A Magyar Néphadseregben majd a Magyar Honvédségben is felderítő málhazsák volt a felderítő szakcsapatok számára rendszeresítve. Ahogy látható ez már inkább egy zsák, a köztudatban is élő honvédségi “málhagyíkkal” szemben.

A zsák kizárólag rába terepszínben készült el. Elméletileg létezik hozzá egy téli, teljesen fehér színű álcahuzat, de úgy tudom ez sem vízálló. Az anyaga megegyezik a sátorlap anyagával, elméletileg vízhatlan réteget is kapott, de ez a gyakorlatban nem bizonyult igaznak.

Szintén nem látható a képeken, de fém merevítő váz is készült hozzá, ezt azonban sokszor kivették, mivel elég kényelmetlen volt. Élőben nem láttam embert még aki ezzel együtt hordta volna.

A vállpántokat mell magasságban össze lehet húzni, de ezeket a hevedereket a magasságunknak megfelelően nem lehet följebb vagy lejjebb ereszteni. Továbbá a vékony heveder kiválóan betud vágni, és a D ringekből kifűzögetni sem egyszerű.

Derékpántok és hevederek is felkerültek a zsákra, de ezek sem a legkényelmesebbek, és a csillogó D gyűrűk itt is inkább akadályozzák az embert mint segítik a teherelosztást.

A vállpántok teherelosztását a zsákon található D gyűrűkkel lehet beállítani. Továbbra sem értem, hogy miért kellett fém színű gyűrűket alkalmazni, ha már egy terepszínű zsákról beszélünk. Ezt sehol máshol nem láttam, eddig.

 A zsák fedő részén egy tépőzáras, szögletes zseb található. Ez igazából nem tudom mire jó, de elméletileg az esővédő köpenyt lehet bele gyűrni. Más egyszerűen nem fér el.

Oldalt, felül és alul is lehet látni hevedereket. Ezek egyrészről az ejtőernyőhöz való rögzítéshez, fémvázhoz, illetve gyakorlatban a külső terhek rögzítésénél segítettek. Persze hozzávaló hevedereket még nem láttam.

Két oldalt a zsákon hordfogantyúk láthatók, amik egyébként szerintem a zsák méretéből adódóan nem indokoltak, legalábbis hasonló méretű háromnapos zsákoknál nem láttam hasonlót.

A másik érdekesség viszont az oldalt, középen látható félig nyitott, vízszintes zseb. Ennek a rendeltetéséről egyenlőre semmilyen információ vagy ötlet nem került napvilágra.

 Hátul, középen egy fehér villámzárral ellátott zseb található. A fehér villámzárat esetleg a téli álcázás indokolhatja. A zseb viszonylag kicsi, de akárcsak az LC2-es esetében, hasznos tud lenni.

A zsák alján további hevederek levarrt hevederek láthatóak. Elméletileg a felderítők számára rendszeresített hálózsákot lehet ide rögzíteni, de már polifoamot is láttam felrakva.

 A hát rész párnázása szintén érdekes megoldás. A párnázás hatalmas, és tépőzárakkal rögzíthető a háti oldalon, de szintén nem értem mért lehet így lenyitni. Sok esetben egyszerűen levágták.

Visszahajtogatni nem lehet normálisan, ezért mindig eláll a zsáktól, és nem igazán követi le a test vonalát, ergó kidudorodik és nyom mindenhol, nem túl átgondolt és ergonómikus.

Felnyitva a zsákban plusz réteget találunk, aminek segítségével akár tovább is lehetne pakolni, de mivel a fedőrészt nem lehet ehhez hozzáállítani, így gyakorlatilag nem is használható ezen funkciója, tehát csak plusz rétegként működik az esővel szemben.

 A plusz réteg mellett egy további fedőréteg került még be, amit a zsák két oldalán lévő tépőzárral lehet rögzíteni. Ez a másik tényező, ami miatt nem lehet magasabbra pakolni a zsákot.

 A zsák belső térfogata olyan 50-60 liter lehet. Sok esetben ennyi hely állt rendelkezésre, a több napnyi felszerelés bezsúfolására, és anno a katonai felszerelések nem a kis méretükről és könnyű súlyukról voltak híresek.

A zsák anyaga ha elázott nagyon nehezen száradt meg és ebben az esetben további kényelmetlenség, hogy a viselő legnagyobb bánatára jelentősen megnövekedett a málha súlya is.

Kompatibilis az RS háti ejtőernyőkkel, annak hevedereinek segítségével lehet típustól függően elől, illetve hátul rögzíteni. Napjainkban is javarészt ezekkel ugranak, egy-két kivételtől eltekintve.

Az MN számára egy kemping felszereléseket gyártó cég készítette el, és noha a legminimálisabb elvárásokat teljesíti, tehát terepszínű és lehet ejtőernyőhöz rögzíteni, de látszik az átgondolatlanság.

Az apró hibákat apró módosításokkal lehetett volna orvosolni, és akkor egy fokkal jobb végeredmény született volna. Ezt kizárólag a felderítő csapatok kapták meg, míg mindenki más a “málhagyíkot” koptathatta.

A gyártását már régen befejezték ennek ellenére a versenyek állandó résztvevője, és csak szépen lassan kopik ki a Honvédség ruhatárából, mivel nincs hivatalos váltótípusa jelenleg.

A missziók számára német mintájú 60 literes zsákot vásároltak, míg más alakulatok civil piacon beszerezhető zsákokat kerítettek, illetve a jobb helyekre és Molle II-es zsákok kerültek.  

A zsákot és a segítséget köszönjük az MN MH Ejtőernyős Felderítő Katonai Hagyományőrző Baráti Kör-nek!