Őszintén szólva korábban kicsit ódzkodtam a „túra” bakancsoktól. Nem tetszett a formájuk és a felpróbált példányoknál sem éreztem semmi rendkívülit.

De most úgy gondolom, és rajtam kívül még jó néhány európai hadsereg is, hogy a túra bakancsok jelentik a jövőt a katonai bakancsok terén is, és egyre másra születnek meg a már kifejezetten „katonai” szempontok alapján tervezett túra bakancsok is.

Persze felmerül a pénz kérdése is, mivel a túra bakancsok, főleg a jók, valamivel drágábbak a korábbi egyszerűbb katonai bakancsoknál. És hát alapvetően ezek gyaloglásra lettek kitalálva.

Sivatagi bakancs létére gore-tex bélést kapott, ami sajnos nyáron iszonyatosan meleg, hidegebb időben viszont az amúgy vékony és könnyű bakancson egy kicsikét segít, hogy ne fagyjon túl hamar bele a lábunk.

Ettől függetlenül annyira nem rajongok a gore-tex „lélegző” bélésért, bár kétségtelenül van haszna, és még a melegebb napok hidegebb éjszakáin is sokat segít.

A talp több rétegből áll, az alsó természetesen egy keményebb „contragrip” nevű Salomon fejlesztés, ami elméletileg nagy vonalakban annyi kéne legyen, hogy a talp széle keményebb a közepe puhábba anyagokból készül, a kopást szem előtt tartva.

Na ez itt nem így néz ki, a talp végig ugyanabból a keményebb anyagból készült, ahogy a felső réteg is, a kettő közé viszont kívülre kifutó puha csíkokat illesztettek.

Ezzel a részével is elégedett vagyok, a talp nem csúszik annyira könnyen a jégen mint a vibram, viszont egy minimális bekopásig a sima felületű padlóval vigyáznom kellett. Felhívnám a figyelmet még a stilizált S betűre is.

A bakancs orrán lévő gumi réteg megóvja a „nubuk bőrt”. Nincs merevítve, viszont egész jól védi a lábujjakat is, bár ez az előrenyúló és vastag talprétegnek is köszönhető.

Oldalról látható az alsó és középső, a kettő között lévő szürke színű puhább és a felül lévő körbe futó, szintén szürke színű rétegek. A talp rész elvárható módon széles, de nem akadályoz például vezetés közben.

A boka rész és a nyelv kényelmesen párnázott, semmi problémám nem volt vele idáig, pedig a nyelv egy kicsit el tud csúszni, de különösebb gondot nem okozott.

A bakancs súlya páronként 750 gramm (A hivatalos oldalon 655 szerepel). Könnyű, kényelmes és mivel francia, ezért futni is lehet benne. A bokát megfelelően fogja, a talp rész pedig terepen hozza a tőle elvárhatót.

Persze esősebb és sárosabb időben több okból sem szeretem használni. Noha egy darabig bírja az esőt és a havat is, de egyáltalán nem vízálló. Nyilván a talp ha eltömődik, mint a többi bakancsnál, veszít kicsit a stabilitásából.

A nubuk bőr világos színe sajnos vonzza a koszt, de hát ez minden hasonló sivatagi jellegű bakancsnál így van, viszont az orrnál lévő gumiról is elég macerás néha leszedni.

Szintén sajnos Salomon sajátosság, hogy a „katonai” fekete, barna és világos barna színű változatok, egy jó 20 000 Ft-al drágábbak, pedig semmivel nem tudnak többet.

Számomra két apróság volt zavaró, az egyik a gumi réteg, ami rövid használat után két helyen egy olyan fél millimétert elengedett, de ez nem nőtt tovább. A másik meg a nyikorgás, amit úgy próbálok orvosolni, hogy a bakancsot teljesen kifűzöm, majd visszafűzöm.

Alapvetően elégedett vagyok vele, ha kicsit olcsóbb lenne akkor beszereznék belőle egy fekete színű példányt is. Az már nem okoz meglepetést, hogy a benne lévő címke alapján, ez is a büszke kínai nép összeszerelő munkájának a gyümölcse.