Miközben a Nagy Honvédő Háború kiállítására igyekeztünk, amit egy egyszerű múzeumnak írtak le nekünk, feltűnt egy elég nagy szabadtéri kiállítás is, ami a turista térképekről lemaradt.

A kiállítás eleje a Pecher’kynél kezdődik az ukrán katonák afganisztáni emlékművével, illetve a Landshaftnyi parkban ér véget, a honvédő háború múzeumával és emlékművével.

Rögtön az afganisztáni emlékműtől tovább haladva négy darab modern harcjárműre bukkantuk, azonban ezeknél semmilyen táblát vagy kiírást nem találtunk.

Érzésem szerint ezek a harcjárművek a kelet ukrajnai harcokban kerültek bevetésre. A futómű beállításra hívnám fel a figyelmet, nem tudtam róla hogy rendelkezik ezzel a funkcióval.

A BTR-3-as hazai ukrán fejlesztés, is, és a mellette sorakozó járművektől eltérően semmilyen súlyosabb sérülést nem láttam rajta. A festése is ép volt, és még az is elképzelhető, hogy a saját lábán érkezett ide.

Szerencsétlen BMP-1-es elég rozsdamarta volt és viseltes, de súlyosabb sérülést ezen se találtam. A típust az ukrán nemzeti gárda és a hadsereg is bevetette a keleti országrészben.

A legcsúnyább sérülés a BRDM-2-est ékesítette. A jármű festésén látszanak a fehér párhuzamos csíkok, amelyekkel az ukrán fél különbözteti meg a hasonló típusokkal rendelkező luhanszki és doni erőktől a saját egységeit.

Tovább sétálva a következő három darab harcjármű rosszabb állapotban volt, tényleges harci sérülésekkel ellátva. Ezekhez angol nyelvű táblákat is kihelyeztek.

A táblák leírása szerint, ezen járműveket az ukrán hadsereg zsákmányolta, és egyértelmű jelei az orosz beavatkozásnak. Az itt látható BTR-70/80-as több találatot is kapott, és a kerekeitől illetve a felfüggesztésének egyrészétől is megfosztották.

Mellette az alsó páncéllemezére ültetve egy BMD-3-as pihent, megfosztva a fegyverzetétől. Mindhárom kiállított jármű festése hasonló, jellegében valóban hasonlít az „orosz”-ra, de véleményem szerint az ukrán hadsereg is használt hasonló mintázatot és színeket.

Az orosz beavatkozás harmadik jeleként pedig egy BM-21-es rakéta sorozatvető rendszert tekinthettünk meg. Finoman megjegyzem, hogy a BTR, BMD és a BM-21-es is rendszeresítve van az ukrán, a fehérorosz, az orosz és több más közeli ország haderejében is.

Ahogy tovább sétáltunk a hatalmas ukrán anyácska emlékmű irányába, az út baloldalát ZIS-3-as tábori ágyúk szegélyezték. Ezek viszont szinte mind nagyon szép állapotban voltak, és nem szemetelték vagy firkálták össze őket.

Jobb oldalon egy T-10-essel találkoztunk, amely könnyen összetéveszthető az ISZ-3-as nehéz harckocsival, de a fegyverzete és a tornya is eltérő attól.

Megjegyezném, hogy a szabad ég alatt lévő járművek nagyon szép állapotban vannak. A festésük némileg egyszerűsítve lett, ugyanis szinte mindegyiknél ezt az egyszínű zöld festést használták.

A T-10 után következett a „külföldi konfliktusok” múzeuma, ami előtt elég szép mennyiségű technikát parkoltattak. A legelső jármű a légideszant csapatoknak tervezett BMD-1-es volt.

A kisméretű harcjármű érdekessége, hogy személyzettel együtt is deszantolható. A két fő személyzet mellett további öt fő húzhatja össze magát a szűkös belső terében.

A BMP-1-es itthon is rendszeresítve volt, és noha iszonyú mobilis, a 2000-es évekre teljesen elavult. Még mindig heves vitákat vált ki a hazai kivonása.

Az utódja, BMP-2D, egy sokkal modernebb koncepció alapján készült, eltérő de szerintem erősebb 30 milliméteres gépágyúval, és az itt látható példányra még pót páncél is került.   

A T-54-es közepes harckocsi a varsói szerződés legtöbb országában rendszeresítésre került, és a T-34-es harckocsi egyenes ági leszármazottjának tekinthető.

A mögötte lévő T-55-ös a fejlesztett változata volt, melyet a tornyáról lehet könnyen felismerni. A lövegük megegyezett, viszont erősebb motorral és fejlesztett löveg stabilizátorral készült.

A T64-es viszont sokkal fejlettebb és összetettebb szerkezet volt az előzőekhez képest. Nem is került exportálásra, és a modernizált változatai, napjainkban is rendszeresítve vannak az ukrán hadseregben.

Az utolsó három harckocsi érdekessége, hogy a fejlesztésüket a harkovi gépgyár végezte, amely Ukrajna második legnagyobb városában található.

A múzeum bejárattól balra egy T-62-es közepes harckocsi és egy PT-76-os könnyű harckocsi, míg a másik oldalán BTR-60, BTR-70,Nona önjáró aknavető,2Sz1 Gvozgyika önjáró tüzérség, ZSZU-23-4 légvédelmi gépágyú, Mi-24-es harcihelikopter és néhány egyéb tüzérségi eszköz került kiállításra.

Csak ismételni tudom magamat, a kiállított darabok szép állapotban vannak, nem gyötri őket a nézőközönség, azonban nem viselnek azonosító számokat és nem az eredeti álcázó színűkben pompáznak, de néhány évente át szokták festeni őket. A kiállítás ezen része ingyenesen látogatható, akár éjszaka is.  

Fotó:Kertész Ivett, Kertész László