Az 1940-es években az amerikai hadseregben az M1-es acél sisak volt rendszeresítve. Az ejtőernyős csapatok számára ebből alakítottak ki, egy négy pontos rögzítéssel rendelkező sisakot, M1D illetve M1C néven.

Az sztandard két pontos „gyalogsági” álszíj helyett, két oldalt két-két ponton rögzítették a szíjakat, és egy bőr álra illeszkedő szíj is rákerült a sisakra.

A sisak formáján nem változtattak, és a belsején sem. Egy bőr pánt fut benne körbe, illetve a sisak két részből áll, egy külső acél helyből és egy belső bakelitből. A négy pontos rögzítés a bakelit belső héjra került rá.

A bakelit héjat egyébként sokszor viselték külön is. Katonai rendészek, őrségben vagy "firewatch" alkalmával sőt még lőtéren is hordták a lövészet vezetők, bár gyakorlatilag semmilyen védelmi képességgel nem bír.

Napjainkban díszegységeken lehet látni, például dél amerikai hadseregeknél illetve török katonákon is. Az Egyesült Államok hadseregéből kivonták, de a JFK Különleges Műveleti Kiképző Központban még mindig megkapják a kiképzésen résztvevők.

A sisakhoz az ejtőernyősöknél nem rendszeresítettek huzatot, egyszerűen zöld színűre festették, és általában egy hálót viseltek rajta, amibe az álcázást készítették el. Jellemző volt még a kötszer rögzítése a sisakon. Télen az ejtőernyősök lepedőkből improvizált álcahuzatot, vagy az ellenségtől zsákmányolt kifordítható álcahuzatot hordták a sisakokon.

Az ejtőernyősök számára egy egyszerű plexi szemvédőt rendszeresítettek, amit ugrás közben kellett volna viselni. Mivel az kényelmetlen volt ezért porvédő szemüveget vagy a képen is látható motoros szemüveget viseltek helyette.

Az M1-es sisakon egyébként a két pontos gyalogsági állszíj is megtalálható, amivel az ugrás után lehetett viselni. A képen ez a tarkó fölött látható rögzített állapotban. Alapesetben ez a szíj a külső, fém héjhoz volt rögzítve, míg a négy pontos szíj a belső bakelit részhez.

Az M1-es sisakot egészen a 80-as évekig használták, amikor is a helyét átvették a kevlár sisakok. A négy pontos ejtőernyős változatot, egy hasonló de más anyagokból elkészített álszíjjal, egészen a 80-as évekig használták a légiszállítású egységek.

Érdekesség, hogy a négy pontos sisakról a két pontos PASGT-re váltottak vissza, ami persze sok fejfájást okozott, ugyanis abból már nem készült külön változat az ejtőernyősök számára, csak a 2000-es években, így sokszor előfordult, hogy ugrás közben a sisak lerepült a katonák fejéről.

A cikk a II. Világháborús Amerikai Hadiemlékeket Ápoló Alakulat  közreműködésével született meg!