A 2006-os év beköszöntével a hadsereg egyenruha tendere beért, és megszületett a mai napig gyűlölt győztes, az ACU illetve az Universal Camouflage Pattern.

A változtatás a teljes egyenruha családot érintette, és ezzel elkezdték kivonni a korábbi két színű és több változatban használt málhafelszereléseket és egyéni ruházati cikkeket.

Az új típusú gyakorló ruházatnál főleg az iraki tapasztalatokat vették alapul, ezért egy könnyű, jól szellőző ruhát készítettek el, modernebb szabással.

Az alap változatok mellett megjelent  a lángálló “combat shirt” is, illetve ezzel együtt fokozták a katonák egyéni személyi védelmi eszközei által nyújtott védelmet is.

A combat shirt rendszeresítésére azért volt szükség, mert a katonai veszteségek legnagyobb hányadát az útszélén elhelyezett robbanó eszközök okozták, illetve a feladatuk végrehajtása során folyamatosan védőmellényt viseltek.

A védőmellénybe pedig azon az éghajlaton talán még könnyebb belerohadni, emiatt a komfortérzetet növelték és a lángvédelmet pedig mellékelték ehhez.

A combat shirt előtt felbukkantak egyszerű civil forgalomba kapható “izzadós” pólók is, de lánghatás esetén ezek összeolvadtak a viselő bőrével.

Ezek mellett a hadsereg megreformálta a teljes egyenruha választékát is, és a réteges öltözködés elve mellett kitartva teljesen új rétegeket is rendszeresítettek.

Például 3. generációs gore-tex kabátokat és aláöltözőket, amiknek a MARPAT változata bekerült a Tengerészgyalogság ruhatárába is. Bár ennek inkább Afganisztánba vették nagyobb hasznát.

A fokozott védelemre jó példa az IBA mellény átalakítása is. Az újabb EOTV nevű változatára plusz rögzítési pontok kerültek, illetve a kiegészítő védelem betétjeit is átalakították (ESAPI), ami által a súlyuk is megnőtt.

Már nem csak felkarvédő,torokvédő és lágyékvédő létezett ezekhez, hanem megjelent az oldalsó védelmet nyújtó betét is. Tovább fokozva a gyalogosra nehezedő súlyt. Ezt egyébként a hadsereg mellett a Tengerészgyalogság is elkezdte alkalmazni.

A hadsereg egyéni fegyverzetére immár hivatalosan megjelent egy “csomag”, amin belül a katonák szereléksínt, lámpát, piros pontos irányzékot és első markolatot kaptak.

(fotó: Cameron Smith)

A Tengerészgyalogságnál nem történtek ilyen méretű változtatások, de már egyszínű védőmellényt viseltek és új típusú málhazsákokat kaptak. Az egyenruha maradt a régi.

Az új típusú málhazsák az ILBE nevet kapta, és nem bíbelődtek a tervezéssel hanem egy létező darabot “tengerészgyalogosítottak”, annak minden pozitívumával és negatívumával együtt.

A zsákhoz egy nagyméretű málhazsák, egy kisebb őrjárati zsák, és egy felcsereknek illetve felderítőknek tervezet változat tartozott. Ezzel párhuzamosan kezdett eltűnni a Molle II-es zsákrendszer.

Mivel a Tengerészgyalogosok is súlyos veszteségeket szenvedtek el a robbantások során, ezért ott is új típusú lángálló ruházatot terveztek és kezdtek el rendszeresíteni.

A FROG lángálló ruházat 2007-ben került ki a csapatokhoz. Felemás sikere volt, ugyanis noha kényelmesebb és jobban szellőzik, egyszerűen nem bírja ki a fél, vagy akkor még egy, éves használatot. Korábban egyébként a melegebb, repülő személyzet számára rendszeresített lángálló kezeslábast viselték.

A súlyos veszteségeket a védelem fokozásával próbálták meg csökkenteni. Az MRAP-ek ekkora már széles körben elterjedtek, és a védőmellényeket is javítani kellett.

(fotó: Brandon Schroder)

Alapvetően az IBA-val nem lenne semmi baj, csak egy teljesen más felhasználásra tervezték. A rákerült plusz súlynak köszönhetően majd kétszer annyira nőtt a tömege mint az alap változatnak. Ezen az EOTV apró megoldásai sem segítettek.

A hadseregnél 2007 végén és 2008 elején kezdték el rendszeresíteni az Outer Tactical Vest-et, ami egy nagyobb védelmet nyújtó, de nehezebb és szélesebb mellény volt.

Ebbe már integrálták az oldalsó védelem betéteit, nem utólag kellett ráakasztgatni őket a mellényre, és megpróbálták a vállra nehezedő súlyt átterhelni a viselő derekára a cummerbund alkalmazásával.

Nem utolsó sorban pedig a mellény egyszerű és gyors leoldását is megoldották. Azonban az egész mérete és súlya tovább csökkentette a katona mozgékonyságát.

A Tengerészgyalogságnál egy hasonló konstrukció került rendszeresítésre, csak Modular Tactical Vest néven. Ez gyakorlatilag ugyanazon célból készült mint az IOTV.

Mindkét mellény belül hálós borítást kapott, és összehasonlítva a korábbi védőmellényekkel, több méretben került legyártásra, illetve több helyen lehetett beállítani a viselő igényeinek megfelelően.

A minél nagyobb védelem jegyébe a védőmellények hátsórészére felkerült egy derékvédelmet nyújtó lap, ami lágy ballisztikai betétet tartalmaz, és a sisak tarkórészéhez pedig egy úgynevezett “nape pad”. Ezzel véglegesen modern páncélos lovagokká váltak a katonák és Tengerészgyalogosok.

Kézifegyverek terén talán ami jelentős volt azok a megjelenő súly csökkentő kit-ek. Mind a hadseregnél, mind a Tengerészgyalogságnál próbáltak könnyíteni a fegyverek súlyán, ezért az M249-esről lekerültek a fix tusok és betolható ejtőernyős vagy betolható válltámaszok kerültek fel. Emellett a hosszú cső helyett elkezdték rövid csővel alkalmazni.

Ahol még világosan látszik a könnyítésre való törekvés, az az újonnan megjelenő Designated Marksman beosztás. A korábbi fa agyazású M14-esekből megjelennek az EBR, könnyített, szereléksínes változatok.