A francia Újramelegíthető Egyéni Harci Fejadag fiatalabb az MRE-nél, és valamikor a 90-es években kezdhették el rendszeresíteni. Állítólag akkortájt még bort is csomagoltak hozzá.

Az RCIR 3200 kalóriát tartalmaz, tehát egy doboz, egy katona, egy napi tápanyag bevitelét fedezi. Ennek hátránya, hogy a doboz felnyitva már nem vízhatlan, viszont a benne csomagolt fejadagok így is vízhatlan csomagolásban vannak, a melegítőt leszámítva.

Akárcsak az MRE ezt is karton dobozokban tárolják. Egy karton dobozba 12 RCIR fér el, és egy raklapon 20 ilyen doboz van, tehát 240 darab RCIR található benne összesen.

Az RCIR-t nem érdemes szét szedni mint az MRE-t, de létezik további három harci fejadag változat, amiből az egyiket például gyakorlatra szánták, a másik konzerveket nem tartalmazó összeállítás a különleges erőknek az utolsó pedig a légijárművek személyzete számára készült.

Akárcsak az MRE-nél itt is bizonyos időközönként változtatják a menüket. Általában 14 fajta készlet van, amiből az első hét az tartalmaz disznót, a fenn maradó hét pedig nem.

A fenti információk nagy része az mre.info-ról származik, tehát aki kíváncsi a további menükre az ott megtekintheti őket, és szörnyülködhet a sok tengeri herkentyűn.

Maga  kartondoboz téglalap alakú. Lehet állítva is tárolni a zsákban, de én előnytelennek találtam ezt a formát. Valamivel nehezebb is mint egy hagyományos harci fejadag, köszönhető a konzerveknek. Körülbelül olyan 800 gramm körül lehet a súlya.

Kívül olvasható a menü tartalma, angolul és franciául is, a menü száma és az eltarthatóságának ideje is. Mivel konzerveket is tartalmaz, ezért három évig lehet tárolni.

A doboz perforált, tehát könnyű ki nyitni, és nem kell feltétlenül kést használni a megbontásához. A fejadagok jól vannak elhelyezve benne, és a dobozban nem zörögnek.

A 11-es menü a következő képen is látható dolgokat tartalmazza: Két konzerv fő étel, két kisebb konzerv “második” fogás, édesség, kávé, forró csoki, keksz, leves, zsebkendő, melegítő készlet és müzli.

A készlet egyik legjobban eltalált része a melegítő készlet. Hat darab Esbit tablettát tartalmaz, egy könnyen felállítható tűzhelyet, hat darab víztisztító tablettát, egy konzerv megfogására szolgáló célszerszámot és a legfontosabbat, a gyufát.

 Az esbit egy nagyon jól kitalált kis készlet, nem hiába, hogy már a második világháborúban is használták a németek. A gyufa szintén nagyon jó minőség, nem az a sarki húsz forintos termék, hanem az a könnyen gyújtható, minőségi fajta.

A hat esbit kocka egyébként több mint elég. A fő ételeket, levest, kávét és teát is lehet vele csinálni. Sőt ha jól osztjuk be akkor még marad is. Mivel ezek a szabvány nagyobb méretű melegítő tabletták, ezért egy felhasználásával akár két kávét is elkészíthetünk, vagy akár sikeresen oda is égethetjük a fő menüt.

 Három féle italpor illetve egy-egy teafilter található a csomagban. A mentolos tea szintén kiváló minőség, akár csak a kávé, pedig egyáltalán nem szoktam kávézni, de ez nagyon finom volt, és ütötte az MRE-s meg a korábban bemutatott ételcsomagok kávéit.

 A forró csoki szintén olyan mint amit az ember elvár. Egy apró hiányossága van csak, az pedig az, hogy kevés. A forró csoki egyébként hidegen is iható, így pedig kakaóként funkcionál.

Egyedül talán a cukor mennyiségét keveseltem, bár itt is az egyéni preferencia játszik szerepet. Az “ice tea” szintén jó volt, gyerekkorom olvadt calipsojára emlékeztetett.

A fő menü két 300 grammos konzervből áll. Olyan szempontból jobb a formája, hogy könnyebb kevergetni az ételt benne. A konzervek egyszerűen nyithatóak, és nyitáskor nem is fröcsköl le a szaft.

 A képen a Braised Ham ‘n Haricot Beans látható, amit hívjunk csak “sonka babbal”-nak. Egy tabletta segítségével megfelelő hőmérsékletre lehet felmelegíteni, és folyamatosan kevergetve még oda se ég.

Na most kiemelném, hogy a konzerv ¾-e hús, kevés a szaft benne tehát szinte csak a “lényeg” kapott benne helyet. A bab kicsit kemény, a hús viszont omlós volt, viszont itt is éreztem azt az MRE-s tartósító szeres mellék ízt, persze nem olyan mértékben.

