A rendőri tömegkezelési feladatokra történő védőfelszerelések alkalmazása a 2000-es évekig Magyarországon nem volt divatban. Az 1990-es évek előtt a rendőri tömegkezelési terminológiában fő szerepet a szürke, rövid gumibot (szürkebarát/kádárkolbász), a szürke lengyel vízágyú, és ha nagy a baj, az
RPK kapta.

A védőfelszerelések egyáltalán nem voltak elterjedve de nem is igen volt elképzelhető, hogy a rendőrt is érheti sérülés, leginkább az egyoldalúságról szólt az elképzelés: a rendőr üt, a tüntető elszenvedi.

 A 90-es évektől aztán ahogy változott a terminológia, a rendőr üt, a focihuligán meg vissza (az emlékezetes üllői úti csaták), láthatóvá váltak az állományon a főként izraeli gyártmányú tömegoszlató sisakok, és a híres ablakos pajzs (fekete, üvegszálas alj, plexi felső), hogy aztán ezeknek az addigra már sokéves és elöregedett védőfelszereléseknek a nagy része a 2006-os igénybevétel során ripityára törjön. A test védelme először azonban a kemény műanyag Nowar testpáncéllal kezdődött a 2000-es évek elején. Az itt látható modellt a Nowar gyártotta.

Hazai rendőri alkalmazása nagyjából a 2000-es évek elejére tehető, de a híradásokban még más országok rendőri bevetési egységein, pl. Törökország és pár éve egyes elemei egyes német tartományi rendőri egységeken is látható volt még.

A legtöbb példányt a KR bevetési alegységeinek speciálisan képzett mozgékonycsoportjai kapták a tömegkezelési feladatok során ellátandó különleges feladatokhoz, amikhez nem vihettek pajzsot.

Feltűnt még megyei beavatkozóknál és a BRFK egyes csapatszolgálati alegységeinel. A modellt kedvelték, mert könnyű volt és ahhoz képest jó védelmi képességei voltak. 2007-ben az új CPE protektorok beszerzésével egyes példányok más szervek bevetési századaihoz kerültek, mások raktárkészletre és csak kiképzési/bemutató feladatokra kerülnek elő.

Anyaga közönséges műanyag, alatta habszivacs réteg, és egyes modelleknél, mint itt is filc réteg, legalábbis a mellkas/hát elemeken. Maga a teljes páncél három fő darabból áll: felsőtest protektor, lábvédők. A fő darabok
közül csak a felső rész szedhető szét elemeire, amik nejlon szalagokkal vannak egymáshoz rögzítve, a méretre állíthatóságról és a testhez rögzítésről tépőzár gondoskodik. 

A láb védelmére az alsó elemek rendelkeznek térd, sípcsont és lábfej védő elemmel. A felsőtest esetében
mellkas, hát, vese, váll, felkar, könyök és alkar védő elemekkel. Bár nem rendszeresítették, mert a korai modellekhez nem állt rendelkezésre és itt sem áll módomban bemutatni, de létezik hozzá comb és lágyék (here) védő elem is, azonban ilyen nem volt használatban a rendőri egységeknél. Helyette saját beszerzésből származó szuszpenzorokat, herevédőket használt az állomány.

Felhasználói szemmel nézve elég egyszerű és ez jó, mert nem áll sok darabból, könnyű le/fel venni, pláne ha azt nézem, hogy sokszor percek alatt kellett felvenni naponta többször. Nem gátolja aránytalanul a mozgást, nem nehéz, nem fárasztó a mozgás benne.

Elég vastag és masszív viszont, jól tompítja az ütéseket és bár nem szúrásálló, de nagy erő és masszív penge kell az átszúrásához. Taktikai övvel együtt viselve sem akadályoz nagyon a fegyver/lőszer elővételében, bár sok múlik a jó méretezésen és az adott viselő testi adottságain. Sokan viselték zubbony, sőt néha nadrág alatt, mert úgy is elfér. De ami nagy hátránya, hogy nagyon nem engedi a mellkast szellőzni és nagyon meleg, főleg nyáron, főleg a filc béléses példányok.

Előnye még a kis mérete, ami azt jelenti, hogy a csapatszállítókon se foglalt sok helyet ha málházva volt. A mostani modern testprotektorokhoz képest egyszerűnek, sőt primitívnek és kidolgozatlannak hat, de a maga idejében jó volt sőt még most is sokan inkább ezt a modellt szeretnék ismét használni a mostaniak helyett.

A szövegért köszönet Légionnaire-nak, a képekért pedig T. Lannisternek!