Az 1940-es év beköszönte magával hozta a második világégést, aminek következtében nem csak a fiataloknak de az idősebb korosztálynak is fegyvert kellett fognia. Persze voltak kivételek, de Márkos Domonkos nem tartozott ezek közé. A képen zászlósi rendfokozatot visel.
A következő Igazolvány lapot 1940-ben kapta meg. Ez egy kékes-szürke, puha fedeles viszonylag egyébként egy elég nagyméretű igazolvány. A borítón a tulajdonos neve olvasható, illetve kiállító hatóságé, ami ebben az esetben az 52. Honvéd Kiegészítő Parancsnokság.
Az első oldalon a tulajdonos adatai olvashatók, bár itt némileg hiányosan. Érdekes még, hogy a Bevonulni köteles rubrikába az 52. H.K.P-t átjavították a Járási és talán megyei hadkiegészítő parancsnokságra.
A következő néhány oldalon egyéb adatok, események, bejegyzések számára található hely.
Ami talán érdekes és kicsit megmosolyogtató lehet az az igazolvány hátlapja.
M.D valószínűleg a hátországban szolgált a háború alatt. Sajnos kevés irat és emlék maradt meg ebből a korszakából, mivel a vörös hadsereg bevonultakor minden ilyesmit elégettek. A fenti levél az előléptetéséről szól, amit a „Kormányzó Úr Ő főméltósága” adományozott neki.
A háború végén mint tiszt fogságba esett, megint, és csak 4 év után térhetett haza. Az orosz „vendég szeretettről” egyébként csak annyit mondott, hogy „Olaszországban jobb volt”. A fenti meghívót a volt fogolytársaitól kapta.
Márkos Domonkos hazatérte után már nem tanított, és életének utolsó éveit Budapesten töltötte. 1956. októberében, a forradalom napjai alatt hunyt el, otthon, békében és a saját ágyában.
Ezennel elérkeztünk sorozatunk végére, és remélhetőleg érdekesnek találtátok ti is a korabeli dokumentumokat és fényképeket. A jövőben még előfordulhat, hogy visszakanyarodunk a témához, de felelőtlen ígéreteket nem szeretnék tenni.
Utolsó kommentek