A Savoyard Sasuges with Pasta fedőnevű konzervet kinyitva ez a bizar látvány fogadott minket. A sonkás bab látvány tekintetében mindenképpen jobban nézett ki.

Azonban a szögletes tészták alatt két kolbász lapult, ami engem a hentesnél is kapható süthető kolbászra emlékeztetett. Itt is kevés volt a szósz, viszont ez nem volt probléma, mivel a kolbászról elég zsír került a konzervbe, amiben nagyon jól meglehetett sütni. A tészta ettől szintén kolbász ízű lett, ami elnyomta a műanyag tartósítószer szerű ízét. A képen látható még a speciális konzerv kiemelésére szolgáló célszerszám. Sajnos ez nem használható ide haza.

 Szó mi szó a 300 gramm kevésnek tűnhet, de így is többnek éreztem mint a többi főmenüt. Főleg azért, mert valóban köret és hús kapott benne helyet, nem pedig szósz. A műanyag íze a tűréshatáron belül volt.

A 200 grammos keksz egyik pozitív tulajdonsága, hogy nagy és sok! Tehát nem csak morzsákat kapunk. Jó azért körülbelül két étkezés alatt gyorsan elfogyasztható, de nem eteti magát.

A doboz négy-négy pár édes és sós kekszet tartalmaz. Ezeket magukban, vagy a kisebb konzervekkel fogyaszthatóak, kenyér híján. Egyébként a sós keksz is kicsit édes.

A párokba csomagolt keksz egyébként nem morzsál és a karton dobozos csomagolást dícséri, hogy nem is tört el. Pedig ezt sem vitrinben tárolták. Még egyszer kiemelném, hogy a mennyiséggel kivételesen elégedett voltam.

A legborzasztóbb fogás címet a hagyma leves nyerte. Lehet az elkészítésénél hibáztunk, dehát melegíteni meg kavargatni mindenki tud. Azonban ezt akárhogy kavargattuk, akárhogy melegítettük egyszerűen pocsék volt. Még a cékla levesen is túltett! Szóval néhány kanál után, amit próbáltunk leerőltetni, a természet lágy ölén végezte.

Annyira erős mellék íze van, nem hagyma, hogy nem bírtunk vele. Pedig több alkalommal ettünk már hagyma levest, porból is, rendesen elkészítve is. Na ez nem olyan, de még rokoni kapcsolat sincs közöttük.

 A doboz alapján akár előételként is fogyasztható disznó és gomba húskrém azért messze nem olyan jó mint a fő ételek. A disznó érezhető benne, körülbelül olyan íze van mint a fő ételben található kolbásznak, de nem esett túl jól. Legyűrhető, de fenntartásokkal. Inkább egy gyíkhús konzerv.

Előrebocsájtom, nem vagyok sajtos. A camambert konzerv így nem keltette fel az érdeklődésemet. A camamber szerű íz elviselhető, főleg ha kekszre kenjük.

Hiába kedves a szívünknek az 1848-as év, itt most nem erről van szó. Ugyanis más is történt a nevezett évben. Még pedig Monsieur Poulan ekkor kezdett el csokit gyártani.

Az étcsoki jó választás, nem olvad el, jól esik és ez is egy minőségi termék. Korábban ezt hiányoltam a többi csomagból. Számomra még ami feltűnt, az az igényes csomagolás és porciózás.

A dzsemekért sosem rajongtam. A szilva dzsemet sem tudtam hova rakni, de esetleg kekszre kenve fogyasztható, viszont mivel nem egy olyan jelentős mennyiség, ezért nem tűnik fel ha kihagyjuk.

 Édességek terén nem értünk még a felsorolás végére. A Chabert Guillot egy gyümölcs darabokkal díszített szelet, ami nyúlós és elég édes, de van ami túltesz ezen!

Mégpedig a Pate De Fruits De Provence. Ez egy barack ízesítésű, elképzelhetetlenül cukros,zselés gyümölcs szelet. Kicsinek tűnik, de ha többet kellet volna ennem belőle, össze ragad a szám.

Ezek után kész felüdülés a karamellás cukorka, amiből négy darab található a csomagban. Ez talán a legegyszerűbb és legpuritánabb csomagolású édesség, a többivel összehasonlítva.

Az RCIR egy kifejezetten jó, ehető harci fejadag, még akkor is ha az ember esetleg étteremhez szokott gyomorral ül le elé. Talán a legjobb az eddigiek közül, amennyiben az ételek mennyiségét és minőségét vesszük figyelembe.

Az RCIR-ért köszönet Csabának!