Az orosz tengerészgyalogság érdekes átmenetet képez az "amerikai" illetve "európai" tengerészeti szárazföldi erők között. Egyrészről bizonyos szintig képes megerődített partszakaszok támadására, akárcsak az "amerikai" típusú erők, másrészről viszont szintén alkalmas a gyors rajtaütések kivitelezésére, mint például a brit vagy francia tengerészeti kommandók.

Története 1705-ig nyúlik vissza, amikor is a Nagy Északi Háború (1705-1721) során szigetek és part menti területek is a csata színterévé váltak, és igény mutatkozott egy kétéltű támadó műveletek kivitelezésére képes alakulatra. Ekkor született meg a "fekete halál".

A cári Oroszországban  a tengerészgyalogosok főleg a hadihajókat védték tengeri ütközetek során, vagy a kikötőkben. Feladatuk volt még az ellenséges hajók elfoglalása is, illetve közvetlenül a tengerpartok közelében lévő erődítmények és állások támadása is, és a tengerészeti objektumok őrzés-védelme.

Később a tengerészet hajóitól elszakadva hagyományos lövészként is bevetették őket, például a krími háborúban és a második világégés során, de a tengeri vagy folyami deszant műveletekben is jeleskedtek.

Napjainkban könnyen felismerhetőek a fekete barettjükről, és jelmondatuk is sokat elárul: Ott vagyunk ahol győzelem is!. Kifejezetten a számukra rendszeresített felszerelés nem jut eszembe, a fekete díszegyenruha viszont jól megkülönbözteti őket, viszont szintén kék színű "telnyashka"-t hordanak.

Az orosz tengerészgyalogság nem önálló haderőnem, hanem a haditengerészet alá tartozó partvédelmi erők egyik fegyverneme. Emellett persze rendelkezik saját fegyvernemekkel is, mint a tüzérség vagy a csapat légvédelem.

Ennél fogva igazi mostoha gyereknek számít, mivel a legtöbb modernizációs programban hátul helyezkedik el, és a legújabb fejlesztések is csak lassan érik el. Gondolok itt a BMP-3-as gyalogsági harcjárműre vagy a BTR 82-re. Az öregedő BTR-80-asok és MTLB-k nehezen kopnak ki.

Nyugati és keleti rokonaival ellentétben nem rendelkezik kifejezetten a saját igényeihez alakított harcjárművekkel, tehát teljes egészében a partraszálló műveletekhez tervezett kétéltű támadó járművekkel.

Expedíciós képességei is igen korlátozottak, mivel alkalmazását a hadsereg erőivel közösen képzelik el, ezért miután sikerült hídfőállást foglalnia, a hadsereg erőire vár annak kiszélesítése. Elmondható tehát, hogy önállóan saját szervezeti keretein belül nem képes nagyobb műveletekben részt venni.

Légi járművei nincsenek, ezt a haditengerészet repülői biztosítják, ennél fogva tengerről vagy vízről történő partraszállás során korlátozottan képes légi deszant, vagy akár helikopteres deszant, hadművelet végrehajtására is.

Az utóbbi azért problémás, mivel a tengerészetnek nincsenek már, illetve még, nagy méretű helikopter és repülő hordozó hajói. Ezt korábban az Ivan Rogov osztály három hajója képviselte, ahonnan lehetett helikoptereket is indítani, de kivonásuk óta, és a Mistral üzlet meghiúsulása miatt, ez napjainkban nem létező képesség.

Persze lehetne említeni a Moszkva vagy Kijev osztályú hajókat, amelyek képesek voltak helikopterek hordozására, ezek fő feladata viszont nem a tengerészgyalogság támogatása volt, tehát valószínűleg a katonák és a felszerelés elhelyezése nem megoldott, és lassan egy évtizede hogy nyugdíjazták őket. 

Jellegzetes és egyedülálló a Ropucha osztályú partraszálló hajó, amit kifejezetten arra terveztek, hogy a partra kifutva közvetlenül kitegyen egy zászlóalj méretű erőt. A hajó orra nyitható, és rendelkezik önálló fegyverzettel is. Napjainkban tizenöt-tizenhat ilyen hajóval rendelkezhetnek.

Teljes terheléssel körülbelül 4000 tonnát nyom, ami tizenegyszer kisebb mint egy Tarawa osztályú kétlaki támadóhajó, a maga 44 000 tonnájával. De azzal ellentétben ez képes közvetlenül a partra kifutni, ami érthetővé teszi miért nem rendszeresítettek kétéltű támadó járművet.

A másik levonható következtetés, hogy az orosz flotta soha nem akart olyan szintű expedíciós képességek birtokába jutni, mint amerikai ellenlábasa, és emiatt nem is nagyon kezdett drága fejlesztésekbe, vagy nagyszabású hajó építkezésekbe.

Ettől függetlenül az orosz tengerészgyalogosok elitnek számítanak, magas morállal, akik képesek ellenséges partszakaszok megtámadására, majd hídfőállás kiépítésére. Ezek után a logisztikát a nagy méretű orosz kereskedelmi flotta biztosítaná.

Az öt orosz flottából négy rendelkezik egy-egy tengerészgyalogos dandárral, míg az ötödik, a kaszpi tengeri flotta két zászlóaljjal, illetve a fővárosban egy további zászlóalj állomásozik.

Az utóbbi években három alkalommal kerültek rivaldafénybe. Több alkalommal fogtak el kalózokat, miközben az ádeni öbölben biztosítottak orosz hajókat, tavaly pedig a kamerák előtt passzív, kamerákon kívül elég aktív, módon járultak hozzá a Krím vissza/el csatolásához. Napjainkban pedig az egyetlen külföldi orosz tengerészeti bázis miatt, ami Szíriában helyezkedik el.

A fegyvernem jövője jelenleg nem tartogat túl sok újdonságot. Fegyverzetüket elméletileg szépen lassan újabbra cserélik, és már léteznek tervek az újabb kétlaki támadó hajók építésére. Bár az utóbbi határideje 2050, ami azért elég távolinak tűnik.

 forrás: www.globalsecurity.org, www.eng.mil.ru