Jelenleg a Magyar Honvédség egyik fő ejtőernyő típusa az RS 4/4-es háti ernyő. Ezek nem mai darabok, a korábbi NDK-ban gyártották őket. Az RS 4/4-es egy körkupolás főleg bekötött ugrásokhoz használt ejtőernyő típus. Előrehaladási sebesség 3-4 méter, míg 4-5 méterrel süllyed másodpercenként. Ezek teljesen átlagos értékek, ennél gyorsabb ernyők már kicsit eltúlzottak, mint az olasz ernyő, ami 8 m/s sebességgel „zuhan”.

A Magyar Honvédségen belül az MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj, MH 25/88 Könnyű Vegyes Zászlóalj, MH 86. Szolnok Helikopter Bázis személyzete, MH 5/24 Bornemissza Geregly Felderítő Zászlóalj, és a Nemzetvédelmi Egyetem katonai hallgatói számára (fakultatív módon) tartanak ejtőernyős oktatásokat.

Az RS 4/4-es mellett a különleges rendeltetésű alakulatok modernebb, de nagyobb gyakorlatot igénylő sikló ernyőket is alkalmaznak már. Az RS 4-es ahogy, a következőkben is látható lesz, egy teljesen egyszerű, és az egyik legbiztonságosabb ejtőernyők közé sorolható.

További előnye, hogy a BE 8 vagy 10-es mentőernyővel használva, nem kell a főernyőt leoldani. A mentőernyő zsinórzata rövidebb mint a fő ernyőé, ezért az nyitott állapotban nem okoz problémát. Az MH 34.-nél 40 év alatt csak 8 fő vesztette életét ugrások következtében.

Az RS 4/4-es háromféle módon használható. Bekötve, ekkor ugrás után nyílik rögtön a főernyő. Stabilizátoros ugrásra, ekkor csak a nyitó ernyő nyílik, majd KAP-3-al vagy kézzel a főernyő. Illetve kézi nyitással.

A fő ernyő zsinórzata a két hevederben végződik, és ezek magának az ejtőernyő tokjának a hevederzetének felső részéhez rögzülnek fém csatok segítségével. A tok egyébként rendelkezik egy beülővel, ami a combjainkat rögzíti, és külön hevederzettel a kézifegyver és a málha számára. Fémmerevítéses, körülbelül 4-5 kg-ot nyomhat.

A fémmerevítésről annyit, hogy szájhagyomány útján terjed az a történet, amikor is valaki részlegesen nyitott ernyővel ment lefelé, és puha talajra érkezett. A fémmerevítés miatt, azonban gerincsérülést szenvedett.

A hevederzeten bal oldalt található a kioldó, ezzel nyitható a főernyő. A kézifegyver előre, míg a hátizsák hátra, közvetlen az ernyő alá csatolható fel. Érdekesség, hogy sok helyen landolás előtt le szokták oldani a zsákot, na itt nem.

Miután a fő ernyőt kiterítettük, és kifeszítve a levegőt kipréselve, a redőit egymásra hajtogattuk. A fő ernyőn két oldalt található 2-2 nyílás (kormány rések), amik a kormányzásban segít. Két vezető zsinór segítségével zárhatók ezek a nyílások, ezáltal valamely irányba fordítható az ernyő.

Miután az ernyő redőit egymásra hajtogattuk, az ernyő gyakorlatilag a hatodára csökken. Ezután ráhúzzuk a belső zsákot, ami gyakorlatilag összefogja. A képen sajnos nem látható, de a belső zsák végén van rögzítve a nyitó ernyő, és a képen látható fehér zsinór gátolja meg a belső zsákot abban, hogy elszáljon.

A nyitó ernyő feladata, hogy ugráskor a fő ernyőt kirántsa a tokból. A nyitó ernyő jóval kisebb, ezért könnyebben bele kap a levegő ergo könnyebben nyílik. Alkalmazható még a stabilizátoros ugrásnál is, de erről később.

Miután a belső zsákot ráhúztuk az ernyőre, a zsák alján található gumibelsőkbe kell az ejtőernyő zsinórzatát bevezetni. Ez azt a célt szolgálja, hogy a zsinórzat ne gabalyodjon össze, és kevesebb helyet foglaljon.

Ezután a belsőzsákot behajtogatjuk a tokba. Ha az ejtőernyő rendesen ki van feszítve, akkor sokkal könnyebb munka, de 2-3-an is lehet tuszkolni meg minél kisebbre nyomni a belsőzsákba csomagolternyőt.

A belsőzsákon található a stabilizátoros ugráshoz szükséges két acél fül. Sima bekötött ugrásnál ezt nem alkalmazzák, és egy külön fedőréteg van rajta. Stabilizátoros ugrásnál egy acélsodrony van belefűzve, és ugráskor csak a nyitó ernyőt engedi nyitni, majd rántásra a főernyőt is.

A stabilizátoros ugrás az igazi értelembe vett katonai ugrás. Így lehet nagyobb magasságból is ugrani, felszereléssel, bepörgés nélkül. A főernyő nyitását egyébként a KAP-3-as típusú automata nyitó berendezés is végezheti. A KAP-3 azonban nem a megbízhatóságáról híres.

Miután sikerült behajtogatni a belsőzsákot, a tok két oldalsó illetve alsó és felső rétegeit kell ráhajtogatni. Ezek az oldalak rendelkeznek fém fülekkel és fém gyűrűkkel. A gyűrűket a füleken kell átdugni, majd a fülekbe kell bevezetni a kioldó fém tüskéit.

Ezek a fedő rétegek gumi pókokkal vannak megfeszítve, ezáltal ha a fém tüskéket kirántják nyitáskor, a fedőrétegeket szétrántják a gumi pókok, és a nyitó ernyő majd a belsőzsák is akadály nélkül távozhat a tokból.

A főernyő jobb oldalán két rekesz található a KAP-3-as automata nyitó rendszer számára. Mint említettem nem túl megbízható, mindenesetre két fajta is van belőle, a rövidebbet a felsőben, a hosszabbat pedig az alsóban kapott helyet. A KAP-3 gyakorlatilag egy barométer, ami az előre beállított magasságon nyitja az ernyőt. Már ha ő is úgy akarja.

A KAP-3 vezetékei számára az RS4/4-es felső részén két gumicső található. Ezeken keresztül kell őket a kioldóhoz vezetni. Nyitáskor pedig a kioldó tüskéit rántja ki a helyükről. A vezetékeket oldalról kell a felülre vezetni, majd felülről a tüskékhez.

Bekötött ugráskor tehát az a fehér gumírozott zsinór kerül bekötésre, majd kirántja a tüskéket és szétcsapódnak a fedőrétegek, ekkor az ugró zsák kicsapódik és feltolódik egészen a mentőernyőig, majd a főernyő is szétnyílik és voálá.

Az ejtőernyőhöz tartozik még egy zsák is, amivel összehajtott állapotban ugranak. Földetéréskor kihajtogatják, majd a főernyőt és egyéb tartozékait ebbe teszik bele. A feladattól függően elássák vagy elsétálnak vele.

Ahogy az elején is írtam, egy teljesen egyszerű ép ésszel felfogható konstrukcióról van szó. Egyszer hajtogattam össze és már átlátom meg értem a működését és a használatát is. Persze nem ugranék ennyi tudással.

Ha valami rosszul lett leírva, máshogy kell, esetleg van saját élmény, az jöhet kommentbe, minden mennyiségbe.

További képek: