A csernobili mentésben használt felszerelések között semmi különleges darabot nem használtak. A katonák alapvetően azt az új egyenruhát viselték, amit a 60-as évek végén, 70-es évek elején vezettek be.

Ez a ruházat volt rendszeresítve a mentésben résztvevő összes csapatnál, hadnemtől függetlenül. Az alapvető különbség a korábbi egyenruhákhoz képest az volt, hogy a gimnasztyorkát [övvel hordott „bebújós” zubbony] kítyelj-re [hagyományos, begombolós, öltönyszerű zubbony] cserélték, bár gimnasztyorkát is sokan hordtak.

Vegyvédelmi ruházatként az L-1 nevű rendszert, becenevén „Aladdin”-t/”Mókust” használták. Ez a felszerelés rendszeresítve volt a GO [Polgárvédelem?] összes nem-katonai alegységénél és elég jó védelmet biztosított, habár nem elegendőt ilyen szintű sugárszennyezettséghez.

1. kabát

2. kapucni

3. nyakpánt/csat

4. ujjpánt [a ruha ujjánál lévő összeszorító gondolom, gumipánt)

5. középső pánt/csat

6. táska

7. nadrág

8. „sárcipő” (a bakancsra húzott cipő rész)

9. pántok/csatok

10. pántok

11. kesztyűk

Használták még az OKZK nevű felszerelést is (OKZK-M-et és OKZK-D-t is, de ezeket ritkábban).

Érdemes megemlíteni, hogy ezt a ruházatot használták az úgy nevezett „biorobotok”, azaz a különösen veszélyes területeken dolgozók is. Az ő ruházati rendszerük az OKZK-ból, OPF védőszemüvegből, gázmaszkból, az akkoriban rendszeresített csizmából és valamilyen ólomszerű anyagból álló védőrétegből állt – ez leginkább egy golyómellényhez volt hasonlatos, de fotót sajnos nem találtam.

Használták még a hadseregnél rendszeresített OZK felszerelést is. Ez elég jó védelmet nyújtott, de mivel az L-1 nagyon kényelmetlen és elég meleg is van benne ahogy az ukrán hadseregben mondják: az a legerősebb srác aki OZK-ban rohangált.

Az említett ruházatra sokzor még felvették a KZSZ (Hálós Álcázóruha) nevű álca- és védőruhát. A KZSZ-t külön is viselték a kutya kilövők. A lakosság evakuációja után rengeteg kutya jelent meg az elhagyatott terület utcáin.

Ez a ruha álcázó színű, csillogásmentes anyagból készült és OP nevű tűzálló anyaggal volt impregnálva. A sima gyakorlóruhára és OZK-ra is rávették. Ez arra tervezték, hogy álcázást biztosítson amikor az ellenséges atomfegyver használat esetére. Az atomrobbanást kísérő villanáskor a ruha elszenesedett.

Egyéb helyzetekben remek álcázást biztosított a ruha zsákszerű jellege és az anyag hálós, csillogásmentes szerkezete. Tölténytáskás és gránátok tárolására is alkalmas RPSZ-t a KZSZ-re vették rá. Megjegyzem, hogy az impregnáció miatt csupasz testre véve allergiás reakciót válthat ki.

A fentiek elsősorban a hadsereg vegyvédelmi osztagaiban (RHBZ) voltak rendszeresítve. A ZFO-58 (Védő- és Szűrőruházat ) és a KZO-T illetve KZO-L (habár a helikopteresek számára ezek voltak rendszeresítve) ruházatok használatáról kevés ismeretes, de valószínűleg minimális mértékben ezek is bevetésre kerültek.

Azok a nem militáris szervezetek, melyeket ugyancsak kihívtak a mentéshez, azt viselték, ami volt nekik. A milicisták rendőregyenruhában, a vegyészek laboratóriumi köpenyben voltak. Az egyszerű munkások kezeslábast viseltek amit gyakran házi készítésű anyagokkal impregnáltak.

Elég jó impregnálóanyag különben a következő: egy mosószappant (azt a barna háztartási szappant) feloldunk egy liter forrásban lévő növényi olajban, és a kapott folyadékkal átitatjuk az egyenruhát. Ez a fajta impregnáció kb. három órán keresztül nem engedte át a szennyezett részecskéket, ami elég jó eredménynek számított.

A fent említett eszközöket mindenféle kombinációban, sokszor rétegesen viselték, ami miatt nagyon meleg volt bennük. Emiatt a Zónába azonnal ”Borjomi” ásványvíz, sör és bor szállítmányokat szerveztek. Kicsit eltértem a témától, de ez tény – végzettségem alapján söripari technikus vagyok és a főnököm mesélt nekem erről). Ahogy biztosan ti is tudjátok, az egyenruháink kihajtott gallérral rendelkeztek, ezért a mentésben résztvevők gyakran vizes törölközővel vagy sállal tekerték körbe a nyakukat, hogy sugárszennyezett részecskék ne szivárogjanak be az izzadtsággal együtt a ruhán keresztül, hanem a vizes törölközőn maradjanak.

Ugyanilyen céllal viseltek szövetkesztyűt az OZK és L-1 felszereléshez járó kesztyűk alatt. A kéz védelmére a következő ”szertartást” csinálták végig: (ezt az egyik tanárom mesélte az egyetemen, ő is részt vett a mentésben) a kezüket káliumpermanganátos, majd citromsavas oldatba mártották. Ezt rózsaszínné és ráncossá tette a kezet, mint a gyerekekéi, viszont így a bőr nem engedte át a sugárszennyezett részecskéket.

Összefoglalva – nem volt megfelelő védőfelszerelésünk a sugárzás ellen és nem is álltunk készen erre. Mindez inkább volt az önmegtévesztés és megnyugtatás eszköze, mintsem valóban működő (mint pl. az amerikai JSLIST) védelem. Éppen ezért volt hatalmas hőstett a csernobili mentés, mert az ember egyenesen a halálba ment.