A „Tier-1" egységekről szerintem nincs olyan idelátogató aki csak futólag ne hallott volna. Ezek a zöld sapkások, Rangerek vagy a SEAL-ek. De ezeket az egységek nem végezhetnék eredményesen a munkájukat olyan alakulatok nélkül mint például a 160. SOAR vagy a SWICC-ek.
Ezek közül az egyik a „hajós szolgálat" vagyis a Special Warfare Combatant Craft Crewman-ek. Az SWCC gyakorlatialg az SBS amerikai megfelelője, és a két egység között pontosan annyi a különbség, mint az USMC és az RMC között.
Az SWCC feladata a SEAL egységek be vagy ki juttatása olyan helyekre, ahová a nagyobb hajók nem tudnak bemenni, a kisebbek pedig nem rendelkeznek megfelelő tűzerővel.
Elsőre úgy tűnhet ezek a srácok csak napszemüvegben csónakáznak, és néha ha már megunták, hogy a hűvős menetszél az arcukat csapkodja, akkor elkezdenek a fedélzeti fegyverekkel lövöldözni.
Azonban az igazság az, hogy a jelentkezőkre komoly megpróbáltatások várnak. Sőt a haditengerészet kifejezetten figyelmezteti a jelentkezőket, az SWCC tanfolyam nem fogja formába hozni őket fizikailag, mindenképpen készüljenek fel.
A kiválasztás vagy az SWCC alaptanfolyam fizikai felmérések és feladatok sorával indít. Ezekből lehet látni egy jó párat a Surviving the Cut ide kapcsolódó részéből.
A későbbiekben megtanulják kezelni és karban tartani különféle nehéz fegyvereket és vizí járműveket. A fegyverek között megtalálhatók közepes géppuskák, gránátvetők és a forgócsöves M-134 is.
Az operátoroknak ismerni kell a különféle technikákat és taktikákat, hogy eredményesen működhessenek ellenséges vizeken. Mondjuk a vízi utakról elég nehéz letérniük.
A bevetések során SOC-R (Special Operations Craft-Riverine) típusú aluminíum testű hajókat használnak. Ezek 200 tengeri mérföldes hatótávolsággal rendkleznek, amit 70 km/h-val tudnak megtenni. A csónak súlya 10 tonna míg maximális terheléssel 19.
Újabban a „swick"-ek már nem csak vízről kerülnek bevetésre, hanem a levegőből is. A hajó nem csak légi úton szállítható, hanem ejtőernyővel is kidobható egy C-130-as rakteréből. Ebben az esetben a személyzet szintén ejtőernyővel ugrik a hajó után.
A szállítás másik módja, hogy egy MH 47-es alá rögzítik a hajókat, a személyzet pedig a helikopter közepén található ajtón keresztül ereszkedik le. Kivonás során pedig ugyan itt másznak vissza, és hagyják el a területet.
A SOC-R mellett az egység által használt másik hajó a Mark V. Ez már egy hangyányit nagyobb teljesítményű: két darab 2285 lóerős motor hajtja, 926 km-re és több mint 120 km/ó-val.
A Mark V-t főleg part menti műveleteknél alkalmazzák, a méretéből és teljesítményéből adódóan. Fegyverzete megegyezik a SOC-R-el. A kialakításának köszönhetően Zodiac csónakok indíthatók róla, pontosan 4 darab, vagy akár helikopterről is lelehet rá ereszkedni.
A Mark V legújabb változata már szénszálas anyagok felhasználásával készült el. Nincs páncélozva, de alapvetően nem is olyan feladatokra tervezték, ami azt indokolná.
Azonban a páncélozás helyett rendesen ellátták technikai eszközökkel, és a formájának köszönhetően egyfajta „alacsony észlelhetőségű" és gyors motorcsónakként működik.
A Mark V vagy a haditengerészet hajóiról vagy a partokról indítható. Mivel majd 60 tonna súlyú, nem lehet levegőből ejtőernyővel a célterületre juttatni.
A csoportok ki és bejuttatása mellett a swic operátoroknak ismerniük kell néhány alapvető fogást ahhoz, hogy a csapatokat akár a szárazföldön is támogatni tudják.
A tanfolyam során a jelentkezőknek nem csak fizikumokról kell számot adniuk, hanem gépészeti ismeretükről is. Noha nincs pokol hete náluk és nem kell olyan kemény feltételeknek megfelelniük mint egy SEAL-nek, mégis átlagon felüli a kiképzésük és a képességeik, szóval az elithez tartoznak.
Utolsó kommentek