A 15M ruházattal már évek óta két probléma van, az egyik a külföldről beszerzett anyaga és ennek igen magas ára, a másik pedig a gyártásának az lassú üteme. Mivel miniszteri ígéret született rá, hogy minden katonát elkell látni legalább egy váltással, ezért valami alternatívát kellett kitalálni.

A magas ára miatt már a kezdetektől fogva zúgolódtak, és vélhetően emiatt készült belőle egy “kiképzési” változat, amely már nem lángálló és rovarriasztó szerrel kezelt anyagból készült, ennél fogva sikerült az árát is lenyomni.

A szabását és a külsejét tekintve mindenben megegyezik a “műveleti” társával. Felismerni esetleg csak a sötétebb tónusú színéről lehet, de egyébiránt semmilyen más feliratot vagy egyéb jellegzetességet nem találtam rajta.

Az állomány részéről a ruházat főleg pozitív visszajelzéseket kapott, mivel szellősebb az anyaga kényelmesebb mint a “műveleti” változaté, és nem utolsó sorban színtartósságát jobban megőrzi, és kevésbé kopik.

Sajnos a borzalmasan kemény könyök és térd betétek ebben is helyet kaptak, viszont a viselése ritkaság számba megy. A térd protektort egész egyszerűen térdvédővel helyettesítik, míg a könyök protektort simán kiveszik.

A “kiképzési” gyakorló ruházat anyaga kevert pamut és poliészter. Tapintásra és ránézésre nem tudnám “modernnek” nevezni ezt az anyagot. Engem leginkább a korábbi “boci” ruházat anyagára emlékeztet, de nem biztos, hogy sokat tévedek ha egyenesen azt állítom, hogy ez ugyanaz.

Egy másik érdekességre is felhívták a figyelmem még pedig, hogy a ruházat anyagára került rányomtatásra a terepmintázat, ami ennek okán kevésbé tartja meg a színét. Valószínű emiatt annyira szembe tűnő a ruházat fehér színű belső oldala.

A “kiképzési” ruházat elkészítése nem szokatlan és nem egyedülálló megoldás a költségek csökkentésére (a képen középen látható a "műveleti" ruházat lángálló anyaga, két oldalt pedig a "műveleti ruházat). Alapvetően jónak gondolnám, egy valóban minőségi alapanyag felhasználásával nem sok negatívumot találnék benne. Az állomány viszont jobban kedveli mint a “műveleti” társát, és valahol mégis ez számít.