A légierő számára saját zubbonyfajtát rendszeresítették már a kezdeti időkben, mely szinte megegyezik (főleg az M40-es típus) az első világháborúban alkalmazott német M1915-ös zubbony típussal.

Az anyaga ezeknek a zubbonyoknak is posztó volt, de a színük eltért a szárazföldi hadsereg által használt feldgrau (tábori szürke) színétől, hogy ezáltal is megkülönböztessék magukat.

Bár a kék szín nem igazán szolgált jó rejtő színül a szárazföldön, az eredetileg a légierősök részére készített zubbony rejtőszíne egyébként sem számított a repülőszemélyzet számára.

Az ejtőernyős fegyvernem felállításával azonban már fontos volt a szárazföldön harcoló katonák rejtése is, ezt azonban végül álcaöltözetekkel oldották meg.

Az első típusa a légierő által alkalmazott zubbonynak az M35-ös volt, melyet 1940 decemberében váltott fel az M40-es, mely elődjétől jóformán csak a két külső zseb által különbözött. Ez a két zseb gombbal zárható.

Ujjain található egy szűkítő, mellyel két gomb által lehet lazábbra – illetve szorosabbra húzni az ujjának a nyílását. Gallérját fel lehet hajtani, és egy a bal gallér alá varrt posztócsíkot a jobb gallérra való gombolással lehetett szorosan összezárni a nyak körül – így jobban óvott a szélben és hidegben. A zubbony belsejében is található egy plusz zseb, ott a kötszert tárolták.

Alapesetben a nemzeti jelképen, a parolin, a váll-lapokon, illetve mandzsettaszalagokon kívül a kitüntetéseiket is ezen a zubbonyon viselték. Kitüntetésekből kaphattak hímzett és fém változatokat is.

A hímzett változatot többnyire speciális rendeltetésű katonák (ejtőernyősök mellett például ilyenek a tengeralattjárósok és a harckocsizók) kapták, ugyanis ez a változat nem akadt bele sem alkatrészekbe, sem az ejtőernyő hevedereibe.

A mellsas (brustadler) jelezte, hogy legénységi vagy tiszti rendfokozatú a viselője. Előbbi textil alapú volt, utóbbi fémszálból hímzett. A váll-lap szintén jelezte azt, hogy viselője milyen rendfokozatú, illetve, hogy melyik csapatnemnél szolgál.

A legénység és tiszthelyettesek ugyanolyan, posztóból készült váll-lapokat viseltek, utóbbiak csupán abban különböztek, hogy a tiszthelyettesi mivoltuk miatt a váll-lapjukat szegélyezte egy ezüstszínű szalag is (Unteroffizier-tól Stabsfeldwebel-ig), illetve a rendfokozattól függően ranggúlákat is viseltek vállapjukon.

A tiszteknek a váll-lapjuk is fémszálas volt, és természetesen különbözött a tisztek és főtisztek, illetve tábornokok váll-lapja is (ugyanakkor a ranggúlákat ők is alkalmazták).

Minden váll-lapot körbefutott egy színes csík, mely fegyvernemi színben (waffenfarbe) pompázott. Ugyanez a szín köszönt vissza a parolin is, melynél a legénységi/tiszthelyettesi változat szimpla posztóból készült, mígnem a tiszti fémszállal körbefont, és fémszállal hímzett rendfokozati jelzésekkel rendelkezik.

A tisztek alatt szolgáló katonák rendfokozatukat részben a parolira feltűzhető, fémből préselt „szárnyakkal” jelezték (bár a rendfokozat nélküli legénység is rendelkezett egy pár szárnnyal a paroliján).

Ezen kívül a zubbony bal ujjára varrt úgynevezett Winkel (egy háromszög alapú posztó rátétről van szó, melyet a Magyar Királyi Honvédség is adoptált) segítette a rendfokozat felismerését Gefreiter-től kezdődően Hauptegfreiter-ig bezárólag.

A Winkel-re varrt ezüstszínű szalagok száma (és a parolira feltűzött szárnyak száma) jelezte a rendfokozatát a viselőjének. Az ő vállapjaik azonban még szimpla kivitelűek voltak.

A fegyvernemi szín az ejtőernyős ezredekben szolgálók esetén az aranysárga volt, de az ejtőernyős hadosztályokba beosztott más csapatnemek a saját fegyvernemi színűket kapták: így például az ejtőernyős tüzérek piros waffenfarbeval rendelkeztek, az utászok pedig feketével.

További megkülönböztető jelzésként szolgált a mandzsettaszalag(ok) (armstreif) is. Ez az ejtőernyősöknél az ezred számát jelölte, de később nemcsak egységek érdemelték ki a mandzsettaszalag viselését, hanem egyes hadjáratok veteránjai is. Így került bevezetésre a Krétai csata emlékére, vagy az Afrika Korps tagjai számára készített mandzsettaszalag is.

A cikk a Hadtörténelmi Kulturális Egyesület segítségével született.