Az '58-as mintájú málhafelszerelés a brit hadsereg rendszeresített felszerelése volt az 1950-es évektől egészen a 90-es évek elejéig. A 90-es évek közepén használták még kiképző központokban, tartalékos alakulatoknál és kadét iskolákban.
Az '58-as málha a második világháborúban használt '37-es málha továbbfejlesztett és kibővített változata. A mai mellényekkel és felszerelésekkel összehasonlítva elavultnak tűnhet, de ez egy variálható ("moduláris") és igen nagy tároló kapacitással rendelkező málhamellény.
Alapesetben magán a málhán négy zseb és egy úgynevezett "poncho roller" található. Ezt a kiosztást "Combat Equipment Fighting Order"-nek hívták. A felszerelések az erős és durva szövésű kanavász anyagból készültek.
A kanavász előnye, hogy strapabíró, viszont ha elázik nagyon meg tudja szívni magát és ez kellemetlen plusz kilókat rakhat a vállunkra. A mellény alapját a málhaöv és egy H-heveder adja, amikhez a jobb súlyelosztás érdekében közvetlenül is rögzülnek a zsebek.
A tártartó zseb az akkortájt újdonságnak számító nyitási rendszerrel készült. Egy lapított alumínium gyűrű van ráhúzva a zseben található másik alumínium gyűrűre és ezen van átfűzve a zseb fedőrészének pántja.
Ennek a megoldásnak köszönhetően a tártartó gyorsan nyitható, a tárak pedig könnyen hozzáférhetőek. Darabonként két-két FN-FAL tár számára tervezték őket, ezért a legtöbb modern gépkarabély tárai is könnyen elférnek bennük.
A tártartó zsebekben nincsen elválasztó és egész nagy méretűek, ezért gyakorlatilag bármivel meg lehet őket pakolni. A tártartókat a málha övhöz is rögzíteni kell, illetve a H-heveder elülső pántját át kell fűzni a hátsó részükön található gyűrűn. A stabil rögzítés ellenére azt tapasztaltam, hogy keményen meg tudják paskolni viselőjüket mozgás közben.
A felszereléshez tartozó kétféle tártartó közti különbség az oldalukon elhelyezett célzsebekben fedezhető fel. A bal oldalon elhelyezett változaton egy bajonett számára kialakított tok található. Az oldalán látható alumínium gyűrűbe a "poncho roller" és a málha zsák pántjait lehet rögzíteni.
A jobb oldali tártartó külső oldalán egy zárható zseb kapott helyet, ami elméletileg az akkoriban rendszeresített puska gránátokhoz használatos csőtoldó tárolására szolgált. Más különbség nincs a zsebek között, viszont nem lehet őket felcserélni a rajtuk található fém gyűrűk elhelyezkedése miatt.
A kulacs zseb nem sokkal kisebb a tártartó zsebeknél és egy kulacs, illetve egy kulacspohár tárolására szolgált. A nyitás módja is eltérő, mivel a fedő rész pántját itt a zseben elhelyezett fém lapocskán kell átfűzni.
A hátul található vesezsákok ugyanúgy nyithatóak mint a tártartók, bár a gyors nyitást ezeknél nem indokolja semmi. A középen elválasztott zsebekben tisztálkodó eszközöket, váltás fehérneműt és egymásba csúsztatható alumínium tálakat tároltak.
A H-heveder elől található pántja könnyen és gyorsan állítható. Hiányossága, hogy párnázás helyett csupán dupla vastagságú anyagból készült. A hevedert be kell fűzni a tártartón található fém gyűrűbe, és utána visszafűzni.
A felszereléshez tartozó málhaöv könnyen méretre állítható és magától nem állítódik el, de lehetne több tartása is. A fém csatos megoldás a korra jellemző, amit én annyiban nem kedvelek, hogy használat közben néha magától kinyílik.
A málha összeállítása a maiakhoz képest nem a legegyszerűbb, rá kell szánni az időt, viszont helyesen összeállítva nem kell utólag állítgatni. A H-hevedert kifűzve az elől elhelyezett tártartók levehetővé válnak. A H-hevederhez nem csak a tártartók és az öv rögzíthető, hanem a lapockáknál a gyalogsági ásó is.
Leakasztva már csak az övről kell leszedni a tártartókat. Az övhöz két C-alakú alumínium klipsszel rögzülnek. Ezeket az öv belső felén elhelyezett "zsebekbe" kell illeszteni. Látható, hogy ez nem a legstabilabb rögzítési rendszer, mivel így a tártartóknak van némi holtjátéka.
