A jugoszláv polgárháború alatt és azt követően a függetlenségét frissen visszanyert Horvátország igyekezett saját iparára támaszkodva megoldani a fegyveres erőinek személyi felszereléssel való ellátását, ennek a törekvésnek eredményeként jött létre az itthon jól ismert ma már klasszikussá vált, horvát málhamellény is.
A horvát könnyűipar jobb állapotban vészelte át 2000-es évek második felének gazdasági világválságát, így a horvát haderőt ellátó vállalatok, mint az egyenruházat és technikai szövetek gyártásával foglalkozó Cateks, a bakancs és ABV védelmi eszközöket forgalmazó Borovo Gumitrade, a ballisztikai védősisakokat gyártó Sestan-Busch (ez utóbbi német tulajdonossal) és cikk témáját képező, a horvát haderő harcászati felszereléseit gyártó zágrábi székhelyű KROKO megmaradtak a nemzetközi piacon is látható exportképes cégeknek.
A 2009-es NATO csatlakozásra való felkészülésként a horvát fegyveres erők végrehajtottak egy átfogó személyi felszerelés reformot, ami az egyenruházattól egészen a harcászati felszerelésig terjedt.
Ennek eredményeként a horvátok által használt korábbi amerikai woodland és háromszínnyomású sivatagi mintázatú felszerelési cikkeket felváltotta az akkoriban modernnek számító CROPAT-ként is ismert háromféle (mérsékelt égövi, sivatagi és haditengerészeti) digitális mintázatban készült személyi felszerelés rendszer.
A horvát haderő a 2000-es években több nemzetközi békefenntartó műveletben is részt vett - főleg a közel keleten – ahol a horvát katonák először különböző külföldi gyártású, gyakran hadisegély keretein belül beszerzett, majd pedig a - szintén a KROKO által gyártott – M200 néven rendszeresített - repeszálló mellényben teljesítettek szolgálatot.
Az M200-as saját a patentokra és rögzítő hevederekre épülő félig-meddig moduláris célzsebrögzítési rendszerrel ellátott hagyományos kialakítású védőmellény, ami már megjelenésekor sem volt túl modernnek nevezhető.
Az ISAF-ban szerzett tapasztalatok alapján került megtervezésre és 2009-ben rendszeresítésre a M120 védőmellény mérsékelt égövi és sivatagi terepmintás változatban egyaránt. A horvátok a tervezés során egyrészt konzervatív – maradtak a nagyobb méretű hagyományos védőmellény kialakításnál - másrészt formabontó megoldásokat alkalmaztak. A mellény három méretben (46-50 és 50-54, 54-58) készült, NIJ Lvl 3A védelmi szintű ballisztikai védelemmel rendelkezik. A készlet része egy kihajtható lágyékvédő, valamint külön felszerelhető felkar és torokvédelem.
A mellény érdekessége, hogy elől nem rendelkezik felhajtható zárópanellel, hanem a teljes oldalsó és elülső részt befedő bolyhos tépőzárakkal lehet méretre állítani, majd az oldalpaneleken található csatos hevederekkel lezárni. A csatos hevederek egyfajta kinyílás elleni biztosítókként lettek megtervezve, azonban missziós környezetben, például Afganisztánban gyakran előfordult, hogy a felhasználók egyszerűen levágták őket a mellényről. A mellkason, a rendszeresített névfelvarró számára egy tépőzárat helyeztek el.
A mellény oldalpaneljeibe lágy ballisztikai betétek helyezhetők ezzel is növelve a viselő védelmét. Az oldalpenelek érdekessége, hogy PALS rendszerrel rögzülnek a mellény hátoldalára, levehetők, ilyenkor a mellény egy gumihevederekre rögzített tépőzáras fülekkel zárható, és az oldalpanelek nélkül önállóan is viselhető.
A mellény hosszanti méretre állítását, a fegyver vállba fogását elősegítő tépőzáras gumírozott párnákkal oldották meg, szintén ezekkel lehet a mellényt felnyitni elsősegély során.
A belső felületre apró lyukú 3D háló került a jobb szellőzésért és komfortért, itt villámzáras nyílások találhatók ahol fő lágy kevlárbetétek helyezhetők a be.
A ballisztikus védelem kemény kerámiabetétjei az első és a hátsó panelek külső oldalán lévő tépőzáras fedlapok felnyitásával helyezhetők be a mellénybe, a sebesülthordó fogantyú a mellény hátoldalán szintén a fedlap alatt kapott helyet.
Az M120 egy ma már klasszikus, az évezred eleji tervezési elvek alapján készült moduláris lövedékálló mellény, ami magán viseli ezeknek az elveknek minden előnyét és hátrányát, a felhasznált anyagok jó minőségűeknek tekinthetők, a mellény strapabírására a horvát katonáktól nem sok panasz érkezett.
Nagy mérete ellenére meglepően komfortos viseletnek mondható - főleg a hazai TMK védőmellényekkel összehasonlítva- habár a lövészkatonák mozgását így is erősen korlátozza és gépjárműben viselve hamar kényelmetlenné válik.
Az M120 15 évvel rendszeresítése után életciklusa végén jár és fokozatosan kikerül a Horvát Fegyveres Erők eszköztárából teret engedve az afgán és afrikai műveletekben szerzett tapasztalatok alapján kifejlesztett utódjának.
Utolsó kommentek