Mivel minden valamire való oldalon legalább egyszer szóba kell kerülnie a jó öreg, lassan már több hónapja szunnyadó, AK versus M16/M4 vitának. Bár az összehasonlítás véleményem szerint ott fog elbukni, hogy helytállóbb lett volna az Ak74SU-t az M4-essel összemérni.

Még így elöljáróban el kell árulnom, hogy az itt szereplő AK-74-es megtévesztő lehet, mivel nem az 5.45x39-es lőszert használja, hanem a régebbi, itthon elterjedtebb 7.62x39-est.

A mostani bejegyzésnek nem célja az „igazságtétel”, csupán a minimális személyes tapasztalat és kép anyag megosztása a nagyérdeművel. A mi álláspontunk az az amire apu tanított, vagyis teljesen mindegy mit adnak a kezedbe, tudd használni.

Gyerekként tetszett maga a gépkarabély, bár szerintem a legtöbb gyereknek, a legtöbb fegyver tetszik. Aztán kicsit idősebb fejjel már az egyszerűsége és strapabírása tetszett.

Első találkozáskor tényleg egy furkós bot bonyolultságával bír. Bal kezesként zavaró lehet, hogy a kezelő szerveket jobb kezesek számára készítették el, bár szerintem meglehet szokni.

Kézbe véve talán csak egy dolog zavart, a keskeny bakelit pisztoly markolat. A kezelőszerveket viszont lelkiismeret nélkül lehet ütni vágni, no persze ezt alap esetben nem kell megtenni.

Ami viszont már zavaróbb volt, az a „skeleton” válltámasz. Lövés közben kifejezetten kényelmetlen volt ahogy az 5 cm keskeny fém darab a vállamba fúródott. Összehasonlításként a Vz 58-as fa tusa kényelmesebb volt.

A nyílt irányzékkal sincs semmi problémám, de a produkált lő kép nem mérvadó, mivel viszonylag kis távolságra lőttem vele. Természetesen „red dot”-al sokkal gyorsabb és egyszerűbb volt célozni.

Ami szintén igaz, hogy az AK-74-es nem produkált annyi füstöt és akkora zajt mint a jövőhéten bemutatásra kerülő M4-es. Sőt mintha nem is lett volna akkora visszarúgása mint a Vz-nek, bár ez lehet a lövész hibájából eredő megfigyelés.

Tetszik a fegyver egyszerűsége és strapabírósága. Egyáltalán nem olyan nehéz, mint amire sok helyen panaszkodnak. Bár ez inkább nagyobb terhelés esetén számíthat.

A váltámasz kényelmetlenségét még letudom nyelni, hiszen muszáj kompromisszumot kötni ha már behajtható. A pisztoly markolat viszont más kérdés.

Én kedvelem, kifejezetten van egy bája, noha már jó pár év eltelt a megszületése óta. Azonban más szempontok érvényesülnek katonák, hadseregek vagy „kontraktorok” esetében. Ettől függetlenül, az Ak vs M4 vita továbbra is parttalan marad.

Fotó és videó: M.Á