A tizenhat emeletes lakóház az utolsók között épült, ezért szerkezetileg még egész jó állapotban van. A terület szabályai szerint nem lehet az épületekbe bemenni ezért kértek, hogy ne hangoskodjunk és odabenn ne mászkáljunk el, hanem egyenesen menjünk a tetőre, ahol van tíz percünk körbe nézni.
Az épület egyik szerviz lépcsőjét használva viszonylag hamar kiértünk a tetőre. Az épület belül poros volt, de nem mértünk jelentősebb sugárzást. Néhány szinten lehetett látni a többi turistacsoport matricáit és falfirkáit is.
Felérve a tetőre és körbe pillantva amíg a szem ellát erdő borítja a tájat. Belátható a város egy része és a háttérben magasodik az erőmű újdonsült szarkofágja is.
A tetőről könnyebb kiszúrni, hogy néhány épület félkész állapotban áll, esetenként nyílászárók és felső szint nélkül. A tetőn mért sugárzás szintje 0.20 μSv és 0.23 μSv között alakult
A szarkofág és az erőmű mellett további két jellegzetes építmény látható, az egyik a jobb oldalon lévő Jupiter gyár, ahol a ballisztikus rakétákhoz készítettek navigációs rendszereket, és a Druga radar antennái.
A városon belül a második megállónk a tűzoltóság volt, amivel szemben található a rendőrség épülete is. A tűzoltóság épülete jellegzetes a tömlőszárító tornya és a négy szerállása miatt.
A rendőrség épülete finoman fogalmazva egyszerűbb. Amit láttunk belőle az egy garázs és a mögötte lévő fogda. A katasztrófa során használt járművek egy részét ide állították be, majd az újrahasznosításuk is itt történt.
A cellához vezető folyosó tető része hiányzott, és két oldalt tele volt a járművekből származó alkatrészekkel, kezdve az abroncsoktól a motorblokkokon át.
Mint a legtöbb rendőrségi cella sor, ez sem volt túl otthonos. Szűk, sötét és lepusztult volt belülről. A háttérsugárzás mértéke itt sem haladta meg a 0.2 μSv-et.
Nem nyújtottak otthonosabb látványt a guggolós WC-vel és beton ággyal felszerelt cellák sem. Az előítéleteim azt súgják sokan józanodhattak itt ki.
A rendőrség udvarán főleg az alvázig és fülkéig lecsupaszított teherautókat láttunk. A vezetőnk elmondása szerint a még használható alkatrészeket, nem túl szakszerű módon, daru és markolók segítségével szakították le, majd amikor a parkoló megtelt a roncsokat a tetőn helyezték el.
Felhívták rá a figyelmünket, hogy ne nagyon üljünk be a roncsokba és ne hozzunk el belőlük semmit. Az általam mért sugárzási szintek itt sem voltak kiugróan magasak.
A katasztrófa során használt teherautók ajtajára a zóna feliratot fújták fel, hogy ilyen módon különböztessék meg őket a többi civil járműtől. Leggyakrabban fehér színt használtak, de előfordult a piros és kék is.
Utunkat a közeli erdőbe folytattuk, ahol elég furcsa módon történt meg a szarkofág építése során használt egyik munkaeszköznek a tárolása, egész konkrétan lepakolták ide és itt hagyták.
Egy jó tíz méterre tőle a háttérsugárzás már 0.77 μSv volt, ami természetesen közelebb érve fokozatosan emelkedett. Külön szórakoztató volt a jégpáncél ami nehezített a mozgásunkat.
A polipmarkoló fej közvetlen közelében a sugárzás felugrott 30-40 μSv-re. Nagy valószínűséggel a romeltakarításban használták, és a nagyobb darabokat próbálták vele kiemelni.
Míg az összes faházat módszeresen lebontották vagy bedózerolták, addig Pripyat főterén meghagyták a vidámpark jegyeladó bódéját. A bódé erősen sugárzik, közelebb lépve a háttérsugárzás mértéke azonnal felugrott ~40 μSv-re.
Talán a városról az egyik legtöbbet szereplő tárgy az az óriáskerék, ami a városi legendák szerint soha nem került használatba, de a vezetőnk elmondása szerint, a baleset előtt pár nappal már volt aki felülhetett rá, és erről fényképet is mutatott.
Az óriáskeréknél 0.68 μSv-et mértünk, de jellemzően utca szinten, a főtér környékén mindenhol magasabb értékekkel találkoztunk. Kíváncsi vagyok egyébként meddig fog állni még a kerék, lévén ezeket a konstrukciókat nem arra tervezték, hogy huzamosabb ideig karbantartás nélkül használják őket.
Érdekes és kísérteties jelenség volt a körhinta is, amiből már csak egy fém váz maradt, ugyanis egy enyhébb széllökés is nyikorogva körbe forgatta az üléseket.
Korábbi évek fotói alapján feltűnt, hogy mind a rendőrség udvarán, mind a dodzsem pályán változik a tárgyak helye, tehát valakik átrendezik azokat. Jelen példánál maradva, a sugárzás mértéke itt elérte a 0.94-1 μSv-et.
A háttérsugárzás a közeli csatornafedélnél ennél is magasabb volt, 3.9-4.0 μSv, mivel elméletileg az itt leszálló helikoptereket itt mentesítették-tisztították meg a portól. Bár ez a történet számomra egy kicsit sántít, mivel legjobb tudomásom szerint a mentésben résztvevő forgószárnyasoknak külön füves leszállóhelyeik voltak.
A főtér irányába sétálva eljutottunk a színház hátsó bejáratához. Erre végig sétálva több helyen láttunk friss állatokat ábrázoló graffitiket. Kívülről nézve továbbra is kiemelném, a táj nem sokban különbözött bármelyik másik elhagyatott szovjet lakótelepétől.
Lehetőségünk volt a színházba is benézni, de szigorúan csak betekinthettünk. A hátsó szobákban az 1986-os megyei(?) választások plakátjai néztek vissza ránk.
Az igazi érdekesség viszont a színpad volt. A középen látható világítás szerintem nem leszakadt, mivel sérülés nem látható rajta.
A színház hivatalos neve egyébként, Energetik Kultúrpalota és a színpad csak egy kisebb része, ugyanis található még benne egy mozi terem, sportpálya és egy élelmiszerbolt is.
Ha a főbejáratával szemben állunk akkor tőle jobbra található a Polissia szálloda. A katasztrófa során a mentést irányításáért felelős vezetőket itt szállásolták el.
A főtér környékén folyamatosan 0.90-0.96 μSv sugárzást mértünk, míg a kisebb utcákban 0.1-0.2 μSv-et. Az épületekben jelenleg a legnagyobb veszélyt a por jelenti és a meggyengült szerkezeti állapotuk.
Folytatása következik!
Fotó: Kertész László, Kertész Ivett, Várkonyi Máté
Utolsó kommentek