Az OEFFRACU rendszeresítése utáni első tapasztalatok leginkább a gyenge minőségről és az idő előtti elhasználódásról szóltak. A hadsereg amúgy is megtépázott és rétestésztává nyújtott egyenruha programja emiatt még tovább nyúlt.

A Multicam-et jegyző cég nem csak a terepmintával kívánt betörni a piacra, hanem a mintához egyenruhát és védőmellényt is terveztek. Lassú víz partot mos, ugyanis kevesebb mint tíz évvel később a hadsereg végül a minta után az egyenruhát is rendszeresítette.

A Crye szakítva a gyakorló ruházatokkal szemben támasztott követelményekkel, egy kifejezetten „harci” két részes ruhát készített, ami megfelel a modern követelményeknek, például lángálló.

Körbe a két inches övtartókon végig egy levarrt heveder található. Az övtartó a hagyományos két inches taktikai öveknek, vagy az egyszerűbb „riggers belt”-nek készült.

A méretre állítás lehetőségét elég egyszerűen megoldották. Gomb helyett tépőzár került előre, így oldalról is lemaradtak a pántok, míg a sliccnél megtartották a gombokat.

Előre két kisebb tépőzáras comb zseb került. Azonban ezek elég kicsik, és isten igazából akkor jönnének jól, ha az ember mondjuk járműben ül, de mivel szinte semmit nem lehet belerakni, ezért ezeket más nadrágról sem hiányolom.

A felül két oldalt lévő félig nyitott kézmelegítő zsebek sokkal kisebbek, majd fele akkorák a korábbi ACU nadrágokon lévőkhöz képest. Alapvetően szinte az összes zseb kisebb lett a nadrágon, elősegítendő a mobilitást.

A nagy méretű combzseb valamivel kisebb lett és hátrébb került. Ennek köszönhetően sokkal testhezállóbb, viszont nehezebb hozzá férni, mivel nem elég csak lenyúlni, hanem kicsit hátra kell fordítanunk a törzsünket.

A nadrág „harci” mivoltát leginkább a testhezállósága adja. Könnyen és gyorsan méretre igazítható a tépőzárak segítségével, amiből a lábszáraknál is található kettő.

Szintén újdonság a beépített kemény térdvédő, és az alá elhelyezhető párnázás is. Azonban a térdvédő körül található sztreccs anyag a nadrág leggyengébb és legsérülékenyebb pontja.

A három pár tépőzárnak köszönhetően könnyen magunkra lehet állítani a nadrágot, és sokkal mobilisabbnak éreztem magamat benne, mint a legtöbb gyakorló nadrágban.

Természetesen a lábszár zsebet nem hagyhatták el, bár ezt igazán lespórolhatták volna, ugyanis a nadrág ára típustól függően ~ 39-46 000 Forint között mozog.

Talán a nadrág legkényelmesebb része az a magasított dereka. Ugyanis ez is párnázott. A nadrágból két féle változat létezik, és a másikra viszont a csípőhöz is került két oldalra tépőzár.

Rendhagyó módon a nadrág hossza is állítható, amit a két kézmelegítő zsebbe rejtett pánttal oldottak meg. A pánt a nadrág belső felén fut végig, egészen a térdig.

A kritikák főleg a nadrág térd és derék részét érték, ugyanis ide kerültek a leggyengébb anyagok. Ennek javítására a G3-as Combat Pants-nél már elhagyták ezeket.

Az amerikai hadsereg szintén a G3-as verziót rendszeresítette. Ennek az egyik legnagyobb hátránya az ára, ugyanis majd 200 Dollárba kerül, ami lássuk be nem túl adófizető barát.

Több színben is készül köztük a haditengerészet számára AOR 1 és AOR 2-ben, és a különleges alakulatok előszeretettel viselik is. Leszámítva a MARSOC-ot, mind a SEAL mind a zöldsapkásokon feltűnik.

Tényleg kényelmes, és kifejezetten a dinamikus mozgáshoz megálmodott nadrág, tehát szakít a hagyományos, olcsó és nagy mennyiségben készített katonai ruházattal.

Azonban abban nem vagyok biztos, hogy egy 200-300 Dolláros szett felér mondjuk négy MCCUU-val. Persze a két példa nem említhető egy lapon, ugyanis míg az MCCUU-t egy teljesen általános terepszínű ruházatnak álmodták meg, addig a Crye egy harci ruházatot készített.