A páncélozott harcjárművek megjelenésével egy időben vette kezdetét az ellenük szánt eszközök kifejlesztése. Míg eleinte a páncéltörő ágyúban és összekötegelt kézigránátban látták a megoldást, az 1940-es években ez elégtelennek bizonyult.

A páncéltörő ágyúk mozgatása nehézkes, az összekötegelt gránátok hatásos alkalmazásához pedig a harckocsinak kényelmetlenül közel kell jönnie.

A puskagránát volt még egy lehetséges alternatíva, de használata nehézkes, ennél fogva a pontossága sem elégséges. A következő lehetséges opció a rakéta meghajtású gránátok használata volt.

Elsőként a német hadsereg rendszeresített rakétameghajtású, egy fő által is kezelhető, kézi páncéltörő fegyvert. Ez volt a Panzerfaust Klein amit a második világháború végéig további három változat követett.

Az eszköz előnye volt az olcsósága, az egy fő által való kezelhetősége, a kornak megfelelő páncélátütése és eldobhatósága. Gyakorlatilag bármelyik lövészkatonát fellehetett vele szerelni.

Nagy hátránya volt viszont a rövid hatótávolsága (150 m), bonyolult élesítési folyamata és a ballisztikája, mivel alapvetően ez egy rakéta meghajtású gránát volt, annak megfelelő röppályával.

Az 1960-as években először az amerikai hadsereg rendszeresítette az M-72-es vállról indítható, könnyű páncéltörő rakétát, majd a szovjet hadsereg rendszeresítette az RPG-18-ast 1973-ban.

Az RPG 18-as áll egy üvegszálból készült vetőcsőből, ami üresen 1,4 kg-ot nyom, és hord helyzetben 705 mm, míg harchelyzetben 1050 mm hosszúságú.

A vetőcsőben helyezkedik el a 64 mm-es, szárnystabilizált nagy robbanóerejű páncéltörő rakéta. A rakéta páncélátütő képessége 300 mm, ami már az újabb páncélzatok esetén jelentősen csökkent.  Ezzel együtt az RPG 18-as súlya 2,6 kg.

Az indítás után a rakéta 115 m/s sebességgel hagyja el a vetőcsövet, és hat másodperc után semessíti meg önmagát, amennyiben a becsapódás elmarad.

A hatásos lőtávolsága 150-200 m, de elméletileg akár 500-600 méterig is lehet használni. Alapvetően páncélozott járművek ellen készítették, de megerősített fedezékek ellen is hatásos.

A fegyver használata egyszerű. A hátsó kupak eltávolításával, majd a egy erőteljes mozdulattal a cső harchelyzetbe hozható. A kupakokon gumi tömítés található, ezáltal a rakéta egy szigetelt csőben helyezkedik el.

Harchelyzetben a hátsó kupak szolgál válltámaszként. Természetesen a fegyver harchelyzetből vissza csukható hordhelyzetbe, és nem kötelező ellőni.

Az első mechanikus irányzékon a skálázás 50-100-150 és 200 m. Az irányzék kézzel lehajtható, és összecsukásnál egy külön fém tok védi a környezeti behatásoktól.

A hátsó irányzék diopteres, és a vetőcső közepén helyezkedik el. Az irányzéknak kettős rendeeltetése van, ugyanis ezt a vetőcső vége felé visszahajtva „húzható” fel a fegyver.

Ezen a változaton nem látszik, de a fegyver rendelkezik egy biztosító pöcökkel is, ami a hátsó irányzék előtt található. Felhúzva az irányzék előtt lévő barna gombbal indítható a rakéta.

Az RPG-18-ast az orosz hadsereg még a 90-es években is használta, harctéri tapasztalatokat pedig Afganisztánban és Csecsenföldön szereztek vele.

Egyszerű, könnyen kezelhető fegyver, ami a 2,6 kg-os súlyával szemben, jelentős tűzerőt képvisel, főleg városi harcban. A méretét és a tűzerejét tekintve semmivel nem rosszabb az amerikai M-72-eshez képest.

Fotó: Vékei Csaba

Forrás:

http://beczl.blogspot.hu/2011/02/612-076-18-rpg-18-legy-kezi-panceltoro.html#more

http://world.guns.ru/grenade/rus/rpg-18-e.html