Az 1980-as években a  szovjet hadsereg is felismerte, hogy az emberek értelmetlen módon való húsdarálóba küldése nem mindig célra vezető. És fontos, illetve szükséges a katonák túlélési esélyeinek növelése.
Ennek érdekében megszülettek a második generációs szovjet repesz és lövedékálló mellények. Az oroszok egyébként utászok számára már a második világháború során készítettek védő mellényeket. Ezek SN 42 típusjelzés alatt futottak.

A mellények felépítése meglepően modernek számított az 1980-as években, és a szovjet hadseregen kívül akkoriban csak az izraeli hadsereg tudhatott magáénak hasonló, világszínvonalú védőeszközöket.

Összehasonlításképpen, az amerikai hadsereg már a koreai háború óta használt repeszálló (kizárólag repesz és kiskaliberű lövedék) mellényeket M55 típus jelöléssel, majd a vietnámi háború során ezeket fejlesztették tovább, jobb minőségű huzatokat elkészítve hozzájuk.

Azonban az 1980-as években rendszeresített PASGT védőmellények sem voltak cserélhető huzatosak, és nem volt hely bennük a kiegészítő védelem számára sem.

Később készítettek hozzá külön kiegészítő védelmet hordózó mellényt, amit a PASGT alá kellett venni. De ez elég elhibázott konstrukciónak bizonyult, és helyette inkább a korai RAV mellényt használták egészen a 2000-es évekig amikor az IBA-t rendszeresítették.

A 6B széria ötös számú mellényének további kilenc alváltozata ismeretes. Az alváltozatok között apróbb különbségek vannak csak, mint például a kiegészítő és lágy ballisztikai védelem keverése illetve mellőzése.
A 6B5-ös mellényre három féle integrált célzsebet készítettek. Elöl, derék magasságban négy darab tépőzáras 30-as vagy 45-ös Ak tártartó került fel.

A tártartók szabása hasonló napjaink nyitott tártartóihoz. A tépőzár alkalmazása külön plusz pont. A tártartók mögött akkora nyílás található, amin a szovjet bőr övet átlehet bújtatni.

A bőr öv egyébként nem elengedhetetlen tartozéka a mellénynek és lehet enélkül is viselni. Viszont erre tettek fel további tokokat, mint például a rendszeresített Y hevederhez való ásó vagy tártartókat.

A mellényen hátul, két oldalt kettő-kettő kisebb gombos zseb található. Ezeket a GP-25-höz vagy 30-hoz való gránátok számára készítették, de elméletileg a rendszeresített kézigránát is elfér benne.

Bár szerény véleményem szerint, a kézigránát tárolására nem a legmegfelelőbb hely, és a zseb szabása sem a legbiztosabb, a benne tárolt muníció fontosságát és érzékenységét figyelembe véve.

A mellény váll részeire szögletes párnázás került fel, két-két darab oldalanként. Ezek hivatottak a képkarabély vállról való lecsúszását megakadályozni. Hasonló, bár kicsit kifinomultabb változatok kerültek a Tengerészgyalogság MTV mellényére és a hadsereg IOTV-jére.

A 6B5 magasságát szintén mindkét oldalon, a vállrésznél lehet állítani. Előremutató megoldás a tépőzárak használta. A mellényt több méretben gyártották, de külön a vállrészeknél és a deréknál is lehetett némileg állítani a ruházatnak megfelelően a mellényt.

A ¾-es gallér a nyak repeszek elleni védelmét hivatott ellátni. Azonban a szabásából adódóan nem véd túl sokat. Bár említésre méltó, hogy három darabból áll, hasonlóan ahhoz amit a <ä href="http://combatgear.blog.hu/2011/12/12/mile_dragic_m97">szerb mellényen láthattunk.

A mellény hátán nagyméretű tépőzáras zseb található. Bár a zseb elég mély, viszont viszonylag keskeny. Hozzáférni sem könnyű, és referencia képek alapján sem sikerült rájönni mit tartanak benne. A rendeltetését homály fedi előttem.

A későbbi orosz védőmellényeken a nyak repeszvédelmét jobban átgondolták, a gallér magasságát megemelték és szintén több darabból készítették el.

A mellény rögzítéséről a hátsó panelon található nagy méretű tépőzáras pántok gondoskodnak, amiket az elülső panelen található résbe bevezetve lehet rögzíteni.

Mivel oldalra a mellénye elülső és hátsó panelja sem ér el, ezért ott gyakorlatilag nem biztosít repesz védelmet. Viszont valószínűleg jobb a szellőzése, mint a PASGT vagy M67 mellényeknek, amik zártabbak. Az M67 ráadásul még nylon huzatot is kapott, és minimális mozgás mellett is egészen könnyen bele lehetett rohadni.

Összehasonlítás gyanánt kiemelném a 21. század védőmellényei közül azokat amelyeken hasonló belső öv, vagy külső „cummerbund” található. Csupán érdekesség képen.

A 6B5-ös széria belső kialakítása szintén előremutató volt, és sok hasonlóságot mutat napjaink védőmellényeivel. A huzat, a lágy ballisztikai betét és a kiegészítő védelem külön választható.

A lágy ballisztikai betétet a mellény elülső és hátsó részébe tépőzárak segítségével lehetett elhelyezni. A lágy ballisztikai betét anyaga kevlár volt. A 6B5-ös mellénynek legalább 9 alváltozata létezik, és nem mindegyiknek volt része a lágy ballisztikai betét.

A kiegészítő védelem négyszögű lapokból áll, amelyeket a mellény belső felének, felső részébe gombolható belső mellény félig nyitott zsebeibe lehet elhelyezni.

A lövedékálló betétek a reguláris csapatok számára rendeszeresített változatban titániumból készültek, míg a különleges erőknek szánt öt változatnál elméletileg ezek a lapok már kevlár anyagúak.

A gyalogságnak és reguláris csapatoknak szánt mellény teljes súlya kevlár és titánium betétekkel 11 kg, de létezett belőle egy könnyített, 3kg-os, mellény kizárólag lágy ballisztikai betétekkel a harctámogató csapatok számára.

A kiegészítő védelem titánium vagy kevlár lapjai íves formát kaptak, de valószínűleg nem ergonómiai okokból, hanem a jobb védelem érdekében. Azonban a lapok nem fedik le teljesen a felső testet.

A szovjet és orosz eredetű védőmellények besorolása különbözik a nyugati szabványoktól, de a legjobb tudomásom szerint a titánium illetve kevlár lapok ellen állnak a 7.62x39 –es lövedékeknek.

A 6B5-ös mellényt 1986-ban rendszeresítették, de még 2008-ban is használták az 5 napos háború során, illetve napjainkban is feltűnik, noha folyamatosan cserélik le.

Eleinte egy színű zöldes színben gyártották, ami amúgy a gyártási évenként eltérő volt, később pedig a rendszeresített terepszínekben adták ki.

A 6B5-ös szabása és néhány megoldása előremutatónak számított 1986-ban. Az általa biztosított védelmi szint szintén figyelemre méltó, főleg annak fényében, hogy nagy mennyiségben alkalmazták a fegyveres erőknél, és nem csak kis darabszámban rendszeresítették.

A mellény bemutatásához nyújtott segítségéért, és a kiegészítő védelem belső mellényéről készült fotókért, köszönet Zeman Tamásnak!