Noha a hadviselés megváltozott, a harci gázok bevetése is ritkábbá vált, a gázálarc mégis fontos része maradt egy katona felszerelésének, főleg a béketeremtő és béketámogató műveletek során.

A 93M gázálarc táskára már ráfért egy ráncfelvarrás, ezt ugyanis még a korábbi málhafelszereléshez tervezték, és akárcsak az elődje ez is egy oldaltáskaként funkcionált volna ami napjainkra, finoman fogalmazva, már nem a legpraktikusabb elképzelés.

A táska szabása alapjaiban nem változott. A fő rekesz a 93M gázálarc számára lett kialakítva, míg a két oldalt lévő tépőzáras zsebek a tartalék lencsék és egyéb kiegészítők számára.

A oldalsó zsebek fölé került egy-egy darab D gyűrű, amire a vállheveder rögzíthető fel. A D gyűrű elég egyszerű kivitel, nem bonyolították túl. A Levehető vállheveder viszont praktikus megoldás, lévén gázálarcra nem csak málhafelszereléssel együtt lehet szükség.

Alapesetben a táskát egy darab derék és egy darab vállhevederrel lehet viselni. Ez szinte egy az egyben elmondható volt az apáink-nagyapáink által hordott korábbi “szimatszatyorról” is.

Újítás a MOLLE-PALS pántok megjelenése, amik minősége sajnos elég kérdéses. Látható, hogy a rögzítéshez szánt hevederekből hiányzik a merevítés, és ennél fogva pedig a patentok elhelyezése se a legoptimálisabb.

Míg a vállpánt leszerelhető addig a derékpánt fixre van varrva, és csak a zsebekbe rejthető. A táska mérete nem változott, és egyébként kíváncsi lennék, hogy a tervezésénél mennyire vették figyelembe a rendszeresített málha felszereléseket, és azokon pontosan hova szánták.

A táska egy fokkal újabb és praktikusabb mint az elődje, a felhasznált anyaga vízálló, az új elképzelések szerinti barna színű anyagból készült, viszont a rögzítési pontok kivitelezése talán az elégséges kategóriát közelíti csak meg. A táskát egyébként a Gamma ZRT. készítette el.