Régi adósságunk a honvédségben még mindig használatos 2000M/2002M mellények bemutatása, amit ilyen-olyan okokból, illetve talán mert nem akartuk eléggé, eddig nem kerülhetett sor.

A rendszerváltás után a Magyar Honvédség számára szükségessé vált egy olyan védőmellény elkészítése, ami az akkori békefenntartó feladatok során képes a katonákat megóvni.

A mellény legelső változatát még a zöld különféle árnyalataiban készítették el, de szerintem ez csak a korai SFOR-KFOR missziók során került a katonákhoz, manapság pedig leginkább gyakorlatok alkalmával kerül elő.

A felépítését tekintve a korábbi nagyméretű statikus védelemben használatos mellények sorát erősíti, tehát a felsőtest egészét beborítja és a repesz védelem mellett a kiegészítő betétekkel képes volt az általánosan elterjedt karabély és géppuska lőszereket megfogni.

Fontos megjegyezni, hogy előtte a Magyar Néphadseregben nem volt hasonló védőeszköz, de ez elmondható a Varsói Szerződés legtöbb haderejére is.

Illetve sajnos a pontos neve is rejtély, mivel a 2000M és 2002M már a „boci” mintás változatokat jelölik, míg a rendőrségi kék verziónak és a honvédségi zöld változatnak szinte biztosan más a jelölése. Korábban a katonák egymás között „repeszmellényként” hivatkoztak rá, annak ellenére, hogy a kiegészítő betétekkel ez már bőven „lövédekálló” volt.

A 2002M nem bontható elemeire. Előnye a logisztika szempontjából van, ugyanis a katona így nem tudja elhagyni a lágyék vagy torokvédelmet, ezáltal csak szélsőséges esetben keletkezhet hiányos védőeszköz.

A mellény egyik modernek tulajdonsága volt, hogy a hátsó oldalán két darab tépőzáras pántot helyeztek el, amivel felvétel után azt a hasunkon rögzíthettük.

A fejlesztés során sajnos nem tudjuk mennyire volt szempont az egyéb málhafelszerelésekkel való közös viselése, mindenesetre a később rendszeresített BW málhamellényel egész jól viselhető közösen, ahogy azt tették az afganisztáni alkalmazása során.

Köszönhető ez a málharendszer azon tulajdonságának, hogy nincsenek rajta túlméretezett párnázott felületek, és viszonylag keskeny hevederekből áll össze.

A vállvédelem funkciója is kérdéses, ugyanis az amerikai és német mellényeken az extra védelem mellett, ez alatt futottak a málhafelszerelés vállpántjai, és így tömegoszlatás során a katonán nehezebb volt fogást venni. Viszont azokról hiányzott egy az orosz mellényekre jellemző apróság, mégpedig a henger alakú heveder a vállrészeknél, amely a vállpántok lecsúszását hivatott megakadályozni.

A méretét jól szemlélteti, hogy míg a modern plate carrierek általában a köldök fölött véget érnek, addig ez bőven leér a köldök alá. Viszont szemből a kiegészítő védelem által védett felület is nagyobb.

Felvétel után a hónalj alatt található három–három tépőzáras hevederrel állíthatjuk magunkra. Ez amúgy abból a szempontból szerencsétlen elhelyezés, hogy bizonyos esetekben, igen nehezen elérhető ponton vannak ezek a pántok.

A mellény egyik fő hiányossága csak 2000 után jött elő, mégpedig a mentőrendszer hiánya. Szóval sérülés esetén, a sérültről pont ugyanúgy kellett lehámozni, mint ahogy azt ő felvette. Ennek hátránya, hogy például a fején is át kellett húzni, és az igen kellemetlen tud lenni, ha a viselője éppen a nyakán vagy a fején szerzett sérüléseket.

Jellegzetes megjelenést kölcsönöz a mellénynek a lehajtott torokvédő, ami sajnos elég szögletes és egyáltalán nem ergonomikus, illetve a lágyékvédő ami a kiegészítő betét külső felén látható felhajtott állapotban, és így pedig még egy kis plusz védelmet nyújt. Mondjuk ez már nem ad hozzá a védelem szintjéhez érdemben.

Az előbbi a formája miatt nem is örvendett túl nagy népszerűségnek, nagyon nem is volt jellemző a használata, mert felhajtott állapotában nagyon kényelmetlennek bizonyul.

A kiegészítő zsebek két darab NIJ STD. Level IV-es kerámia betétet rejtenek, amelyek még mindig megfelelő védelmet nyújtanak. Érdekességként elmondható, hogy az újabb 2013M védőmellény teljesen kompatibilis a 2000/2002/2003/2004M kemény ballisztikai védőbetéteivel, viszont az új védőmellény nehezebb mint ezen régiek.

Az utóbbi elnevezések többé-kevésbé mind ugyanazt a mellényt jelölik:

2000M : Már „boci” színű viszont egy jóval sprődebb „sátorlap” anyagból készült, és a korábbi sötétebb terepszínben készült.

2002M : A képeken is látható mellény, újabb anyagból és az újabb „boci” színben, már kivehető lágy ballisztikai betétekkel.

2003M : Háromszínű sivatagi mintával készült mellény.

2004M : Sivatagi „boci” mintával készült mellény.

Mindent összevetve a 2002M a korábbi évtizedben megálmodott védőeszköz, amelyet az akkori szempontok alapján hoztak létre. Nagyméretű, kifejezetten nehezebb benne a mozgás ennek következtében és elég nehéz is. Viszont a védelmi képességei ezzel együtt jók.

Mára lassan kikopnak a hasonló védőeszközök a hadseregek fegyvertárából. Egy-két hiányosságot a későbbi 13M mellényen már pótoltak, ilyen a málharögzítési pontok és a mentő rendszer hiánya.

A mellényt az Union Plus Kft. készítette, és a honvédség mellett a rendőrségnek is adtak el belőle. Ezeknél a különbség csak a színében és a háton olvasható Rendőrség Police feliratban érhető