1.Elöszőr is, szeretném ha bemutatnád magad, ki vagy és hol teljesítettél szolgálatot, illetve milyen beosztásban vagy.
Jorge Machado őrvezető vagyok, a 6. Tengerészgylaogos Ezred 2 Zászlóaljától. Tank elhárító rakéta kezelő vagyok. Marjah városában teljesítettem szolgálatot, Helmand tartományban, Afganisztánba.
2.Mint géppuska kezelő, egy M240B-d és egy M4-es van. Nem gondolod, hogy az M4 csak lelassít, és túl sok súly az M240 mellett ?
Nem vagyok géppuskás, én úgy nevezett TOW (páncéltörő rakéta) lövész vagyok. De a kinti szolgálat alatt, a géppuskás szerepkör ragadt rám egész idő alatt. A 240-es csak járművekkel végrehajtott műveletek során volt nálam. Mint a CAAT (Combined Anti Armor Team, egyesített páncél elhárító osztag) tagja, a feladataink jelenetős része, ha nem az összes, járművek bevonását igényelte. A 240-es mindig a járművön maradt. Az M4-es az oldalamon, mikor a toronyba voltam. Gépjárműről szálva, a 240-es mindig ott maradt egy másik lövészel, és én a személyi fegyveremet vittem tovább a feladat során, mikor gyalog folytattuk. Soha nem kellett a fedélzeti fegyvereket lekapnunk, nem úgy mint az első vonalban szolgáló srácoknak.
3 Néhány képeden afgán katonák láthatók, és javarészt helytelen tartással. Úgy értem egy kézzel fogják a fegyverüket és lefelé tartják. Mit gondolsz róluk? Mik a tapasztalataid velük kapcsolatban ?
Az ANA java része, akikkel együtt dolgoztunk, amatőr volt. A fegyvertartásuk és a fegyelmük is hanyag volt. Mindenféle srácot láttam ott. Néhány megijedt tűz alatt, mások fegyelmezetlenül viszonozták a tüzet, olyan „lőj és imádkozz” módon. Jó részük elég jónak bizonyult. Az egyik ANA raj parancsnokát Rambónak hívtuk, és jól csinálta a dolgát, valószínű ő a legjobb akit láttam, képes volt futva és lőve kergetni a talibánt keményen, és a csapatát is erre sarkalta, még tűz alatt is. Elég jó volt. De a közös tapasztalat alapján, az ANA és a rendőrség megbízhatatlan javarészt.
4.Milyen feladatokra osztottak be ? Tudnál többet mondani ezekről, részletesen ?
Mindenre az „út aknáktól való megtisztítástól” át a nehéz fegyveres támogatásig vagy gyalogos őrjáratokig. Jó pár ellátmány biztosítási feladat, harci „taxi”, sérültek kimenekítése. Folyamatos QRF (Quick Reaction Force, gyorsreagálású erő) mindenki számára a műveleti területünkön (Area of Operation). Egy csomó őrjárat és szűrő feladat a 11-esekkel (valószínű brit) is. Gyakorlatilag minden amit csak eltudtunk végezni, amíg a járművek eltudtak jutni oda, vagy nem kellett eltávolodjunk az utaktól. A mi csoportunkba soha nem volt 14 főnél több egy időben, amikor a táboron kívül voltunk. Ebbe nem tartoznak bele az utasaink más egységekből. Vagyis amikor a gépjárműről szálva kellett végrehajtani a feladatot, a járművek a közelbe maradtak. Minimálisan a toronylövészeknek hátra kellett maradni, és az esetek többségében sofőrök és toronylövészek a járműveknél kellett maradjanak, vagyis a járművekről szálva, csak egy megerősített tűzcsoportot tudtunk kiállítani. Ha a járművek egy helyben maradtak, két tűzcsoportot is akár. De ahogy mondtam, abban az esetben a járművek egy helyben maradtak.
5.Mit gondolsz, az alakulatod elért valami eredményt a kinn léted alatt ? Hogy tudnád jellemezni a helyzetet a műveleti területeteken, mikor eljöttél ?
A műveleti terület sokat fejlődött. Mikor elöszőr megérkeztünk, elég rossz volt. Vadnyugatnak hívtuk. IED-k mindenfelé és tűzharcok napi rendszerességgel. Mikor eljöttünk a nagyobb IED-k nyárra ritkábbak voltak. A DFC-k (?) még mindig jelen voltak, de jóval kisebb számban. A tálib aktivitás jelentősen csökkent, a biztonság pedig nagyban nőtt. Még mindig veszélyes volt, mint Afganisztán többi része. De semmi se volt ahhoz képest, amit a nyár alatt láttunk, mikor mindig tudtuk, hogy ha elhagyjuk a bázisunkat valami rossz fog történni. 16 IED-t találtunk és további megszámlálhatatlan mennyiséghez kísértünk tűzszerészeket, a mi zászlóaljhoz méretezett műveleti területünkön. A terület amin őrjáratoztunk elég kicsi volt, de a mozgolódás sose hagyott alább, és egy ekkora területhez képest azt mondom elég sok minden történt ott.
6. Megosztanád velünk a tapasztalataidat az m240-es illetően ? Beszélj nekünk a pozitív és negatív tulajdonságairól, ahogyan te látod.
A legjobb fegyver ami valaha készült. Nem kell tisztának lennie, hogy működjön. Nem kell olajban úsznia hogy rendesen üzemeljen. Hűséges és erős. 1100 lövést adtam le vele és csak egyszer tapasztaltam akadályt. A tálibok nem szeretik, ha egy 7.62-es sorozat halad az irányukba. Semmi rosszat nem tudok róla mondani.