Hátul a H-heveder két klipsszel rögzül közvetlenül az övhöz. A heveder magasságát fém csúszkákkal lehet beállítani. A H-heveder hátsó részéhez rögzülnek a vesezsákok is, lehetővé téve a gyors leoldást, a tártartók nyitásához hasonló módszerrel.
Megrántva a vesezsák oldalán lévő U-alakú pántot, először a felül futó, a H-heveder hátsó részéhez rögzülő pántot oldjuk le.
Ezután a zsák már csak az övhöz rögzül oldalanként két-két pánttal, amiket az U-alakú pánt alsó része tart. Ezeket kirántva leold a vesezsák és így némi plusz súlytól szabadulhatunk meg.
Az öv hátuljára két D-gyűrűs rögzítési pont került még fel, amikre a "poncho roller" csatolható fel. Ennek a megoldásnak a hátránya, hogy az esőponyva feltekerve az ember hátsóját veri, bár a feltekert poncsónak nincs nagy súlya.
A málharendszerhez tartozik még egy nagyméretű táska. A táska, méretét tekintve valahol egy patrol pack és 3-day pack között található. Hátránya, hogy csak a málhával együtt hordható.
A táska két felső pántját a H-hevederen lehet rögzíteni. Véleményem szerint, ha az elől található fém gyűrűket használjuk, úgy stabilabban rögzíthetjük a táskát. A pántok méretén viselés közben már nem lehet változtatni, így használat előtt kell méretre állítani őket.
A táska felső részére két pánt segítségével stabilan rögzíthetjük a hálózsákot. Itt található még két másik pánt is, amiket a rohamsisakon X-alakban áthúzva, az a táska külső oldalán hordható.
A táska két oldalán - a kulacs zseben látott fűzős módszerrel zárható - mély zsebek vannak. A táska középső fő rekeszében nincs elválasztás, ez egy nagy egybefüggő tér.
A táska teljesen megpakolva elég kényelmetlen tud lenni, főleg ha a pántjait rosszul állítjuk be, és az egész lefelé lógva húzza a málhát. Azonban az egyszerű szabásnak köszönhetően elég nagy tároló helyhez juthatunk, ahova még az alváshoz szükséges felszereléseinket is bepakolhatjuk.
A málhához közvetlenül rögzíthető táskák nem bizonyultak túl sikeresnek, és az 1980-as évekre már ritkaságnak számítottak, helyüket a Bergen hátizsákok vették át.
A málharendszer egyik nagy hiányossága, hogy a zsebeken nem található leeresztő nyílás a víz számára. Így ha víz kerül beléjük, akkor az nem tud távozni csak ha kirázzuk.
Noha sok negatívumot felsoroltam, fontosnak tartom megemlíteni, hogy ezek javarészt a mai modern felszerelésekhez viszonyítva jönnek csak elő.
Az 1950-es években ez egy jól átgondolt, könnyen bővíthető és viszonylag kényelmes rendszer volt a korábbiakhoz képest, amibe ráadásul minden elfért amire csak szüksége lehetett egy katonának.
A rendszer plusz zsebek felhelyezésével bővíthető. A bővítést főleg a tártartók indokolhatják, ugyanis az alap felszereltség esetén csupán 80 lőszert vitt magával a katona.
A "poncho roller"-t leleményesebbek a kabátjuk kívül-hordására is használhatják. Éles használat során egyébként egy másodikat is vittek magukkal, amibe a vegyvédelmi ruhát tekerték. Nekem jobb megoldásnak tűnik, ha a vesetáska tetején rögzítjük és így kevésbé zavaró.
Az alap felszereléshez nem tartozik hozzá de külön létezett pisztolytok, gázálarctáska és iránytűnek való zseb is, továbbá otthoni megoldásokkal is készítettek hozzá zsebeket.
Véleményem szerint a málha rendszer ilyen módon való megoldása, külön málha öv és heveder öv amire a zsebek kerülnek, sokkal jobb és modernebb megoldás mint a keleti blokkban alkalmazott málhafelszerelések, ahol különféle táskák lógtak a katonákon, és istenigazából a felszerelésük nem is fért el, vagy csak kényelmetlenül.
Az '58-as málharendszer majd 30 évig kísérte el a brit katonákat a különböző konfliktusokba. Alkalmazták a falklandi konfliktusban, észak Írországban, sivatagi és trópusi körülmények között is.
Zárásként pedig következzen egy idézet egy brit katonától, aki élesben is viselte az '58-as málharendszert: "Still, it made us the men we are today".
Utolsó kommentek