Azt gondolhatnák néhányan, hogy a világ legjobb állását az Ádeni öbölben találjuk, ahol remek a kilátás, jó a fizetés és cserébe csak néha kell a hajókat megvédeni, pár rozsdás fegyverekkel felszerelt, ladikokkal támadó kalózzal szemben.
Az Ádeni öböl fontos hajózási útvonal, amit az utóbbi időben rendszeresen támadnak szomáliai kalózok. A nagyobb hajótársaságok fegyveres biztonsági őröket bérelnek, hogy megvédjék saját szállítmányaikat.
Ez a fajta fegyveres biztonsági őrség nyugaton PMC néven (Private Military Contractor) ismert. Gyakorta keverik őket a zsoldosokkal (mercenary), de a kettőnek semmi köze egymáshoz.
A zsoldosok általában a megfelelő pénzösszegért kérdés nélkül teljesítik a rájuk rótt feladatokat a nemzetközi törvények figyelembe vétele nélkül is. Főként offenzív műveletekben vetik be őket és gyakorlatilag ugyanúgy részt vesznek a harcokban, mint bármely reguláris hadsereg katonái.
Ezzel szemben a PMC-ket kötik a nemzetközi jogok és nem szoktak offenzív műveletekben részt venni. Főleg olyan kiszervezett munkákat végeznek el, amikre a hadseregnek nincs megfelelő kapacitása.
Ilyenek a szállítmányok kísérése, hajók biztosítása, fontos személyek védelme, valamint képzések és oktatások. Fontos megemlíteni még a létszámukat is, ugyanis Irakban körülbelül 100 000-ren dolgoztak 2009-ben, míg Afganisztánban több mint 50 000 „contractor” található.
A PMC-k létrejötte és térnyerése a kiszervezéseknek köszönhető. Létjogosultságuk azzal indokolható, hogy ha nem alkalmaznák őket, akkor a hadseregnek értékes erőket és erőforrásokat kéne átcsoportosítania azokra a területekre ahol a PMC-k dolgoznak. Ez pedig csökkentené a harcoló katonák számát.
A PMC-k hibridnek tekinthetők. Megvédhetik önmagukat, de amennyiben a fegyverhasználat nem jogos, súlyos büntetésre számíthatnak. Általában nem külön táborban, hanem a katonai alakulatokkal közösen kerülnek elhelyezésre. Továbbá nem elhanyagolható tény, hogy az orvosi ellátás során ugyanolyan prioritást élveznek mint bármely szövetséges katona.
Visszakanyarodva az eredeti témához, évente körülbelül 30 000 kereskedelmi hajó halad el a szomáliai partok előtt. A kalózok egy része korábbi halász, akinek a megélhetését a sűrűsödő hajóforgalom tette tönkre.
A kereskedelmi hajók sorozatos támadásokat szenvedtek el. Túszokat ejtettek akiket válságdíjért cserébe engedték el, illetve értékes szállítmányokat dézsmáltak meg.
Fegyveres biztonsági őrök jelentek meg a hajókon. Feladatuk a hajók védelme volt, amit saját kézifegyverükkel szavatolnak. A hajók fegyvertárába tartoznak még a tűzoltó tömlők is, bár ezek elég keveset érnek az AK-k és RPG-k ellen.
Az őrök olykor 30-40 órás szolgálatokat húznak le a hajók hídjain, ahol igen feszülté válik a hangulat, amint belépnek a veszélyes zónába. Továbbá gyakorlatilag semmit nem lehet csinálni mint a végtelen tengert bámulni.
Az idegőrlő órák még rosszabbak, amikor a hajók radarjai a nagyobb hullámokat is vízi járműveknek jelzik és a legénység még idegesebbé válik, átragasztva ezt a fegyveres őrökre is.
Ha a horizonton egy bárka tűnik fel, és a rajta lévők nem azonosíthatók minden kétséget kizárólag, akkor várni kell amíg közelebb nem jön, és az azonosítás megtörténik.
Ha közelebb jött, de még mindig nem egyértelmű a rajta lévők szándéka, akkor meg kell próbálni jelezni neki, hogy ugyan már ne erre jöjjön. Persze a nemzetközi jelzések nem a legismertebbek arra felé sem.
Ha még mindig jön és láthatóan nem fegyveresek vannak rajta, akkor marad a várakozás, lévén ennél többet nem lehet tenni. Viszont, ha fegyveresek vannak rajta, akkor is figyelmeztetések majd figyelmeztető lövések - ebben a sorrendben legalább kétszer egymás után - következnek.
Természetesen tüzet nyitni a fegyveres kalózokra kizárólag önvédelemből lehet. Amennyiben a kalózok sérülten megfutamodnak, a fegyvereiket vízbe dobálva rögtön halásszá avanzsálnak.
Itt jön képbe a média, amit a sérült halászok manipulálni tudnak. Persze számba kell venniük, hogy ebből nem sok előnyük származik, legalábbis pénzt nem látnak belőle.
Van azonban egy olyan helyzet, amikor pillanatok alatt kell dönteni. Ez pedig olyankor áll elő, ha a kalózok RPG-vel érkeznek. Az RPG-7-es kézi páncéltörő gránátvető nélkül nem létezhet felkelő csoport.
Nem mellesleg ez a fegyver elég komoly károkat okozhat a civil hajókban, míg egy AK-val a himbálózó bárkáról azért nehezebb célba találni és kisebb károkat lehet csak okozni, addig RPG-vel le lehet rombolni a parancsnoki hidat.
Szóval ekkor marad a minél gyorsabb és hatékonyabb ellenlépés. Vagyis meg kell próbálni ártalmatlanná tenni a támadókat, kérdés és felszólítás nélkül, esélyt sem hagyva a támadásra.
A PMC-k a médiában általában rossz fiúkként szerepelnek, főleg a Blackwater óta, de ez egy hosszú történet. Továbbá a média nem szokta felkapni, ha egy PMC-t megölnek, míg ha egy katonát akkor annak megfelelően megemlékeznek róla.
A valóságban közöttük is van mindenféle ember. Van a teljesen átlagostól kezdve, a teljesen elvetemült őrültig. Számomra sokan közülük beképzeltnek és önfejűnek tűnnek.
Szóval mindent összevetve, a hajók biztosítása nem egy álom meló. Van jó része, természetesen, de egy rossz döntés következtében az ember egy életre elvesztheti az állását, a cége pedig megy a levesbe, akárcsak a Blackwater.
Utolsó kommentek