A múlt héten tartotta a Center of Tactical Medicine Hungary (Továbbiakban COTMH) a legelső Tactical Medical Operator basic kurzusát, amelyre meghívást kaptunk mi is, és az utolsó nap eseményeiben vettünk részt.
A képzés három napon át tartott a Csongrád megyei Eperjesen, ahol a gyakorlatok végrehajtására több közintézmény is lehetőséget biztosított. A szervezők által bérelt négy jármű is bővítette az igénybe vehető eszközök számát, melyek közül az egyik egy teljesen felszerelt mentőautó volt míg a másik egy osztrák gyártmányú lövészpáncélos.
A kurzus első két napja során részletesen bemutatták és gyakoroltatták a CLS zsák tartalmának megfelelő használatát, kezdve a nazotubussal a chest seal-en át a tavalyról már jól ismert érszorítóig.
Ez kiegészült még műszaki mentési alapismeretekkel és a sebesült szállításának-átadásának egyéb módozataival. Az átadás során pedig közölni kellett milyen ellátásban részesült a beteg, és felkellett sorolni az alap létfunkcióit is, kezdve a pulzussal, légzésszámmal, véroxigén szintjével, amiket egy úgynevezett casualty card-on rögzítettünk. Az utóbbi egy egyszerű kártya, amin rögzíteni lehet a sérült legfontosabb adatait.
Fontos kiemelni, hogy a TMO képzés “taktikai” környezetben játszódott, vagyis az ellátási területet folyamatosan “biztosítani” kellett egy védőkörrel, illetve nem volt ritka, hogy az ellátást bekellett szüntetni vagy felkellett gyorsítani mert “fegyveresek” érkeztek vagy éppen “könnygáz” füstöt dobtak ránk.
Mivel egy kicsit sikerült elkésnem a szerdai nap hűvösebb és esős reggelén, ezért én azonnal a legelső feladatba csöppentem, és egy rövid beöltözés után már a második raj bravo hetes pozícióját foglaltam el.
A feladatokat mindig két raj hajtotta végre, amiben megtalálható volt a CLS zsákkal felszerelt medic, a raj parancsnok és egy fő aki a feltekerhető hordágyat cipelte.
A tanfolyam résztvevői között akadt katona, mentős, rendőr és taktikai felszereléseket gyártó cég vezetője is, de emellett volt például gyógyszerészünk is.
Első scenario
Az első feladat során egy középületbe betört fegyverest kellett semlegesíteni, aki legalább három fő túszt ejtett és fel is gyújtotta az épületet.
A bravó raj a harcparancs alapján az épület egyik oldalát biztosította, amíg az alfa behatol az épületbe, illetve amíg a bejárattól hátrébb tereli az ott szemlélődő civileket, akiket a helyi lakosok játszottak. .
A területre két járművel érkeztünk meg, és miután állást foglaltunk az alfa raj meg is kezdte az épületre való rázárkózást, majd behatolást. A bravó raj követte, és mivel nálam volt a fémvágó, a bezárt túszt rögtön ki is szabadítottuk.
A káosz azonnal ellepett mindent ahogy az épületbe beértünk, ugyanis ott sűrű füst fogadott minket. Szétestek a rajok és a kommunikáció se működött rendesen emiatt pedig előfordult, hogy percekig próbáltuk azonosítani egymást.
A tűzfészek egy hátsó szobában helyezkedett el, ahonnan rögtön ki is húztak egy sérültet, de sajnos az ő ellátása nagyon sokat késlekedett, és legalább fél percig még a sűrű füsttel borított épületben álldogáltunk vele, mire kivittük az épület elé.
Az ellátása se ment gördülékenyen, ugyanis mindenki próbált segíteni rajta ezért egymást akadályoztuk. Az ellátását az alfa raj végezte, míg az utca biztosítását átvette a bravó.
A sérült további ellátását már nem láttam, de pár perc után “összecsomagolták” és a járműveinkkel a közeli foci pályához mentünk, ahol a medevac-ra vártunk. A bravó alkotta a védőkört, amíg az alfa a kiérkező mentőautónak átadta a pacienst.
Rendkívül tanulságos volt ez a kis reggeli ébresztő és az ahogyan totális káoszba fulladt a műveletünk. A rajok összekeveredtek, senki se tudta hány embert hoztunk ki és a füsttel teli szobákat bármelyik tűzoltó megirigyelte volna.
A értékelésünknél ezekre mind-mind kitértek, és a nap hátralevő részében már mindenki próbált az itt felmerülő hibákra kellő figyelmet fordítani.
Második scenario
Miután visszaértünk a tanfolyam bázisául szolgáló helyi iskola épületéhez, megtörtént az elfogyasztott kötszerek és lövedékek pótlása. Ezután felkészültünk a következő feladatra, amely során a támogatásunkra érkezett egy osztrák gyártmányú lövészpáncélos.
