Az alábbiakban egy régi, kedves túratársamat, a Bundeswehr „Feldflasche” névre hallgató felszerelési tárgyát szeretném bemutatni. Sajnos nem találtam hozzá mintaszámot, az általam fellelt források is csak ezen a néven hivatkoznak rá, és a rendszeresítés évét sem jelölik. Én ránézésre a ’60-as évekre tenném.
A „Feldflasche” jóval több, mint a neve alapján sejthető egyszerű „tábori kulacs”…
Alapesetben a képen látható kb. kétökölnyi kis egységet képezi. (Málházása többféleképpen is lehetséges. A függőlegesen futó hevederzeten hátul fent található egy karabiner, ezzel feltételezésem szerint világháborús módon a régi típusú málhafelszerelésen a megfelelő D-gyűrűre lehetett rögzíteni, de erről sajnos fotót nem találtam.
A BW itt is sokat szidott, már Flecktarn-mintás málhafelszereléséhez tartozó kulacstokban kényelmesen elfér. A fényképen egy régi típusú, vászon BW-hátizsák társaságában látható; ennek oldalzsebében is elhelyezhető, felette még az Esbit-kockával üzemelő, összehajtható konzervmelegítő készségnek is jut hely.
Hasonlóan elfér a nagyobb, kb. 60 literes, a blogon már korábban bemutatott újabb kiadású BW-zsák oldalzsebében is. Én, ha épp nem BW-zsákkal járok, egy ALICE-klipszekkel felszerelt P58-as kulacstokban szoktam a zsákra rögzíteni.
Az egység megbontása úgy történik, hogy az alul középen lifegő hevederdarabot lefelé meghúzzuk, ezzel kioldjuk a rugós feszítő segítségével az egész készséget idáig zörgésmentesen egyben tartó hevederrendszert, majd függőleges irányban az elemek le- ill. kihúzhatók.
A Mellette jobbra látható, sokak által ismert amerikai kulacs-csajka-készletet a méret szemléltetése miatt tettem oda.
A készlet három részből áll:
-Kulacs: 0,8 liter űrtartalmú, anyaga festetlen alumínium, masszív falvastagsággal, egyhamar nem fog tönkremenni… A kulacstesthez bőrszíjjal kapcsolódik a gumi szigeteléssel ellátott, szintén alumínium kulacs. Láttam olyan, „modernizált” kivitelét is ennek a kulacsnak, aminél a kupakot egy műanyag változatra cserélték, melyen már helyet kapott a gázálarc ivócsövének csatlakozószelepe is.
-Nagyobb kulacspohár: 0,7 liter űrtartalmú, szintén alumínium, kívül zöldre festve, szájánál belül gumigyűrű, mely a benne helyet foglaló kulacsot nem engedi zörögni. Ehhez kapcsolódik oldható módon, két „szemölcs” és egy csavar segítségével, az a bőr és vászon hevederzet, mely a készletet összefogja.
-Kisebb kulacspohár: 0,5 liter űrtartalmú, szintén kívülről zöldre festett alumínium ,az én raktári újként kapott példányomról a festés már leégett, mióta velem együtt járja az erdőt-mezőt… .
Ennek hátoldalára kihajtható nyelet szegecseltek, mellyel biztonságosan kezelhető a főzőn ill. tábortűznél is; visszahajtva pedig ezt kell bedugni a nagyobb kulacspohár hátán kiképzett fülbe, majd a rajta átvezetett hevederrel szilárdan rögzíthető a többi darabhoz.
A készletből az Esbit-konzervmelegítő felhasználásával a képen látható tábori főzőcskét lehet rögtönözni. A melegítendő víz a kisebbik kulacspohárban kerül az Esbit-tűzhelyre. A nagyobbik a szájánál található gumigyűrű okán nem annyira tolerálja a nyílt lángot vagy nagyobb hőt… .
A hátizsák, illetve a BW-zsákok hátmerevítését képező, kihajtogatható polifoam felhasználásával nagyon egyszerű egy kis szélfogót rögtönözni, mely a főzőcske hatékonyságát nagyban javítja.
