Márkos Domonkos az olaszországi hadifogságból 1919. november. 30-án ért véget, amikor megérkezett a csóri leszerelő táborba. 1918 és 1919 között a korábbi 82.-es gyalogezred hazaérkezett állománya Erdély védelmét látta el a román csapatokkal szemben, de M.D ebből kimaradt, és később sem tért vissza.
A hadifogoly táborban ezt a nyomtatványt kapta, ami főbb adatait tartalmazza. Ez a papír egyébként feljogosította egyszeri utazásra és egyszeri étkezésre is. A hadifogságban eltöltött egy év után, 678 Koronát és 52 fillért vett fel, amiből azonnal levontak 365 Koronát, kincstári tartozás címszóval.
Hogy valami fogalmunk legyen erről az összegről, a fenti melléklet tartalmazza az illetményeket. Apróság, de a fenti dokumentum a 30-as években készült. Ettől függetlenül mégis használható támpontnak.
Érdekesség, hogy noha szolgálati év és rendfokozat alapján határozták meg az illetményt, de a tiszthelyettesek számára szolgálati évtől függetlenül 280 korona volt meghatározva. Továbbá megkülönböztették az arcvonalban szolgálókat és az „egyéb altiszteket”.
Szintén az összehasonlítás véget az 1921-ben a Csendőrök fizetését 50%-al emelték! Altisztek és csendőröknél 75 koronára emelték a „havidíjat”, míg a valószínű tiszti rendfokozatban lévők számára 240 koronát állapítottak.
Továbbá vezénylési pótdíjat is kaptak, aminél a nőtlen illetve nős családi állapotot is figyelembe vették. Ennek alapján a nőtlen altisztek 12 koronát kaptak naponta, míg a nős tiszthelyettesek számára 27 korona.
Az újságot egyébként egyetlen cikk miatt őrizték meg. A cikk a volt 86-os gyalogezred tagjai számára intézett felhívás és értesítés volt, ugyanis a hadtörténelmi múzeum számára ajándékoztak különféle tárgyakat, kezdve az ezred zászlaját.
Az alábbi nyilatkozatot 1920. októberében tette M.D. Ebben kifejti, hogy 1914. augusztus. 2-án vonult hadba, 1918. novemberében hadifogságba vonult, majd 1919-ben hazatért. A nyilatkozat a hadsereg számára kellett.
Az érdemeinek elismeréseként 1920-ban érkezett ez a levél, amiben a czeglédi parancsnokságra invitálták, hogy átadják számára az arany vitézségi érdemérmet. A Czegléd ugye mindenkinek leesett ?
A következő távirat már kicsit modernebb kivitelben készült el, és 1930. november. 5-én kelt, Békásvármegye Alispánjának megbízásából. A távirattal együtt érkezett egy igazolvány is, ami a Károly Csapatkereszt viselését tanúsította. A keresztet 12 heti folyamatos arcvonalbeli szolgálat után adományozták.
A fenti emléklap 1930-ban érkezett, az elején a tulajdonos neve és rendfokozata (vitéz gyalogsági zászlós) olvasható, illetve a hátsó oldalán a kitüntetései (II. osztályú ezüst vitéz érem, Károly Csapatkereszt) olvashatók.
A belső oldalakon a tulajdonos fotója látható, és a legutóbbi rangjelzéssel illetve fegyvernemi jelzéssel ellátott egyenruhájának viselését engedélyezi ünnepi alkalmakkor, amikor a „tiszti egyenruhának mint társadalmi kitüntetésnek helye van”.
A posta szempontjából forgalmas 1930-as években kapott még egy igazolványt, amit az országos vitézi szék bocsájtott ki, és a karddal és sisakkal díszített Háborús emlékérmet adományozták M.D-nek, amit a „piros-fehér-zöld színű hadi érem szalagján” kellett viselni.
A 20-as és 30-as évek viszonylagos nyugalomban teltek, bár M.D már nem tért vissza Erdélybe a nyilvánvaló okok miatt. 1914-ben elhagyott polgári foglalkozásában dolgozott tovább, és ahogy az a levelekből is kiderül, Budapesten, Szegeden, Dobozon is élt.
Utolsó kommentek