Az NGU korábban az ukrán fegyveres erők tartalék ereje volt. A haderőnem ebben az esetben azért lenne túlzó jelző, mivel nem rendelkezett a fegyvernemek széles választékával.

Ahogy a belügyi egységek ez is a BM alá tartozott, és egészen 2000-ig párhuzamosan működött az előbbivel, majd takarékossági megfontolásból feloszlatták.

2014. márciusában aktiválták újra, Oroszország krími akciójára válaszul. Tehát alapvetően a felállításának fő célja az esetleges orosz agresszió esetén, az ukrán fegyveres erők támogatása.

Első körben a már felfegyverzett „milíciákat” szólították meg, illetve a „forradalomba” és összecsapásokba résztvevő csoportokat. Természetesen ezen felül szinte bárki jelentkezhet.

Fontos megjegyezni, hogy a csoportok nagy része, de nem mind engedelmeskedtek a hívásnak. Példa erre a jobb szektor vagy a Donbas zászlóalj, akik manapság is inkább önállóan tevékenykednek.

A Vice news stábja fel is vette amint Kijevből buszokkal szállítják el az önkénteseket, a belügyi erők kiképző bázisára. A bázison zenekarral, éppen éleslövészetet folytató BTR-ekkel és az ukrán ipar legmodernebb kézifegyvereivel fogadták az önkénteseket.

Be kell vallani, hogy azért ez igazán stílusos volt, de végső soron szinte semmit nem láttak azokból az eszközökből, amiket „gun porn”-ként prezentáltak.

A kiképzés elméletileg két hétig tartott, és az előzetes tervek alapján az első 15 nap alatt 10 000 főre akarták felduzzasztani a NGU-t, a végső létszámot pedig 60 000 főre lőtték be.

Százalékos eloszlásba nem lehet tudni, de látszólag a jelentkezők nagy része fiatal volt, akik nagy valószínűség szerint nem rendelkeztek katonai előképzettséggel.

Ennél fogva igen csúnya eredménye lett volna ha bevetik őket a két heti kiképzéssel a hátuk mögött, a szerződéses orosz erőkkel szemben. És akkor még csak nem is a VDV-t vagy a tgy-ket veszem alapul.

Az első NGU-s erőket áprilisban még kék terepszínű ruházatban lehetett látni, bár már a kiképzés alatt is a kevert saját és ukrán eredetű katonai felszerelést használták.

Kifejezetten vicces ahogy a láthatóan „airsoftos” múltal rendelkező fiatal srácok műanyag sisakban és kínai mellényben készülnek az orosz agresszor elleni harcra.

A tavor, negev, fort helyett szinte kizárólag a rendszeresített Ak 74-est, PKM-et, RPG-7-et lehet látni az NGU-s csapatoknál, kivételt képeznek talán a különleges egységek.

A tervek szerint egyébként 100 gyalogsági harcjárművel is felkívánják szerelni az újonnan felállított egységeket. Eleinte a BTR-4-eseket emlegettek, de a kelet ukrajnai műveletek során BMP 2-eseket is bevetettek.

Azonban nagy valószínűség szerint a BTR-4 első átadott példányai abból a készletből származnak, amelyet gyártási hibával, repedések a páncél testen-problémák a főfegyverzettel, Irak küldött vissza.

Szerencsére az orosz támadás elmaradt, ezért a kelet ukrajnai szeparatista csoportok ellen vetették be őket, akik három nagy város középületeit szálták meg, és több útblokádot is felállítottak.

Az ukrán fegyveres erők bevetése nem hozott eredményt, sőt egyes esetekben a katonák egész egyszerűen átáltak, még az elitnek számító ejtőernyősök közül is.

A katonákon látható tanácstalanság és letargia nem lepett meg, ugyanis a katpolon olvasható ukrán katona beszámolója elég jó képet fest le a hadseregben uralkodó állapotokról.

Mindenesetre az NGU bevetése komoly eredmények helyett a konfliktus elmérgesedését okozta, ugyanis több tucat videó készült róla, ahogy ork horda módjára mozognak és szétlőnek mindent.

Más híradások pedig az ukrán hadsereggel folytatott tűzharcról szólnak, illetve a veszteségekről, amiket a szakadárokat támogató fegyveres csoportokkal szemben szenvedtek el.

Mindent összevetve az NGU nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hacsak azt nem számítjuk annak, hogy a fegyveres civilek egy részét a kormányzat legalább minimálisan az ellenőrzése alá vonta.