A Nyugat német fegyveres erőknél, csak a 80-as években kezdtek el a hadsereg számára ballisztikai védőmellényeket kifejleszteni. A fejlesztésre még a hidegháború nyomta rá a bélyegét, vagyis a kész végtermék kifejezetten a repeszek ellen készült.
A Splitterscutzweste az amerikai PASGT mellényre hasonlít, azonban fő különbség, hogy majd harmad olyan nehéz, viszont a ballisztikai védelem szintje is IIA a IIIA helyett. A mellény súlya 3-4 kg körül lehet.
A mellényen vállvédelem található, ami a felkarig nem ér le, és inkább a málhamellény hevedereinek a lecsúszását akadályozza meg. A patentos megoldás lényege annyi lehet, hogy így rugalmasabb, mintha oda lenne varrva simán.
A mellénybe nem helyezhető kiegészítő ballisztikai védelem, „hard armor”, és nem is készült hozzá külön. Hátul lentebb három darab fém rögzítési pont található, ami a málha öv részének rögzítésére szolgál.
A mellény hátsó részébe,belülről, deréktájba bekerült két tépőzáras pánt, ami azét is figyelemre méltó mert más modernebb mellényekbe csak az ezredforduló után készítettek ilyet. Ennek lényege, hogy a mellény hátsó fele szorosabban áll rajtunk, és ehhez rögzül a mellény elülső oldala.
Elöl található egy nagyobb méretű tépőzáras zseb. A zsebet úgy helyezték el, hogy az a málhaöv viselését ne zavarja, tehát pont középen található. A lényege annyi, hogy azokat a holmikat tegyük ide, amiket a gyakorló zubbonyba helyeztünk el, és a mellény viselése akadályozná a hozzáférést.
A Splitterschutzweste három helyen is nyitható, illetve állítható. Két oldalt ami a megszokott, és bal oldalt a mellkasnál felül is. Ennek a harmadik pontnak sérülés esetén van jelentősége, ugyanis ezáltal a sérültről könnyebb a mellényt eltávolítani nyaklövés esetén is, anélkül hogy nagyobb bajt okozhatnánk. Hasonló már szintén szerepelt itt.
A nyakvédelem két részből áll. Ez a gallér viselhető lehajtva is, illetve állítva egy tépőzárral rögzítve. A tépőzár a bal oldali gallérra visszahajtható. A gallér csak kis jóindulattal tekinthető ¾-esnek.
A hátsó oldalon belül megtalálható a mellény címkéje, amin látható a gyártás éve is. Forradalmi megoldásnak számít, és még 2000 körül is az volt, hogy a mellény ballisztikai részei kivehetőek és a külső része ezáltal moshatóvá, cserélhetővé vállt.
A ballisztikai védőbetétek a mellény egészéből kivehetők, vagyis a nyak és a felkarvédőkből is. A lágy ballisztikai betét majd fele-harmad akkora a megszokott IIIA-s betétekhez képest. Szinte alig van tartása. A betétekhez villámzár elhúzásával lehet hozzáférni. Korábban egyébként pont ilyen védőbetétekre lőttünk már.
A splitterschutzveste a 90-es évek elején sok forradalmi, 3 ponton nyithatóság-kivehető lágy ballisztikai betétek, megoldással rendelkezett. Azonban a védelmi szintje túl alacsonynak számított, és erre csak az IFOR-SFOR missziók során jöttek rá.
Történt ugyanis, hogy a német hadsereget külföldre küldték bevetésre, és bizony rá kellett döbbenniük, hogy az új elvárásoknak már nem felel meg a mellény, mivel inkább a lőfegyverek elleni védelemre volt szükség, sima repeszvédelem helyett. A felismerést tettek követték, és a brit(!) hadseregtől szereztek azonnal védőmellényt. Emiatt láthatóak a német katonák DPM mintázatú védőmellénybe pár képen. Később ez a brit bristol mellény fontos szerepet játszott a német védőmellények fejlesztésénél.
Érdekesség még, hogy a 90-es évek közepe felé, már elég sok hadsereg a nagyobb védelemre kezdte helyezni a hangsúlyt, és a IIA-s szint esetleg a rendőrségnél jöhetett szóba.
Példaként említhetném a magyar hadsereget, horvát hadsereget vagy akár a franciát. Továbbá napjainkban a repeszvédelmet is komolyabban veszik, és tesztek során 3-5 féle speciális lövedéket lőnek a teszt mellényre, mégpedig 1000-1500 m/s sebességgel.
A felhasználói oldalról nézve a splitterschutzveste jóval könyebb és kényelmesebb volt a kor védőmellényeinél, tehát kevésbé volt megterhelő viselni. Azonban ez mindaddig hangzik jól, amíg az emberfiát nem küldik külföldre, és nem kell az életét rábíznia.
Utolsó kommentek