A védőmellények kialakulása sokkal korábbra vezethető vissza, de a modern ballisztikus védőeszközök a koreai háborúban jelentek meg, tehát használatuk lassan 60 éves múltra tekint vissza.

Úgy gondolom fontos bemutatni ezeket is, hogy teljesebb képet kapjunk a kialakulásukról, és szemléltethessük honnan fejlődtek ki a napjainkban használatos védőmellények, amiknek egy részét meglehet tekinteni az oldalon is.

A 20. század első két világégése alatt már fontosnak tartották a személyi állomány védelmét. A második világháborúban is a szövetséges hatalmak megpróbáltak különféle védőmellényeket előállítani, de végül ezeket nem vették használatba.

Az áttörés az 50-es években történt, amikor is az amerikai hadseregben megjelent az M1952-es védőmellény, amiben már ballisztikus védő lapokat helyeztek el.

Később megjelent az M1955-ös védőmellény, amit a vietnámi konfliktus során viseltek. Ez a mellény kizárólag a Tengerészgyalogságnál volt rendszerben, tehát a hadsereg egy másik típust használt.

Az M1955-ösben ballisztikus nylon és körben doron üvegszálas ballisztikai védőpaneleket helyeztek el. Ez volt hivatott gondoskodni a repeszek elleni védelemről.

Elöl középen rejthető villámzár található rajta, amit patentos fedő réteggel lehet eltakarni. Ez a villámzár mai szemmel felfoghatatlanul erős és strapabíró volt, igazi vas kocsival és fogakkal. Én még nem láttam belőle hibás vagy javításra szoruló példányt.

Mivel javarészt a vietnámi konfliktus során viselték, ezért sokszor lehet látni hogy középen nyitva hagyták a jobb szellőzés véget. Na most gyakorlatilag meglehetett főni benne, és bármelyik mai mellény jobb ebből a szempontból.

Bal oldalt felül egy félig nyitott zseb található, illetve egy másik levarrt rész a toll számára. Megfigyelhető még a zseb mögött kidudorodó doron védőlap is, ami a szívet hivatott védeni. Alul két oldalt rejtett gombolású, nagy méretű zsebek kerültek fel. Ezek a zubbonyon található zsebek kiváltására készültek, sőt a zsebek mellett a málha felszerelés egyes darabjait is lehet viselni rajta.

A jobb vállon végig fut egy keskeny párnázott rész, ami a gépkarabély tusát hivatott meggátolni a lecsúszástól. A későbbi változatokon már mindkét oldalra felkerült.

A derék alatt körben felvarrt málhaöv található, amin a málhafelszerelés rögzítéséhez szükséges gyűrűk láthatóak. Az M1955-öst még a korábbi, második világháborúban is alkalmazott zsebekhez tervezték, nem pedig az újabb, már LC 2-es alapokkal bíró M1956 málharendszerhez, amit a hadsereg viszont már használt.

Mérettől függően 23-25-27 doron ballisztikai betét található a mellényben. Ezek deréktájt körben, illetve a mell részen kerültek elhelyezésre, tehát nem nyújtottak teljes védelmet.

Elméletileg mind a nylon lágy ballisztikai réteg, mind a doron lapok szigetelve, vagy legalább lefóliázva kerültek be a mellény rétegei közé, így óvva a külső behatásoktól őket.

A rendszeresítés évei alatt alakítgattak rajta, így három változata ismeretes. Az egyik szembeötlő változtatás, hogy már a bal vállra is került párna.

Másik apróság, hogy a rejtett gombolású alsó zseb már nem rejtett gombolású. Ezt egyébként még akkor is megtartották, amikor már az M1956-os málha rendszert kezdték el használni, emiatt gyakorta azt a mellény alatt viselték.

A nyakhoz pedig egy egyszerű akasztót készítettek. Ezzel még nem lehetett sebesültet menteni, csupán a mellény tárolását oldotta meg, és így nem töredezett szét a védőréteg.

Mivel akkortájt a védőeszközök nem voltak a mindennapok részei, ezért a katonákba, vagy jelen esetben a Tengerészgyalogosokba, minden létező módon próbálták beleverni ezek fontosságát.

“A harci sérülések hetven százalékát repeszek okozzák. Ez a mellény, a nyaki és váll részekkel együtt, jelentős védelmet biztosít az ilyen típusú lövedékekkel szemben. Azonban közelről nem nyújt védelmet az összes kézifegyverrel szemben. Viseld gondját a mellényednek és hord megfelelően.”

Pontos statisztikákat nem ismerek, de ez az eszköz főleg repeszekkel szemben nyújtott védelmet, illetve bizonyos helyzetekben talán a kiskaliberű lövedékeket is megfoghatta.

Semmiképpen nem lehet a mai védőmellényekkel egy lapon emlegetni, amik közelről is képesek kivédeni több találatot is. Továbbá a körbe páncélozást is elhagyták.

Az anyaga nem volt vízálló, sőt nagyon jól megtudta magát szívni vízzel és nem száradt meg egykönnyen. Ez főleg a vietnámi éghajlaton volt roppant kellemetlen.

Mérettől függően a mellény súlya 4.6 kg,5.26kg és 5.62 kg között változik. A címke is megemlíti de a ¾-es gallér szinte semmilyen védelmet nem nyújt, a maiakkal összevetve. A korábbi M1952-es mellény egyébként gallér nélkül készült.

Legjobb tudomásom szerint négy méretben készült, small-medium-large és XL. Alapvetően egyébként nem volt olyan kényelmetlen mint ahogy kinéz, de jóval melegebb volt a mai mellényeknél.

A lapok miatt persze nehezebb volt mozogni benne, és elég vastag is, emiatt az újabb málhafelszerelést nem túl kényelmes magán a mellényen hordani.

De mindezek mellett számomra egyáltalán nem volt olyan megrázó élmény, mint amikor mondjuk a nyakamba dobnak egy 8-10 kg- os védőmellényt.

Persze nem is bír olyan védőképességgel mint a mai eszközök, és nem is az az ergonómiai csoda, sőt ahogy látható a szabásán bizonyos elemek nem követték az akkori málhaeszközök fejlődését.

A hatvanas évek vége felé kezdték kivonni, és áttérni a hadsereg által is használt védőeszközökre. A háború végére szinte teljesen eltűnt, de egyébként a vietnámi háborúban is jellemzően előfordultak a színes egyéni megoldások a felszerelések terén.

Az M1955-ös mellényért köszönet Beke Ferencnek!