Az egyéni felszerelés hiányosságai a 2000 utáni rohamtempóban beinduló iraki és afganisztáni missziók során sorra jöttek elő. Ennek a megoldására egy huszárvágással kívántak pontot tenni.

Ugyanis az iraki és afganisztáni szerepvállalás során került rendszeresítésre, majd hazai gyártásra is, a német hadseregben rendszeresített zsák és málharendszer is.

Mindkettőről elmondható, hogy ezeket nagyon minimális módosítással vették et, tehát nem igazították a hazai igényekhez, és csak egy-két célzsebet terveztek át hozzájuk.

Ahogy a korábban már bemutatott BW zsáknál is említettük, a BW málharendszer is kifejezetten a német felszerelésekhez készült, ezekre lett méretezve. Ezt a málhát egyébként a 90-es években kezdték el használni a német hadseregben, és a korábbi még bőr majd vászon málha újragondolása volt.

Sajnos a német hadsereg a málhafelszereléseket illetően megmaradt hagyománytisztelőnek a 90-es években, és ragaszkodtak a keskeny málhahevederkhez és a párnázás nélküli málhaövhöz is.

A célzsebek rögzítését a zsebek hátoldalán elhelyezett négy darab műanyag szemölccsel, és az alulról rájuk hajtható záró résszel oldották meg. Bizonyos esetben ezek sajnos elengednek, bár ez lehet inkább a korukból adódik, ugyanis a lassan 10-15 éves műanyag egész egyszerűen megvetemedett.

Célzsebekből nem volt hiány, de a felhelyezésük már annál problémásabb volt. Egész egyszerűen nincs annyi hely az övön, hogy a kulacstok, gázálarctáska és a ásó tok is felférjen, sőt már egy alap konfiguráció esetén Is viszonylag előre esnek, a záró csatt mellé.

A vállhevedereket középen egy vízszintes hevederrel lehet összefogni, ennél fogva pedig nem tudnak lecsúszni a vállakról. Ezt a fajta német csattot egyébként sehol máshol nem láttam még használatban.

A célzsebeket egy cseh cég és a Magyar Moszkitó Kft. Is gyártotta. Jelen esetben a tártartó zsebek szegélyeinek eltérő színe ami árulkodó lehet, de természetesen a címkéjük a végső bizonyíték.

Számomra logikátlan módon a málharendszerhez átvették a német hadseregben rendszeresített vegyvédelmi ruhához készített nagy méretű zsebet. Ezt a málha felső, hátsó részén helyezték el. Sajnos ebbe más nagyobb terhet nem ajánlott hordani, a rögzítése okán. Baromi kényelmetlen lenne ha hagyományos egy napos zsákként minden egyebet belepakolnának.

Tártartóból két féle változat is készült, egyik a képen is látható dupla, ezeket egy alapra varrták rá, és a szimpla verzió, amit idehaza főleg a vállhevedereken viseltek és rádió zsebként is funkcionált.

Sajnos a hazai rendszeresítés során szempont volt a még 1960-as években rendszeresített “bab” kulacs használata is, emiatt tervezték meg a fenti célzsebet. Ez gyakorlatilag nem került használatba, mivel az elképzelések szerint ebből egy darabot tartalmaz a készlet, hét deciliter víz pedig már negyven éve is kevés volt, míg mellette missziós területen inkább a három literes háti víztartályt használták.

Teljesen felszerelve impresszív látvány tárul elénk, még úgyis ha figyelembe vesszük, hogy két célzseb használata gyakorlatilag értelmetlen. Fontos megjegyezni, hogy idehaza ebben a formában nem, vagy csak nagyon ritkán, került kiadásra katonák számára.

A málhaöv maga noha elég széles, egyáltalán nem túl vastag. Az alsó és felső részén lévő fém gyűrűk szolgálnak, a célzsebeken található műanyag szemölcsök rögzítésére.

Az eredeti tártartó zsebek a német hadseregben rendszeresített G-36-os táraihoz készültek. Viszont az itthon rendszeresített Ak-63-as tárai sokkal lejjebb érnek, emiatt pedig a zseb is hosszabb lett, és térdelésnél-guggolásnál hozzá ér a comb felső részéhez.

A hevederöv méretét a málhaövnél lévő műanyag feszítőkkel lehet állítani. A probléma ezekkel, hogy egész egyszerűen elengedik a hevedereket, tehát idehaza az élelmesebbek kábelkötegelővel vagy szigetelőszallaggal rögzítették le.

Mind a málhaöv mind a hevederöv esetén a párnázás hiánya a védőmellényel való viselés esetén jön elő, ugyanis ebben az esetben az egész rendszer nem áll el a mellénytől, és mivel a mellényre fekszik rá, ezért a plusz párnázás nem biztosítana semmilyen kényelmet.

Alapvetően az elavultsága mellett a rendszer még jó is lehetett volna, hiszen adottak hozzá a különféle célzsebek, bár érthetetlen módon ezek nem kerültek teljes áttervezésre és nem igazították mindet a hazai igényekhez.

Szóval míg a tártartó zsebet átalakították és készült kulacs zseb a régi honvédségi kulacshoz, az ásó, vegyvédelmi ruha és a gázálarc zsebe szinte megmaradt az eredeti állapotában.

A zsebek anyaga egyébként 100% poliamid és van rajtuk egy vízálló réteg. A rögzítésük alsó fele, amit nem fed a műanyag záró rész csak bepattan az övbe, ki-ki jár de ettől még nem lehet elhagyni őket.

Véleményem szerint a rendszer átvétele jó ötlet volt a maga korában, de a részleges módosítása és a célzsebek visszatartása már hagy némi kívánnivalót maga után.

A megfelelő feszítők alkalmazása és a párnázás megoldása után egy kényelmes málhát kaphatott volna a magyar katona, amelyben elfér a felszerelése.

Egyetlen hátulütő az maga a rögzítési rendszer. Ugyanis nem kompatibilis semmilyen MOLLE-PALS alapú célzsebbel, tehát ebből a szempontból elavult és hátrányt jelent az alkalmazása.

Jelenleg már missziós területen se nagyon kerül használatba a modernebb MOLLE alapú védőmellény miatt, viszont A kerítést őrző katonákon sok látható.