páncéltörő fegyverek és német felszerelési tárgyak láthatóak. Ami talán furcsa volt, az az MG-34-es széteső hevedere.

A következő tárlat az 1940-es és 1950-es években a jordán hadseregben rendszeresített páncélozott járműveket rejtette. Ezek főleg angol típusok, nagy részt páncélkocsik és ritkaságnak számító harckocsik voltak.

Az itt kiállított tabló végigvezet az 1920-as évektől a napjainkig rendszeresített járműtípusokon. A királyság hadseregét az 1960-as évekig döntő többségében angol eredetű járművek, majd ezeket fokozatosan az amerikai technika és később az európai váltotta fel.

Az arab-izraeli háborúk részletesebb bemutatását messziről kerülte a múzeum, kizárólag egyetlen nagyobb műveletről látható egy nagyobb tárlat, ez pedig a karamehi csata.

Röviden leírva annyi történt, hogy 1968-ban az izraeli hadsereg a Holt tengertől északra benyomult a jordán területekre, majd egy pár órával később kivonult onnan.

A jordán oldal ezt úgy mutattja be, hogy a betörő izraeli alakulatokat a tüzérség és a gyalogság sikeresen megállította, majd a fővárosból beérkező harckocsizó csapatok kiszorították őket.

Ezzel szemben az izraeli erők célja csupán annyi volt, hogy a határhoz közeleső palesztin kiképző központokat felszámolják. Ez sikerült is, és a feladatuk végeztél kivonultak a területről.

A kiállítás ezen része a két résztvevő oldal által használt főbb harckocsi típusokat, és járműveket vonultatta fel. Érdekesség, hogy harcoló felek katonái közel azonos ruházatot és felszerelést viseltek, ez pedig az angol eredetű khaki gyakorló ruházat volt.

A csatát bemutató terem után, néhány főbb típust vonultattak fel az arab-izraeli háborúk történetéből, például izraeli oldalról az M113-ast, Centurion-t és az AMX-13-as könnyű páncélvadászt, míg az arab oldalt egyiptomi T-62-esek, BRDM-2-es, egy jordán M-60A3-as és egy M44 önjáró tarack képviselte.

A tárlat végét egy Chieftan harckocsi félbevágott váza zárja le. Kifejezetten érdekes volt ebben a formájában látni, de sajnos ehhez sem társultak magyarázó feliratok vagy bármilyen tábla.

A múzeum következő része egyrészről könnyű felderítő páncélosokat vonultat fel a Második Világháborútól a Hidegháború elejéig, lletve nehéz páncélvadászokat a 40-es évek közepétől a végéig.

A technika nagyon vegyes képet mutat, de néhány igazi kuriózum is helyet kapott, mint a francia Panhard EBR, a brazil EE-9 Cascavel és a dél-afrikai Eland 60-as.

A könnyebben páncélozott járművek mögé kerültek be páncélvadászok, amelyeknél túlsúlyban vannak a német típusok, őket követik az amerikai és szovjet páncélrombolók.

A jordán hadsereg járműparkjának modern “digitális” terepmintáját 2006-ban mutatták be. Nem igazán értettem mit szerettek volna bemutatni, egyrészről az iraki invázióra tippeltem volna, de a jordán erők abban nem vettek részt, sőt az ország kifejezetten ellenezte azt.

Mindenesetre a felvonultatott járművek szép vegyes képet mutatnak. Érdekes példány az orosz eredetű SA-13-as csapatlégvédelmi jármű, és a BMP-1 lövészpáncélos, illetve a BRM-1 felderítő páncélos.

Amikor azt hittem, hogy sok újdonságot már nem tudnak mutatni, akkor következtek az igazi nagyfiúk! Modern szovjet, angol, sőt izraeli, német, francia, japán, svájci és olasz járművek.

Az egyik legérdekesebb kiállított példány az a Merkava, amit néhány évvel ezelőtt kaptak ajándékba Izrael államtól, a két ország közötti viszony javulásának eredményeként.

Természetesen nem maradhatott ki maga a király II. Abdullah-nak szentelt kiállítási rész sem, bár itt egyáltalán nem említették meg a katonai karrierjét, egyedül a kiállított fotókból és egyenruhákból lehetett következtetni arra.

A teljesség igénye nélkül, katonai tanulmányait Angliában kezdte a sandhursti katonai akadémián, majd harckocsizó kiképzésben részesült. A karrierje szépen haladt, előbb szakasz majd századparancsnok helyettes lett, mígnem egészen az ezredesi rendfokozatig jutott és zászlóalj-ezred parancsnokká lépett elő. Ezt nem két év alatt érte el, hanem 1980-tól 1992-ig.

Ezalatt egyébként elvégezte az ejtőernyős iskolát is, kiképzést kapott harcihelikopter pilótaként, amúgy repülőgépet is tud vezetni, és végül 1994-től 1998-ig a jordán különleges erőket irányította.          

Végül pedig a királyt bemutató részlegből nyílik egy M48-as harckocsi metszet, és egy M60-as harckocsi Detroit dízel motorja. A felvonultatott páncéltörő, szárnystabilizált páncéltörő, repeszromboló lövedékek szerintem ehhez a harckocsihoz tartoztak.

A múzeum ajándék boltjának talán érdekesebb portékái közé tartoznak a jordán hadsereg MRE készletei. Azonban ezeket elég drágán mérik, ottjártunkkor 18 JDN volt egy fogás ami körülbelül 10 000 Ft-nak felelt meg.

Mindent összefoglalva a kiállított járművek állapota és száma irigylésre méltó, akárcsak az ahogy megőrízték a jordán zászló alatt szolgáló típusokat. Ami viszont hatalmas problémám volt, az a leírások pontatlansága vagy teljes hiánya.