Úgy gondolom az LC-2-es egy elég jól kitalált, egyszerű mégis nagyszerű, több fegyvernem és beosztás igényét kielégítő málha rendszer volt, és nép napjainkban is elég elterjedt a világ több hadseregénél.

Az amerikai hadseregnél viszonylag korán, már a második világégés után, belátták, hogy egy katonának egyetlen kulacs víz már nem elég. A magasabb fizikai igénybe vétel, és a felszerelés súlyának növekedése nagyobb vízveszteséget jelentett, amit pótolni kell.

Az LC-2-es málhának része volt a két literes kulacs. Maga a kulacs puha műanyagból készült, és egyébként egész időtálló. A képeken látható példány például 1993-as gyártású, de az egy literes változatokból például 1980-as évjáratúakat használok.  

A tok kettős célt szolgál, egyrészről az LC-2-es klipszekkel rögzíteni lehet a málhazsák oldalán. Alapvetően két darab klipszel adták őket, de ajánlott még kettőt feltenni rá, illetve a táskán való rögzítés esetén a vállpántját végig fűzni a zsákon. Ezáltal elég stabilan rögzíthetjük.

Ezen felül a tok belül „szőrös”, aminek köszönhetően rendelkezik némi hőtartó képességgel. A használati utasítás alapján meleg esetén nedvesen kell tartani a belső felét, hidegben pedig szárazon.

Igazság szerint télen a fő probléma a kulacs nyakánál volt, ugyanis az kilóg a tokból. Mivel teletöltöttem ezért be is fagyott, de kizárólag a nyakában tárolt víz. Hiába, a maximalizmus néha veszélyes.

A kulacs szögletes formáját kifejezetten kedvelem, főleg pakolásnál. Szerintem mindenképpen könnyebb elhelyezni, mint mondjuk egy hagyományos két literes palackot.

Manapság egyébként ide haza is feltűnt a különleges műveleti alap tanfolyamra jelentkezők nyakán, de „odaát” sem ritkaság a hasonló tanfolyamokon.

Hasznos vízszállító eszköz, és akár még párnaként is használható. Létezik hozzá Molle-s huzat is, de ilyet nem szereztem be, lévén sokkal praktikusabb a táskán belül elhelyezni, mivel az újabb táskákon általában nem lehet stabilan rögzíteni. Emiatt egyébként nem is használják így.