Pár hete alkalmunk nyílt, hogy a távol keleti taktikai barátunkkal elmehessünk lőtérre, és közösen elvégezzünk néhány tesztet. A tesztelt alanyokat közösen biztosítottuk, szóval egyikünket se érte anyagi kár.

Az általunk először szétlőtt tesztelt alany, egy ír gyártmányú ballisztikai védőbetét. Jó állapotban volt, szinte raktári, és 2002 környékén készülhetett. A formája rendhagyó, ami miatt kisebb felületet fed le, mint a megszokott betétek.

A gyártó a Highmark ír cég, amit 2005-ben felvásároltak, és Global Armourként folytatja tevékenységét jelenleg is. A cég egyik érdekessége, hogy a védőeszközeit nem csak férfi, hanem női méretekben is árulja.

A félreértések elkerülése véget a betét védelmi képességét, nem az adott szabvány alapján adták meg, hanem a legnagyobb kaliberben, amit az ki tud védeni. Ennek egyik oka lehet, hogy Európa szerte, különböző szabványok léteznek, amik alapján besorolják a ballisztikai védőeszközöket.

Ez a betét, a 7.62x51-es lövedékek ellen nyújt védelmet. Elméletileg három találatát képes felfogni, ennek a lövedéknek. A NATO 7.62-es közepes géppuskák és mesterlövész puskák által használt lőszer, javarészt.

A betét két fő részből áll. Magából a „hard” armor-ból, és a rá tépőzárazható „soft” armor-ból. A kettőt együtt kell viselni, a maximális védelem érdekében, bár a betét képes önmagában is megfelelő védelmet nyújtani.

Elsőként egy 300-as Winchester Magnum lőszerrel próbálkoztunk, ami erősebb a hitelesített kalibernél. Összehasonlítva, a 7.62x51 50 000 PSI nyomást fejt ki, míg a 300 win-mag 62 000 PSI-t. Két féle lőszert is alkalmaztunk, amiből az egyik teflon bevonatú volt.

Az első találat nem ment át se a „hard” armor-on, sem pedig a „soft” armor-on. A betétet kicsit szétnyitotta, és az alsó részén leszakadt a külső borítás, de ez nem okozott volna semmilyen sérülést.

Ahogy látható a lágy rétegen semmilyen kipúposodás sincs. Ez persze nem jelenti, hogy aki mögötte ált volna, az nem érezné meg a találatot, de mindenképpen megmentette volna az életét. A lövedék által okozott benyomódás mértéke elég elenyésző.

Mivel a betét borítása megbomlott a találat következtében, ezért kicsit jobban kibontva láthatóvá váltak a különböző rétegek. A két külső réteg valószínűleg Aramid szálakból áll, míg a középső kerámiából készült.

A második találat következtében a rétegek még jobban eltávolodtak egymástól, de a betét továbbra is állta a sarat. Ahogy korábban, a második alkalomnál sem púposodott ki a hátsórésze, se a lágy se a kemény betétnek.

Utána a korábbi MN által is rendszeresített 1950M rohamsisak következett. Nem tudom megmondani mi a különbség a mai és az akkori sisak között, ami viszont tény, hogy mindkettő fém anyagú.

Az első tesztlövés sorozatban egy Glock 17-es, 9x19 mm-es, FMJ (Full Metal Jacket,teljes fém köpenyes) lőszert tüzelő pisztollyal lőttük meg. A sisak jobb oldalán, probléma nélkül sikerült két bemeneti nyílást lyukasztani.

A lövedékek a sisak oldalát átütve, az ellentétes oldalt már nem vitték át, és a képen is látható kidudorodást okozták. Az első tipp egyébként az volt, hogy simán átüti mindkét oldalát a sisaknak.

Ezután jött a meglepetés, ugyanis szemből egyáltalán nem ütötte át a sisakot ugyanez a lőszer. Szép mély benyomódásokat okozott, de nem hatolt át rajta. Persze valós helyzetben, egy-egy ilyen benyomódás okán igen súlyos fej, illetve agyi sérülések alakulhatnak ki.

Mivel a „9-es” kudarcot vallott, ezért jöhetett valami nagyobb. De a HK USP 45-ös pisztolya is csalódást okozott. Több teli találat után sem sikerült átlyukasztani szemből a sisakot, ami eddigre már jelentősen deformálódott.

A 45-ös kaliber noha lassabb, de nagyobb erőt fejt ki becsapódáskor. Az utolsó tárnál fordult elő az a meglepő eset, hogy a deformált lőszer egy nagyobb példánya majd 15 métert repülve vállon vert. Nem volt fájdalmas, mintha egy vasgolyóval dobtak volna vállon, inkább meglepő.

Ha már a 45-ös kéznél volt, leteszteltük a soft armor réteget azzal is. Továbbra is állta a sarat, több találat után se sikerült átütni. A 45-ös érdekessége volt, hogy találat után a felgombásodott lövedék egybe kiszedhető volt.

Talán ismerős az a legenda, hogy a 7.62x25-as Tokarev pisztoly lőszere, az mindent átvisz, és ennek az alváltozatai. Na ezt a soft armor réteget az sem vitte át. A sisakra is lőttünk vele, de az adott példány már elmúlt 50 éves, és amúgy sem az a pontlövő pisztoly, szóval 25 méterről és közelebbről sem sikerült eltalálni.

Az airsoftosok, és a saját magunk szórakoztatására, kedvéért az utolsó előtti két tesztalanyunk, egy Classic Army és egy Uvex gyártmányú védőszeműveg. Mindkettőt egy Remington 870-es pumpás sörétes puskával lőttük meg.

A legkisebb sörétes lőszerrel, körül-belül tíz méteres távolságból lőttük meg őket. A találat következtében a Classic Armyról leszakadtak a szárak, de ahogy a képen is látható a lencse kivédte a sörétdarabokat. A jobb alsó rész ugyan lepattant, de egy korábbi sérülés okán.

A legvégére egy német mellényből kivett soft armor réteget hagytunk. Kiterítve kétszer is rálőttünk, amit természetesen probléma nélkül kivédett. Az érdekesség csupán annyi, hogy a találatok következtében a mellény viselője szinte semmit se érzett volna.

Remélhetőleg kicsit sikerült eloszlatni a tévhiteket. Túl sok „hozzáértőtől” hallottam már, hogy a védőeszközök nem jók semmire, mivel az „áká” „páncéltörő” lőszere úgyis átüti mindegyiket stb...