A Chestrigek Ázsiából, egy olcsó egyszerű megoldásból nőtték ki magukat, és napjainkban már az alapváltozatot is hozzá számítva több száz változatban készítik és használják őket.
Noha különböző mellkasra vehető mellények már feltűntek az első és második világháború alatt is, mégis ezeket csak kis számban rendszeresítették és a háború után teljesen kikoptak.
A mai chestrigek elődje az 1950-es években került rendszeresítésre a kínai népi hadseregnél. Az eredeti kínai elképzelés egy olcsó mellény volt, amit nagy számban képesek elő állítani.
A legelső változaton három tárnak volt külön zseb, és két oldalt elfért még a fegyver karbantartáshoz szükséges olaj. A mellény durva zöld és drapp vászonból készült.
A kínai hadseregben nagyon sokáig megtartották, mindemellett apróbb változtatásokat eszközöltek rajta. Egyrészről a rendszeresített fegyverek tárához igazították, illetve gombokat, patentot és gumibelső borítást kaptak.
Az 1960-as években kezdődő indokínai konfliktus során Kína minden lehetséges módon támogatta az északi csapatokat. Ezek között voltak a chestrigek is.
Ekkor nevezték el Chicom-nak, ami a Chinese Communist-ből jött. Jellemzően a zsákmányolt fegyvereket is alkalmazó különleges alakulatok használták.
Legelőször ekkor kombinálták össze az akkoriban rendszeresített M1956-os málha övvel és felszereléssel. Ennek köszönhetően nagyobb mennyiségű lőszert vihettek magukkal, a málha öv tovább terhelése nélkül.
A vietnámi háború után az amerikai hadseregben csak egyénileg készültek chestrig változatok, egészen a Ranger ezrednek szánt Ranger Assault Vest-ig.
A Chicom alapján egy sor ország készítette el a saját változatát, vagyis ezzel szerelkezett fel a Közel Kelet, Ázsia és Dél Amerikai szocialista és kommunista barát hadseregeinek nagy része.
Érdekesebb azonban, hogy az 1980-as években kezdett Szovjet afganisztáni szovjet intervenció idején, a szovjet hadseregben nem volt rendszerben hasonló.Viszont annyira közkedvelt lett a csapatok körében, hogy elkészítették a saját változatukat, amit Lifchik-nek neveznek. Az orosz Chicom mellény egy egész sor változatban készült el.
A tártartók számát négyre emelték, sőt néhány változaton ezek már dupla tártartók voltak. Készült azonban gránátvetős változatban, géppuskás változatban és még a golyószórósokra is gondoltak, a teljesség igénye nélkül.
A Lifchik annyira népszerű és bevált lett, hogy a 90-es években már a nagyobb orosz gyártók a saját, modernizált chestrigjeiket kezdték el készíteni.
A modern orosz chestrigek elsősorban a Chicom vonalát vitték tovább, vagyis elől három-négy dupla vagy tripla tártartó, két oldalt gránát és világító rakéta zsebek.
Természetesen modernebb anyagokból készítik, tépőzárakat és műanyag csatokat felhasználva, nem beszélve a vállpárnázását és merevítését is. Ezek általában fixre varrt zsebekkel készülnek.
A második vonal pedig már MOLLE kompatibilis és a formavilágát az RRV-ről kölcsönözték. Az utóbbi egyébként a ritkább az orosz csapatoknál, ahogy a RATNIK rendszerben is a hadsereg saját fejlesztése kapott inkább helyet.
A Chicom sikere Európát sem kerülhette el. Itt egész konkrétan a brit Arktis gyártó készített különféle változatokat a brit különleges erők számára, akik előszeretettel viselték is, már a falklandi harcok alatt is.
A modern nyugati chestrigek szintén két csoportba bonthatók. Az első csoportba tartoznak az egyszerű és kisebb verziók. Ezek gyakorlatilag kifejezetten a lőszer cipelésére lettek kitalálva.
Bár például az LBT 1961-es hat célzsebbel rendelkezik, tehát nem csak lőszer fér el rajta, és mindemellett még könnyen viselhető védőmellényekkel is. A felvétele sem bonyolult.
A másik csoportba a teljes mellkast beborító rigek tartoznak, amiken több rögzítési pont található, és a modernebb változatok már egy hátsó platform felszerelésével gyakorlatilag önálló plate carrierként viselhetők.
A chestrig nagy előnye, hogy a felszerelés elől, és a derék meg a csípő felett viselhető, a hátat szabadon hagyva. Könnyebb ülni benne, guggolni és bizonyos esetekben mozogni is, összehasonlítva a hagyományosabb málhaövekhez képest.
Tény azonban, hogy nem fér el rajta minden, de még mindig népszerű bizonyos feladatkörök esetén. A másik hátránya, hogy a rajta hordott súly rosszul elrendezve előre húz, így pedig a hát és a derék hamar elfárad.
Erre rengeteg megoldás létezik, kezdve a szimpla tártartóktól a hátsó rész kisúlyozásáig. Rengeteg minden elhelyezhető így is rajta, és kényelmesebb alternatívát biztosít például zsákkal való viseléshez.
Furcsa módon nagyon népszerű volt a nyolcvanas-kilencvenes években, mégis például a brit és a dél afrikai hadseregnek szánt rigek nem örvendtek ekkora sikernek a katonák körében.
Jelenleg kettő példa jut eszembe, amiket hivatalosan és nagyobb mennyiségben rendszeresítettek a svéd és amerikai fegyveres erőknél. Az egyéni beszerezéseket nem számítva.
A svéd hadsereg 2011-ben mutatta be a Stridvast 12-őt, ami noha plate carrierként nem viselhető, de mint chestrig többféleképpen is hordható. És természetesen MOLLE rögzítési pontokkal készült.
A másik a TAP aminek a különlegessége, hogy négy csat segítségével a modern védőmellényeken viselhető a zavaró vállpántok nélkül. Természetesen önállóan viselve már kevésbé kényelmes darab.
Az első vászonból készült, fa gombos verzióhoz képest rengeteget fejlődött dizájn, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben sem fog eltűnni, mivel olyan alternatívát képes biztosítani, amit a hagyományos mellények és övek nem.
A vászonat és fa gombot felváltotta a nylon és a tépőzár, és így kis módosítással a közel keleten még mindig egy olcsó alternatívát biztosít. Jelenleg pont a Szíriában harcoló felek csapatai között.
Forrás:
http://s303.photobucket.com/user/Coveise/media/DSCN1262.jpg.html
http://www.globalsecurity.org/military/world/syria/
https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/1e/70/74/1e7074281d9432f597b833ff4ffd7723.jpg
https://4.bp.blogspot.com/-woo56W7r6Ec/V3fiuOy9VkI/AAAAAAAAGQA/giyMplQ1mOUOz4yk1hZvfIskFgaxViLSACLcB/s1600/WP_20160318_14_39_37_Pro.jpg
http://defenceforumindia.com/forum/threads/china-vietnam-war-1979-1989.23741/
http://s331.photobucket.com/user/MACV_AIRSOFT/media/Uniforms/vc400.jpg.html
https://latvianhistory.files.wordpress.com/2012/09/337570_big.jpg
Utolsó kommentek