A két hetes Police Medic tanfolyam záróakkordjaként a résztvevőknek számot kell adniuk a megszerzett tudásukról, egy igen komplex és realisztikus környezetben.

A feladatot párban kell végrehajtaniuk és ügyelniük kell, hogy az intézkedés során, a taktikai fogások alkalmazása mellett, megfelelő módon lássák el a sebesülteket. Vagyis rendőrként és sürgősségi betegellátóként is meg kell állják a helyüket, akárcsak a valós életben.

A szituáció

A januári tanfolyam záróvizsgájának szituációs-forgatókönyve szerint fegyveres rablást követtek el egy ékszerüzletben, melyek során több, az üzlethelységben tartózkodó személy is megsérült.

A szituáció realisztikus környezetének megteremtésében ún. „jelzők” segítenek, akik már meglévő rendvédelmi- és OMSZ dolgozók, illetve van, aki mindkettő. Említésre méltó, hogy szabadidejüket és nem ritkán a saját pénzüket is bele teszik egy-egy szerepbe.

A jelzők az előre megbeszélt szerepüket kell, eljátsszák. A szituáció vizsgánként változik, jelen esetben volt sokkos állapotban lévő, síró barátnő; „élettel nem összeegyeztethető” (vagyis halálos) sérüléseket szenvedett áldozat; és eszméletlen vásárló; valamint a fegyveres elkövető.

A sérüléseket rengeteg művérrel, és profi sminkes megoldásokkal szimulálják, de nem ritka a kutyakaja és az állati belsőségek sem, még több művérrel megfűszerezve.

A szimuláció elején a járőrpár rádión keresztül kapta a hívást, és a szimuláció teljes ideje alatt ügyelniük kellett a helyes rádió-forgalmazásra, továbbá a megfelelő információk közlésére.

A helyszínre kiérkezve rögtön szemben találták magukat a gondosan előkészített zavaró tényezővel, egy kalapos úriemberbe csomagolva, aki ráadásul csak angolul beszélt, és egyébként semmi köze nem volt a rabláshoz, csak állt a bolt előtt és telefonált.

A járőrök nagy része – helyesen – csak odébb küldte (már biztosított területre, ahonnan ők is érkeztek), de volt olyan páros, aki gyanúsnak ítélte és azonnal megbilincselte a turistát. Az angol nyelvhasználat ugyanakkor kifejezetten nehezítette a személy megértését.

Tovább haladva, egy félig nyitott ajtót pillanthattak meg, amin üvöltözést és sírást hallhattak kiszűrődni. A járőrpárok általában itt már csőre rántották a fegyverüket, és az épületet kívülről biztosították.

Itt kell megjegyeznem, hogy a fegyverhasználatot végtelenül leegyszerűsítve szimulálták csak, és a vizsga során a taktikai feladatmegoldó készség helyett, főleg a medic képességekre helyezték a hangsúlyt.

Az ékszerüzletbe behatolva, majd a fegyveres támadót valamilyen úton-módon ártalmatlanná téve, több sérült fogadta a járőröket. A feladat innen kezdve papíron nagyon egyszerűnek tűnik, ugyanis a sebesülteket rangsorolni kellett, és ez alapján megkezdeni az ellátást.

Persze ez, a földön fekvő hulla-, a mellette zokogó „jelzők”-, a rengeteg művér-, az ártalmatlanná tett fegyveres további küszködése-, és a vizsgadrukk miatt, egyáltalán nem volt egyszerű feladat.

Fontos volt a terület biztosítása, az elkövető szakszerű lefegyverzése, aki ebben az esetben három fegyverrel is készült, és természetesen a megfelelő kommunikáció is.

A gyors helyzetfelmérés után minden járőr a legsúlyosabb sérülttel, az elkövetővel kezdte az ellátást. Az artériás vérzést CAT segítségével megállították, és ezzel gyakorlatilag a szimuláció végetért.

Kiértékelés

Amit feltétlenül szükséges megjegyezni, az a szimuláció néhány körülménye. A híváskor a járőr nem tudta hova, milyen helyzetbe kell mennie, információt nem kapott az elkövetőről, tehát nem tudott felkészülni.

A vérben úszó üzlethelység és a zokogó áldozatok szintén nehezítették a helyzet könnyű átláthatóságát. Egy szobában ülve, akár még egyszerű is lehet felállítani az ellátás sorrendjét, de nyomás alatt, stresszhelyzetben még a legegyszerűbb fogás is komoly odafigyelést igényel.

Hasonló szimulációkra a két hetes képzés utolsó két napján több alkalommal is sort kerítenek, és a végrehajtás módját részletesen kielemzik az oktatókkal.

Hazánkban hasonló gyakorlatokon kizárólag katonák vesznek részt, missziós felkészülés keretein belül. A szimulációkat az oktatók saját tapasztalatok és szakmai szempontok alapján állítják össze.

A gyakorlatok élethűek és a résztvevőket mind lelkileg, mind pedig szakmailag, igen erősen igénybe veszik. Az intézkedés során számot kell adniuk taktikai tudásukról és a sürgősségi betegellátás alapjairól.

A helyzetek próbála teszik a kettős gondolkodást is, mivel nehéz egyszerre rendőrként és mentősként is gondolkodni – nagyon egyszerűen bele lehet zavarodni.

Felszerelés

Ami még feltűnt a gyakorlati vizsga során, az a járőrök felszerelésének néhány hiányossága. Alapesetben nincs náluk gumikesztyű, egyelőre technikai okokból nem abban gyakorolnak de beszerzés alatt áll, így sokszor puszta kézzel kell beavatkozniuk és ellátni valakit. Jobb esetben taktikai kesztyűben.

A rádión történő kommunikáció fenntartása olykor nehézkes, mivel a kézimikrofon idehaza rendszeresítve van, de nem minden rendőr kapja meg. Bár létezik hozzá egy taktikai övön viselhető vízszintes tok ami most nem volt a járőrökön, de még ezzel együtt is lassabb a használata mint egy kézimikrofoné.

A rendszeresített gyakorló ruha szabására korábban már többen panaszkodtak az állományban, de jelen esetben és körülmények között mindenképpen alkalmasabbnak bizonyult a rendvédelmi feladatokra, mint az ing és pantalló.

 Ezúton is szeretnénk megköszönni az RSZKK igazgatójának Vincze P. Márton úrnak , a tanfolyam vezetőinek és oktatóinak a cikk létrejöttében nyújtott segítségüket.