A tomahawk az amerikai történelemben jelenleg reneszánszát éli. Pályafutását mint az őslakosok túléléshez nélkülözhetetlen szerszáma és egyben fegyvere kezdte, akik először még kőből készítették el.

Később aztán az európai gyarmatosítók megismertették őket a fémmegmunkálással és a telepesek csere-beréltek velük kis fejszéket, melyeket a hajókon használtak többek között, kialakult lassan a végleges formavilág.

A XVIII. század észak-amerikai kontinensen vívott gyarmati háborúiban és az amerikai függetlenségi háborúban már minden hadviselő fél katonái (angolok, franciák, a kontinentális hadsereg és irregulárisok valamint az
őslakosok) rendelkeztek egy ilyen vagy ehhez hasonló eszközzel.

A korabeli példányok leginkább egy vágóéllel és egy kalapács fejjel rendelkeztek, ami alkalmassá tette őket hogy a katona tábort építsen vele és egyben felhasználhassa a közelharcra is. Később egy időre háttérbe szorult.
Egészen addig, amíg Peter Lagana, egy az eszköz iránt rajongó és hagyományőrző használatában jártas ember meg nem alapította az American Tomahawk Company-t 1966-ban, és létrehozott egy kompakt, a modern lövészkatona számára ideális kialakítású modellt.

Ez lett aztán az úgynevezett Vietnam Tomahawk. Méretében kisebb és könnyebb is, mint a korábbi XVIII. századi elődje. A cél azon volt, hogy egy könnyű, gyorsan forgatható fegyver legyen, ami még arra is jó, hogy kisebb tábori/bevetési feladatokat is ellásson: favágás, cövekleverés, ajtó beszakítás, ellenséges járművek megrongálása, lőszeres láda bontás.

A fej kialakítása egészen egyedi: a vágóél egyenlő szárú háromszöghöz hasonló formájú, de nem szakállas és az él nem ívelt, kifejezetten strapabíró kialakítás és könnyű is karbantartani így az élt.
A fej másik végén található egy lapított kialakítású egyenes tüske, hasonlóan a páncélbeszakító fokoshoz vagy csatakalapácshoz. Ez is masszív, kevésbé sérülékeny mint az ívelt, hosszabb kialakítás.

A fej lapjára fordítva pedig használható kalapácsként is. Közelharcban lehet vele támadó eszközt blokkolni, végtagot megakasztani, vágni, hasítani, a nyelével akár feszíteni is.

Lagana cége aztán ezrével gyártotta ezt a modellt az amerikai sereg megrendelésére és szerelték fel vele a katonáikat. Sok a vietnámi háborút megjárt veterán kedvelte.

Később aztán eljött a béke és Lagana cége lehúzta a rolót, mígnem a 2000-es évek elején ismét megmutatkozott az igény rá. Andy Prisco és Bobby Branton megkereste az akkor már szépkorú Peter Lagana-t és megkérték hogy beindíthassák az újragyártást és a cég újraélesztését, amibe beleegyezett, még épp időben, nem sokkal eztán Lagana elhunyt.

Az új Vietnam Tomahawk a régi tökéletes mása, modernizálva: nagy szilárdságú szénszálas műanyag nyél, modern acélötvözet fej, igényes, aprólékos kidogozás és gyártás.
Mindez pénzben kifejezve elérheti a 200-300 USD összeget is egy darab esetében. Az eredeti modell másolatát a Cold Steel is gyártja úgy tized annyiért, hagyományosabb anyagokkal, kevésbé hagyományos tajvani munkások közreműködésével.
A tomahawk reneszánsz mostanra nagy üzlet lett, gyakorlatilag a legtöbb amerikai késgyártó előhozakodott egy-két taktikai tomahawk megoldással a szélesebb néprétegeknek 20-70 USD áron. De az American Tomahawk
Company-nak konkurrenciaként egy ideje már piacon van az RMJ Tactical, a maga 200-300 USD-os tomahawkjaikkal.

Sok magáncég tomahawk használatról képzést is tart és sok amerikai egységnél/alegységnél instruktorok is oktatják.

Légionnaire