7. A felszerelésed melyik része a legjobb, és melyik a legrosszabb? Miért?
A legjobb?
A FROG ruha (tűzálló ruházat) amit hordtunk sokkal kényelmesebb mint az átlagos gyakorló, főleg a nyári időszakban, dél Afganisztánban. A plate carrier amit használtunk sokkal könnyebb és komfortosabb mint az általános MTV lövedékálló mellények. A legrosszabb? Arra voltunk kényszerítve, hogy kizárólag olyan bakancsot hordjunk, amin a Tengerészgyalogság jelvénye található, vagyis az összes könnyű, „ninja” bakancs amit a katonai boltokban láthatsz, tiltott számunkra. Két váltás FROG ruhával küldtek Afganisztánba, és adtak még egyet fél időnél. Sokkal többre van szükséged mint 3 váltás egy 7 hónapos kiküldetés során. Új felszerelés beszerzése pedig elég körülményes, a hadtáp nem ad soha semmit egykönnyen, és egy csomó papírmunkát igényel ha bármire szükségünk van. A hátul ülő srácok nem olyan segítőkészek frontvonalba lévőkkel. A rendszeresített felszerelés helyett, inkább az életkörülményeink javítását célzó erőfeszítések hiányáról panaszkodnék. Néhány sátor amiben aludtam, tele volt lyukakkal, nem volt légkondi nyáron és fűtés télen. Kevés vagy semennyi szórakozási lehetőség, mialatt a bázisunkon voltunk. Biztos vagyok benne, hogy a többi haderőnem jobban bánik az embereivel és kevesebbet követel meg tőlük, mint amit a Tengerészgyalogság követelt tőlünk Marjah-nál. Szintén az a sok új, könnyített taktikai felszerelés amit a hadsereg katonáin látsz, vagy a fejlettebb fegyverzet mint a belülről irányított torony az MATV-k tetején, nem látható a Tengerészgyalogságnál. De így vagy úgy, mi megtettük amit kértek tőlünk azzal amink volt.
8. Volt bármilyen nem rendszeresített felszerelésed ?
Csak pár dolgot vettem. Olyanokat mint néhány PMAG-et (műanyag tár a gépkarabélyához) egy NVG zsebet (éjjellátó) és további pár apróságot. Soha nem költöttem túl sok pénzt taktikai cuccokra. Volt pár holmi amit nem használtam, mint a gázálarc, az LBV (FLC) Gore-tex és hasonlók. Nem volt rájuk szükségem.
9. Mesélj kérlek az alapkiképzésen szerzett tapasztalataidról.
Az alapkiképzés szívás. Olyan mint egy kaland. Nagyon kevésnek érzed magad mikor keresztül mész rajta, de a végén úgy érzed tied a világ. Később a Tengerészgyalogosokkal vissza nézzel, és nevetsz azon a sok hülyeségen amit a kiképzők megcsináltak veled. Az alapkiképzés egy más világ.
10. Mit gondolsz az afgán emberekről?
Nem sokat fejlődtek 100 év alatt. A vallásuk és a nézeteik egy helyben tartják őket. Mindemellett elég kemények. Ilyen kegyetlen körülmények között élni nem móka.
11. Van valamilyen vicces történeted az alapkiképzésről vagy kinn létedről ?
Tonnányi. Nem is tudom hol kezdjem. De amikor a Tengerészgyalogosok unatkoznak, egy csomó minden történhet, jó és rossz is. A legviccesebb dolog akkor történt, amikor a tolmácsunk Akon dalokat énekelt a tört angolságával.
12. Mi volt a legrosszabb pont a kiküldetés során?
A szent muszlim hónap, a Ramadan. A tálibok folyton keresték a balhét, és mindig megpróbáltak megtámadni minket amikor csak volt rá esélyük. Jó párszor támadás érte az egységünket, néhány srácot mentő helikopterrel vittek el és pár hetet távol töltöttek. A teljes század sokat kapott azalatt a hónap alatt. Elég kemény volt mindenki számára. De folytattuk a feladataink elvégzését.
13. Mi volt a legjobb pillanat a kiküldetés során?
Egyszer fél időnél, a mobil PX (Post Exchange, helyőrségi üzlet) megjelent laptopokkal és vezeték nélküli internettel. 15 percünk volt fejenként. Az nagyon király volt. Az volt az egyetlen alkalom, amikor WIFI-t hoztak hozzánk. Az átlagos PX általában havonta egyszer jött, amíg nem támadták meg őket közvetlenül a bázisunk előtt. Ezután nem jöttek többet a városnak azon pontjára. És természetesen az a pillanat amikor a madarunk elvitt minket Marjahból volt a legjobb pillanat számunkra. Eljött az idő a keményen kiharcolt pihenésre.
14. Mit gondolsz a tálibokról ? Találkoztál egyetlen élővel is? A sztereotípiák igazak?
Nem hülyék. Tudják mit csinálnak. Legalább annyira megakarnak ölni minket ahogy mi megakarjuk ölni őket. Hallottam amint a légierős srácok azt mondták a tálibok retardáltak, mert a főkaput támadták meg az egyik nagyobb észak afganisztáni támaszpontnál. De azok nyilván másfajták voltak, mert azokkal akikkel mi kerültünk szemben délen, élni akartak hogy harcolhassanak másnap. Okosan játszották ki a kártyáikat és mindig megpróbáltak harcolni velünk, amikor csak tudtak.
Utolsó kommentek