A bakancsok gyors elhasználódása mögött általában két tényező szokott álni. Az egyik a túlzott használat és a minimális karbantartás, a másik pedig manapság már nem egy ember életre készülnek ezek.
Bár a surranót övező legendák egyike, a hihetetlen időtálló konstrukciója, de még ezt is ellehet koptatni fél év alatt, tehát ez a legenda sem bizonyul igaznak.
Ami megfigyelhető volt, az a bőr összehúzódása, aminek következtében a fém betét is jobban láthatóvá vált. Egy idő után elől, két oldalt a bőr megkeményedett, főleg eső-hó-vízzel való érintkezés után, majd a használattól felrepedt.
Míg a Bates-nél a bakancs talpa eltört, addig itt mindkettőnél középtájon a ragasztás eleresztett, és az alsó réteg szépen lassan lejött, bár elöl és hátul továbbra is tartott.
Oldalról a szellőzőnyíláson lévő fém háló is az idő múlásával egyszerűen kiszakadt. Ennek eredményeképpen noha a szellőzés valamivel jobb lett, de a víz szinte azonnal bejutott.
A talp mintázata kopott, de alapvetően még mindig használható maradt. Azonban itt is megjelent a törés a talpon, ami a Bates-nél, csak itt nem reped teljesen félbe a talp.
A bakancs körülbelül öt év használat után romlott le ennyire, bár két év intenzív használat után már érezhetően kényelmetlenebb volt, mint újkorában.
Utolsó kommentek