Ugyanilyen hatékonyságnövelő lehet víz melegítésénél az, ha a nagyobbik kulacspoharat szájával lefelé fedőként ráhelyezzük a kisebbikre, ilyenkor a rajta található hevederzetet fogófülként használva a kezünk sem ég meg. .A fedő kérdése az amerikai verziónál kicsit bonyolultabb.
Én többrét hajtott alufóliát szoktam fedőként rárakni, illetve kapható külön fém fedőke is, de ez csak egy újabb megvásárolandó és terepen könnyen elveszíthető felszerelési tárgy.
Az Esbit-tűzhelyet, ha ehhez a készlethez használjuk, 45°-ban behajtva kell felállítani. A 90°-ban kihajtott felállítási mód a nagyobb testvérhez alkalmazható. Ez „Kochgeschirr” vagy „Essgeschirr” néven ismert, és a blog Erbswurst-ról szóló bejegyzésének nyitóképén látható volt.
Ez a csajka készlet kívülről kísértetiesen hasonít magyar társára. A különbség belül van: a német változatot kiegészítették egy harmadik, kisebb tálkával is, mely a készlet legnagyobb darabjának belsejében foglal helyet.
Ez a nagyobbik csajka-készlet az, amit mai viszonyok között szerintem az esetek többségében kiválthat a Feldflasche-készlet. Amaz még a régi világ „gulyáságyús” ellátására méretezett; véleményem szerint a mai ellátási viszonyok között bőven elegendő a Feldflasche –vagy akár az amerikai készlet- kulacspohara egy tea, vagy zabkása elkészítéséhez, a harcos valószínűleg nem fog nekiállni kétliteres csajkában levest főzni.
Én eddig egyszer láttam hasznát a nagy csajkának, mikor az erdőn talált, nem túl szimpatikus forrásvizet próbáltuk forralással ihatóvá tenni. Nyilván ez nagyobb hatékonysággal végezhető a kétliteres csajkával, de kistestvérével is megoldható, csak több időt vesz igénybe – viszont súlyra, térfogatra is kisebb a cipelendő holmi. Ha meg már volt időnk és lehetőségünk tüzet rakni, tudunk kisebb mennyiségekben is vizet forralni.
Mellékszál: az előző képen még bontatlanul látható instant zabkását és hasonló formátumú társait nagyon ajánlom a túrázók figyelmébe. A zacskó a zab mellett mindent tartalmaz, ami egy gyors, de megfelelő energiát adó, nem mellesleg lélekemelően meleg étkezéshez szükséges. 100-150 ml forró vizet adva a tasak nagyobbik pohárba öntött tartalmához, a kása pár perc múlva fogyasztható, a maradék vízből pedig a kisebbik pohárban teát készíthetünk.
A zabpehely amúgy is figyelemre méltó túra- és túlélő-kaja: sok, a táplálkozás szempontjából fontos anyagot tartalmaz, szükség esetén hideg vízzel felöntve, vagy akár szárazon is fogyasztható, egy kilóból hatalmas mennyiségű kása készíthető, egy főre 2-3 evőkanál elég a kásához, a sima zabpehelyből a cukor mellett tejporral vagy sűrített tejjel, esetleg mazsolával vagy egyéb aszalványokkal felturbózva nagyszerű erdei vacsorát vagy reggelit rögtönözhetünk egy fázós téli napon.
A rögzítőhevedereket fogófülként felhasználva pedig még a kezünk sem ég meg, miközben a jó meleg kását kanalazzuk. Jó étvágyat!
A készlet military-boltokban időnként még feltűnik néhány ezer forintos árával szerintem érdemes beszerezni. A mai csilli-villi rozsdamentes acél- és műanyag világban egy kedves kis „retró” színfolt; megvásárlásával egy kicsi, könnyű és sokoldalú túratársra tehetünk szert.)
A képekért és a szövegért köszönet Delta81-nek!
Utolsó kommentek