A lövészpáncélos a faluból kivezető egyik földúton várakozott, amit mi gyalogmenetben közelítettünk meg. Miután odaértünk egy rövid biztonsági eligazításra került sor, majd a bravo raj gyakorolta a desszantolást oda-vissza.
A feladatunk úgy szólt, hogy a fold úton hajtsunk végre egy járőrt, vegyünk fel két tolmácsot majd őket kísérjük el a közeli táborba.Terveink szerint a bravó raj utazott a lövészpáncélosban a két hordággyal, míg az alfa raj biztosította azt.
A Sauer a Szegedi Haditechnikai Parktól érkezett, és nagyon szép állapotban van. Az osztrák hadsereg a kétezres évek elején még használta ezt a típust. A fő és másodlagos fegyverzete természetesen hatástalanítva volt, a páncélvastagsága viszont mára már megmosolyogtató.
A desszanttér elég szűk volt, és belül sima padokon foglaltunk helyet. Ha nem is kényelmesen de egymásnak feszülve öten azért elfértünk, a nyitott búvónyílásnak köszönhetően pedig még világos is volt. Személy szerint amúgy a BMP-1-est és a BTR-t is kényelmesebbnek gondolom.
Na most a kis oszlopunk nem tett meg hosszú utat, és rögtön ellenséges erőbe futott. Ezt a desszanttérben ülve a folyamatos vaklőszeres sorozatokból érzékeltük leginkább.
Miután az alfa raj stabilizálta a helyzetet rögtön kérte a bravó rajnál lévő két hordágyat, amit rögtön el is juttattunk hozzájuk, majd a náluk lévő két sérült ellátásába kapcsolódtunk be.
Itt sikerült megismerkednem magával a hordággyal, skedco, és a belevaló nagyon ötletes béléssel, amik a CLS zsákok alján voltak rögzítve. A sérülteket becsomagoltuk, betakartuk izolációs fóliával majd stabilan rögzítettük őket és amint megvoltunk indultunk is velük vissza a lövészpáncélos fedezékébe.
Ezután az út biztosításában vettünk részt, viszont még mielőtt nagyon leült volna a végrehajtás menete, rögtön elkezdtek színes füst gyertyákkal dobálni minket, amik a maró gázt voltak hivatottak szimbolizálni. Szóval a gázálarcot felvéve vártam az utasításokat, de a vége az lett, hogy a sérülteket egy UAZ platójára raktuk fel, majd elhajtottunk velük a veszélyes zónából.
Visszaérve a faluba lepakoltuk őket, és a bravó raj folytatta az ellátásukat, ami a vérzéscsillapítás ellenőrzését, a “törések” rögzítését és légutak ellenőrzését majd biztosítását foglalta magába.
Már most kikell emelnem a jelzők munkáját, ők ugyanis mindent megtettek, hogy ne csak egy sérült bábuként kezeljük őket. Amint elkezdtük például a vérzéscsillapítást, rögtön reagáltak a valóságban egyébként iszonyatos fájdalommal járó beavatkozásra. Ha magukra hagytuk őket vagy nem figyeltünk rájuk akkor rögtön bedobtak egy elzáródott légutat vagy csak “fázni” kezdtek.
A technikai eszközök szintén nagyon sokat hozzáadtak a gyakorlatokhoz. Jó volt megtapasztalni az ellátás szinte teljes menetét, és a sérülteket egy kicsit komplexebb helyzetben látni. Tehát itt már nem volt elég egy érszorító felhelyezése, hanem a CLS zsák teljes tartalmára szükség volt a megfelelő módon.
Szintén kiemelendő a csapatmunka is. A második scenario során ez is sokat fejlődött, gördülékenyebb volt a kommunikáció és az ellátást is leginkább két fő végezte, vagy leosztottuk alsó és felső testre azt. Tehát már nem négyen próbáltuk meg a lábon megállítani a vérzést.
A beavatkozási zónákban való munka is látványosabb volt nyílt terepen, itt ugyanis sokkal egyértelműbb volt mikor mehet a teljes ellátás, zöld zóna megfelelő fedezékkel, mikor mehet a vérzéscsillapítás, sárga zóna fedezék nélkül nulla ellenséges tevékenységgel, és piros zóna ahol tilos az ellátás.
Ez a két reggeli kis művelet körülbelül egy-másfél órán át zajlott, amiket két hosszabb és összetettebb feladat követett. Az utóbbi kettő között nem sok szünetet tartottak, tehát szinte az egyikből csöppentünk a másikba.
A következő részben bemutatásra kerül a nap hátralevő részében végrehajtott kettő feladat, illetve a tanfolyamon viselt személyi felszerelésem is.
Utolsó kommentek