Előre nem betervezett módon látogattam meg a Rab szigeti önkéntes tűzoltókat, és csak futólag sikerült megismerkednem a szervezetükkel és a felszerelésükkel, de a látottak alapján érzek némi irigységet.

Rab szigetén két nagyobb város található, és mindkettő rendelkezik önkéntes tűzoltósággal. A sziget teljes lakossága pedig ~ 9500 fő, plusz a nyári szezonban ott nyaralók.

Mindkét tűzoltóság önkéntes szervezet, közülük pedig Rab város tűzoltói túrista szezonban ügyeleti szolgálatot reggel hét és este tíz óra között, a szezonon kívül pedig készenléti szolgálatot adnak.

Az ott jártamkor egy tűzoltórajjal találkoztam, tehát nincs külön emberük minden egyes szerre, viszont természetesen rendelkezésre állnak azok a tagok is, akik nem tartózkodnak a laktanyában.

A fő szerük egy Mercedes Atego típusú gépjárműfecskendő, amit 2007-ben kaptak a Belügyminisztériumtól. Elmondásuk alapján a járműveket és technikai eszközöket mind az államtól szerzik be, gondolom pályázatok útján, míg a személyi felszereléseket a város finanszírozza meg.

Az Atego egy általános gépjárműfecskendő, bár ők mint műszaki mentőszer hivatkoztak rá, noha megtalálható rajta egy 3000 literes víztartály. Megfigyelésem alapján a magyar tűzoltóautóktól eltérő módon ezen a járművön kevesebb B és C tömlő került málházásra.

Szintén viszonylag új az “erdőtüzes” szerük is, egy Mercedes Unimog. Az Ategoval ellentétben itt már nem tapasztaltam azt a kiugró örömet és büszkeséget a tűzoltók részéről, és ez a típus valahogy itthon sem túl népszerű.

Friss beszerzés még a Nissan parancsnoki jármű és a Mitsubishi gyártmányú gyorsbeavatkozó gépjármű.

A sarokban azért ott állnak a korábbi Nivák is, amikről külön kiemelném, hogy nagyon szép állapotúak. Bár ez a megállapítás igaz a többi szerre is.

A Nivák mögött parkolt eltemetve ez a TAM/Zastava gyártmányú tartalékfecskendő. Jelenleg üzemképtelen állapotú, az újabb járművekkel összehasonlítva pedig a málhaterei sokkal kisebbek, jóval kevesebb felszerelés fér el rajta, és itt láttam először azt, hogy a külső habkeverőt egész egyszerűen az egyik nyomó oldali csonkra ráhegesztették.

A tűzoltóság épülete Rab főközlekedési útvonaláról nyílik, L alakú, két szintes épület. A laktanya régi építésű, de megfelelően felszerelt. A kommunikáció náluk is a Tetra/EDR rendszeren zajlik, de kárhelyen CB rádiókat is használnak.

További három szer sajnos kívülről nem lett lefotózva, de az egyik egy Fiat Ducato gyorsbeavatkozó, egy TAM vízszállító és egy csapatszállító. A Ducaton található egy szivattyú, és holmatro gyártmányú feszítő vágó berendezés. Míg a vízszállító nagyon ritkán kerül használatba és a gyakori üzemképtelenségére panaszkodtak.

Horvátországban az egyik legnagyobb problémát az erdőtüzek okozzák, és ez indokolja a háti puttonyfecskendők nagy számát. Egy ilyen eszköz húsz liter vizet képes tárolni amit egy személy egy pumpás szórófejjel tud  kilocsolni.

A horvát tűzoltók bizony szeretik a nemzeti zászló színeit viselni, a hivatásos tűzoltók a bevetési ruházatán körbe fut a fehér-piros kockás csík, míg a képen is látható régebbi típusú horvát tűzoltó sisakon a tűzoltóság címere látható.

A személyi felszerelésük javarészt német gyártmányú Lyon bevetési ruhából áll, és főleg Haix gyártmányú csizmáik illetve bakancsaik vannak. Sisakokból három félét is használnak, az MSA/Gallet cég F1-esét F2-esét és a régebbi horvát sisakot is.

Mivel a bevetési ruha túl meleg lenne az erdőtüzekhez, ezért rendelkeznek műszakimentő/erdőtüzes ruházattal is, ami egy  jóval egyszerűbb kivitelű, de lángálló ruha.

A tagok jártasak az alpintechnikák terén is, az ehhez szükséges szakfelszerelést az öltözőben tárolják, az nem került bemálházásra a járművekre. A fekete zsákok beülőket, csigákat, mászógépeket rejtenek.

Ami még számomra érdekes volt, hogy a főszereken, a tartalékon és a Fiat gyorsbeavatkozón is van MSA/Auer gyártmányú légző, mégpedig könnyített kompozit palackokkal.

A gyakorlatok rendszeresek, ezekre vagy a szigeten kerül sor vagy rijekai hivatásos tűzoltókkal közösen. Nemrég tartottak egyébként helikopteres és erdőtüzes gyakorlatokat, de rendelkeznek egy kisebb “desszant” hajóval amivel szintén szoktak gyakorlatozni.

A riasztások elég sokszínűek: Eltűnt személy keresése, műszaki mentés (gépjárműbaleset, vízbe gurult jármű), esőzés utáni szivattyúzás, épület tűz, hajó tűz, erdő tűz, kígyó befogása, darázsfészek ártalmatlanítása.

Noha a tagok önkéntesek de az ügyeleti szolgálat alatt fizetést kapnak. Egy körülbelüli értéket tudtak csak mondani, ez pedig egy beosztott tűzoltó esetén, aki nem mindennap dolgozik és nem jár számára extra pótlék, olyan 210 000 Forintnak megfelelő Kuna.

A szervezet taglétszámát a látott fotók alapján negyven-ötven fő körülire tenném, emellett pedig rendelkeznek ifjúsági tagozattal is. A felszerelésük innen nézve kifejezetten jó minőségű és megfelelő mennyiségben áll rendelkezésükre.

Véleményem szerint ezen felszereltség a horvát önkéntes tűzoltók között nem kiemelkedő, inkább általánosnak vagy jónak mondanám. Természetesen az általam látottak alapján, ami nem reprezentatív.