A harmadik feladatra sikerült rápihenni egy ebéddel és a felszerelésünk feltöltésével. Az időjárás is a segítségünkre volt, ugyanis az eső időközben teljesen elállt.

Harmadik scenario

A harcparancsunk alapján, az alfa és bravó raj egy föld úton kellett járőr tevékenységet kifejtsen. Támogatás gyanánt megkaptuk a páncélost is, az utasításokat pedig az alfa raj parancsnokától kaptuk.

Mivel kifejezett utasításokat nem kaptunk, és pechemre én kerültem az oszlop élére, minden bokor mögött robbanótesteket és sérülteket vizionáltam.

Körülbelül egy olyan két-háromszáz métert tettünk meg, amikor is az út bal oldaláról motor bőgésére lettünk figyelmesek, majd el is húzott mellettünk egy UAZ, amiből vaktöltényes sorozatokat eregettek ránk.

Fedezékbe húzódtunk az út két oldalán, majd amikor a terepjáró elhajtott közöttünk sikeresen leküzdöttük. A mögöttem érkezők ellenőrizték az ártalmatlanná tett támadókat, jelentették rádión a támadás tényét majd mint aki jól végezte a dolgát, folytattuk az utunkat.

Egy kis közjáték miatt, az egyik termőföld tulajdonosát kellett elengednünk, jó pár percig várakoztunk az utat biztosítva és előre-hátra mozogva.

Na de végülis sikerült elérni az első kanyart, ahonnan előbukkant egy sérült, akire még rá is robbantottak egy pokolgépet, majd az út túloldaláról meg is támadtak minket.

Ha ez még nem lett volna elegendő, a páncélos jobb oldalán is felrobbant egy robbanótest, ami miatt a toronyban lévő járműparancsnok megsérült. Az ő ellátását és kiemelését sajnos nem láttam.

Amint a helyzetet sikerült stabilizálni, és a támadók elhagyták a környéket, az első sérültet hátravontuk a páncélos mögé, ahol megkezdtük az ellátását.

Zöld zónában dolgoztunk, ezért a vérzéscsillapítás mellett amit lehetett bekötöztünk, majd a hordágyra átemelve a páncélos belsejében helyeztük biztonságba a páciensünket.

Mivel a körkörös biztosítás lefoglalta a rajok nagy részét, ezért a második sérült szállításába is bekapcsolódtam. Mire odaértem addigra már csak be kellett csomagolni és a jármű mögé szállítani.

Itt a „casaulty card”-ra elkezdtük kigyűjteni az adatait, amíg az alfa raj parancsnoka a mentéshez szükséges információkat közölte az irányítással, avagy a Tactical Operation Command-al.

A gyakorlatot ennél a pontnál lefújták, úgyhogy kicsomagoltuk a sérülteket és feltöltöttük a készleteinket a nálunk lévő tartalék CLS zsákból. A következő gyakorlatot menetből hajtottuk végre, nem volt pihenés.

Negyedik Scenario

A páncélossal visszaindultunk és a falu határában egy rövid eligazítást kaptunk, miszerint ellenséges elemek foglalták el az óvoda épületét, amit biztosítanunk kell és a civil sérülteket pedig el kell látnunk.

A tartalék CLS zsák mellett műszaki mentő eszközöket is hoztunk magunkkal, mint a feszítő vágó és a force balta. Ezek közül az utóbbit nyertem meg.

A páncélos mögött haladva erőltetett menetben megindultunk a falu felé, ahol az ellenséges erők az út bal oldalán lévő óvodába vették be magukat, és a felbukkanásunkkor füstgránátot dobáltak ránk, és vaklőszerrel üdvözöltek.

Miután a páncélos megállt az épülettel párhuzamosan, fedezettűz mellett megközelítettük az épületeket és biztosítottuk a belső udvart. Időközben az emeleten lévőket semlegesítette a fedező tűz.

A területet biztosítva, és zölddé nyilvánítva, elkezdődhetett a két fő civil sérült ellátása, akik egy árokba csúszott piros Lada Samarába szorultak be.

Már a beavatkozás elején kifelejtettük a jármű áramtalanítását, és az oldalra dőlés elleni kitámasztás se lett a legstabilabb, mindenesetre a roncs nem borult fel és nem csúszott tovább.

Az anyós ülésen lévő sérültet viszonylag hamar és ügyesen kiszedték, míg a baltával a vezető oldali ajtó nyitásával próbálkoztam, sikertelenül.

A megfelelő megoldás inkább az volt, hogy a járműbe bemászva próbáltam óvni a sofőrt, és közben kézzel elszorítani az combján éktelenkedő artériás vérzést. Utólag jól látszik, hogy ököllel nem szorítottam eléggé a sebet, mivel arra az ülés támlája felé kellett volna nyomást kifejtenem, míg én csak lefelé nyomtam.

A beszorult ajtót feszítővágó segítségével nyitották ki, a sérültet ezután pedig egy nyomókötéssel ajándékoztuk meg, majd a gyakorlatot lefújták és röviden értékelték a végrehajtás módját.

Felszerelés

A magam részéről egy November 47 által készített Plate Carrier-t használtam, ami a méretéből adódóan csak a létfontosságú szerveket óvja, de nagyon könnyű volt benne mozogni, emelni vagy a sérült járműbe bemászni. Kizárólag tárzsebeket raktam rá, és egyedül hátulra a sebesült mentéshez használt fogantyújára lehetett rögzíteni egy kisebb erővágót.

Az elsősegély zseb és a pisztolyhoz szánt tártartó zsebek a warbeltre mentek, ami szintén jól teljesített. Stabil volt, kéznél volt az IFAK zseb mindig, ennél többet nem vártam tőle.

A gyakorlati nap rendkívül tanulságos volt, a megoldandó szituációk változatosak voltak és próbára tették a résztvevőket. Kifejezetten tetszett, hogy nem csak robbanással és lőtt sebekkel találkoztam, hanem volt autóbaleset és füstmérgezés is.

További plusz volt, hogy az ellátás nem állt meg a bekötözésnél, hanem a sérülteket el is kellett szállítani és figyelemmel kellett kísérni az állapotukat, nem-e kezdenek fulladni, nem-e lazult meg a kötés.

Tanulságos volt a hordágyak használata, hiányt ezúttal se szenvedtünk, a szervezők rendesen készültek energiaitalokkal, izotóniás italokkal, vízzel, „cukorral” és természetesen a különféle kötszerekkel és érszorítókkal is.

A gyakorlásra szánt területet úgy gondolom páratlan volt, a felhasznált technikai eszközök szintén. A fizikai része szerintem bírható volt, a magam részéről viszont már egy jó hónappal korábban megkezdtem a felkészülést.

A magam részéről nagyon tanulságosan éreztem ezt a napot és rengeteget tanultam illetve tapasztaltam. Csak remélni tudom, hogy a Center of Tactical Medicine Hungary ilyen ütemben fejlődik tovább, és lesz még alkalmam részt venni az általuk szervezett képzéseken.

Ezúton is köszönöm a COTMH csapat munkáját, és a részvételi lehetőséget!