A „callsign patch”-ek 2006-ban tűntek fel az amerikai különleges erők tagjain, és azóta egyfajta „divat” hullámként több más egység is átvette. Természetesen a divat mellett van más egyéb, gyakorlati haszna is.

A legelső példányok a lehető legegyszerűbben készültek, egyszerű fekete szigetelő szalagból, tépőzárból és egy átlátszó fedőrétegből. Újabban már „IR” visszaverő betűkkel és számokkal árulják.

A gyakorlati haszna ezeknek a felvarróknak a rajok-szakaszok közötti azonosítás elősegítése műveleti területen. Emiatt nem nevet, hanem a rádiózás során használatos azonosítót szokták használni.

Persze ez az alap elképzelés volt, így születhettek az A1 (Alpha 1) vagy K2 (Kilo 2) felvarrók, de később alkalmi kötelékek vagy akár ezredek számai is feltűntek.

Nem ritka a beosztás, 18D SF felcser, képesítés, JTAC-EOD, vagy a vércsoport használata sem. A csúcson pedig ezeknek a keveréke helyezkedik el, mint például a 18DH11, ami akár alakulatot, hívójelet és beosztást is tartalmaz.

Ez sokszor kívülállók számára gyakorlatilag megfejthetetlen, de hát valahol ezt a célt is szolgálja. A éjjellátóval kompatibilis anyagok használatával, pedig éjszakai műveletek során könnyen megkülönböztethetővé teszi a viselőjét.

Persze attól nem kell tartani, hogy a viselésével esetleg az illető rontaná az egyenruhája rejtő képességeit, mivel a felvarró elég kisméretű, és közelről teszi megkülönböztethetővé a tulajdonosát.

Napjainkban már nem csak az amerikai különleges erők viselik, hanem elég elterjedtnek számít. Például a KMZ tagjain is megtalálható, és kiszúrható.

A tépőzárnak köszönhetően a felszerelésen könnyen elhelyezhető, tehát a sisakon, védőmellényen vagy a gyakorlóruházat váll zsebein lehet kiszúrni leggyakrabban.

A „callsign patch”-eket gyakorlati igények és egyéni kezdeményezés hívta életre. Nem számít hivatalos felvarrónak, és a betű kombinációkra nincs egységes szabály, viszont jobb helyeken nem is egyénileg szerzik be.