Laza vasárnapi „árvízivédekezés” után pár gondolat.

Szóval nagyon jó volt látni és tapasztalni a különféle szervek közös munkáját, legalábbis a végrehajtó állomány részéről. Egyszerűen kísérteties ahogy egy lezárt területen kizárólag egyenruhások és önkéntesek dolgoznak össze, tegeződve, név, rendfokozat és nemre való tekintet nélkül.

Néhány rendőr például könnyed 16-18 órát állt egy helyben és irányította a forgalmat. Általában a mentés résztvevőit segítették, és meglepő türelemmel kezelték az embereket.

Kevés dühítőbb dolgot tapasztaltabb mint a fotózkodó, amúgy egy büdös „sziasztok” vagy hasonlót kinyögni képtelen, egyének jelenléte, akik még képesek az ember aurájába is beférkőzni.

Sőt van egy alváltozatuk, amelyik lapátolás vagy homokzsák rakodás közepette fotózza magát, majd gyanítom kiposztolja ahogy a védekezésben részt vesz, és utána haza megy.

Ami viszont teljesen érthetetlen számomra, az az emberi hülyeség legmagasabb foka, vagyis a megáradt,szennyvízes,fertőzésekkel és bacikkal töltött vízben való tapicskolás, esetleg beleugrálás. Az abszolút prímet az a jóember viszi, aki a gyerekét küldte bele és úgy fotózkodtak.

Na de a lényegi részre vissza térve. Hozzászólások során sokszor szólták már meg a tartalékosokat. És hát tény ami tény, vannak megmosolyogtató tények.

Viszont minden ellenére nagyon segítőkészen és elhivatott módon végezték a dolgukat, rossz szó nem mondható rájuk. Kifejezetten vicces volt, ahogy egy alezredesnek adogattam a zsákokat, aki egy őrnagynak és végül egy ezredes hajtogatta a helyére. Közben természetesen mindenki tegezte és segítette a másikat.

A hangulat nagyon jó volt náluk. Egyébként meglett 50-60 éves férfiak is szó nélkül végezték a dolgukat vagy váltották egymást. Az árvízvédelemben végzett munkájukról, hozzáállásukról rosszat nem tudok mondani. Külön pozitívum, hogy nagyon barátságosak és lelkesek voltak.

A hivatásos és szerződéses állománnyal is nagyon jó volt a munka. Szó nélkül ugrottak fel és jöttek segíteni ha volt valami feladat, és nagyon hatékonyan sikerült együttműködni velük is.

A jó hangulat pedig ott is megvolt, ami elég nagy segítség. Szóval nevetve, viccelődve valahogy sajgó izmokkal is sokkal könnyebb adogatni a zsákokat.

Tűzoltókkal is találkoztunk, és velük esett meg, hogy a –van vizetek?- kérdésünket félre értve már adni is akartak, miközben eredetileg mi kínáltuk őket.

A civil önkénteseket hagytam a legvégére, mivel szerintem ők hozták a legnagyobb áldozatot, ugyanis szabadidőt, energiát és pénzt nem kímélve segítettek.

Voltak olyanok akik már egy hete végezték a különféle feladatokat, és hulla fáradtan sem voltak hajlandóak leülni vagy abba hagyni a munkát. Saját költségen, saját kocsival segédkezve.

Hölgyek, nők, lányok is végeztek nehéz fizikai munkát, nem törődve az ajánlásokkal. És ha már korábban szóba került, két váltás katonával találkoztam, szóval nem reprezentatív a felmérés, de a női katonák száma nem volt egetverően magas, olyan 10-15% lehetett.

Természetesen semmi sem tökéletes, de a negatív tapasztalatok eltörpülnek a sok pozitívum mellett. A szervezésbeli hiányosságokat sikerült a megfelelő hozzá állással pótolni. Bár egyébként homokzsákból és lapátból is volt elég ahogy néztem, de ugye a szervezés ettől azért nem árt ha több dologban is kiteljesedik.

Inkább ami kártékony volt, a fél vagy teljesen valótlan információk. Itt például olyan apróságokra gondolok, mint hogy voltak különféle szakaszok ahonnan az az információ érkezett, hogy több zsák nem kell, miközben az ott lévők erősítették a gátat és próbálták a buzgárokat körbe keríteni.

A lényeg viszont, hogy kitettek magukért az emberek, és az összefogást jó volt látni és megtapasztalni. Ritka dolog ez a hétköznapokban, valószínűleg azért volt ennyire szembeötlő.