Rengeteg számadatot hallani a menekültek létszámát és az ország befogadó képességét illetően, illetve ezek cáfolatait. Valóban rossz a helyzet?

Igen és nem. Valóban több száz fős elfogások történnek minden nap, hétvégente akár több ezren is próbálkoznak átjutni a zöldhatáron, de már itt hangsúlyoznám, hogy átjutni, nem pedig itt maradni. Az elmúlt években több mélypont is volt, ezeket a hullámokat vagy a kibocsátó országok történései (polgárháború, genocídium, terrorizmus) vagy az európai jogi szabályozás változásai indukálják. Fontos megemlíteni azt is, hogy jó időben nyilván többen próbálkoznak mint télen, tehát nyaranta eleve mindig több a határsértő. A kapacitással kapcsolatban pár alapvető dolog: a hírekben hallott több száz vagy ezer határsértő egy része nem is nyújt be menedékkérelmet, ők onnantól idegenrendészeti eljárás alá kerülnek. A többséget azonban már kitanítják az embercsempészek vagy társaik, és elfogáskor elhangzik a bűvös „asylum” vagy „refugee” kifejezés, innentől kerülnek hozzánk az ügyfelek. A többségük azonban nyugatabbra tart, így kihasználva a jelenlegi jogi szabályozás kiskapuit, miután levettük az ujjnyomatát, arcképét, és felvettük az adatait, a számára kijelölt befogadó állomás valamelyike helyett kisétál a Keleti pályaudvarhoz, és felül a Bécsbe menő vonatra. Ha ők mind eljutnának a menekülttáborokba, valóban nagy bajban lennénk, mert nincs elég kapacitás az ellátásukra. Tulajdonképpen egy szűrő, egy első szűrő az hogy valaki eljut-e a táborba, mert köztük vannak az igazi segítségre szorulók.

Milyen perspektívákkal rendelkezik egy hazánkba érkező menekült?

Ez időszakonként, nemzetiségenként is eltérhet. Ha valóban itt szeretne maradni, annak leginkább az az oka hogy élnek már itt rokonai, barátai vagy hozzátartozói, akik tudják segíteni őt a beilleszkedésben. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal az első hónapokban teljes ellátással, illetve integrációs szerződés kötésével tud segíteni a beilleszkedésben, ezen kívül különböző vallási és civil szervezetek szerveznek ingyenes nyelvtanfolyamokat, továbbképzéseket, segítik őket a hétköznapi életben való gyakorlati kérdésekben, ügyintézésben, de a szakképzések sem ritkák. A legnagyobb segítséget azonban tagadhatatlanul az első csoport nyújtja: hiszen többségük hasonló dolgokon ment keresztül, és tudja, miben más az itteni élet, és hogy mire van szüksége az újonnan érkezetteknek.

Tapasztalataid szerint mennyire jelentenek fenyegetést az átlag ember hétköznapjaira, az ide érkező menekültek?

Nem mondanám őket veszélyesnek. Persze itt is akad kivétel, láttam már kábítószer hatása alatt lévő menekültet, vagy olyasmit hogy ételosztáskor összevesztek, de a többség nagyon jól tudja, hogy ha bajba keveri magát, börtönbe kerül vagy akár haza is küldhetik. Sokuk valóban most lát életében először európai nőket, nyilván megbámulja őket vagy utánuk fütyül, de ezt nem nevezném veszélyforrásnak. Aki valóban polgárháború elől menekül vagy otthon az éhhalál várná, nem akar itt bajba keveredni.

Milyen kulturális különbségek okoznak feszültséget az ide érkező menekültek és a befogadó nemzet között?

Természetesen vannak kulturális különbségek, öltözködés, nonverbális kommunikáció, hagyományok, stb. terén. Azért ott még nem tartunk mint Svédországban vagy az Amerikai Egyesült Államokban. Feszültséget kelthet, hogy mondjuk egy csoport afroamerikai megbámul és utánad kiabál valami disznó dolgot, vagy ahogy a hírekben olvashattuk, nagydolgát a tér közepén végzi. Okozhat még kellemetlenséget az eltérő vallás is, pl. Ramadan alatt napközben nem ehetnek, nem ihatnak, de este annál zajosabban pótolják az elmaradást. De hiszem, hogy ha valaki itt akar élni, és be akar illeszkedni, az onnantól csak két dolgon múlik: legyen egy befogadó közege (akár saját nemzet, család, vagy segítő szervezetek) ahonnan a példát veheti, és ne találkozzon két méterenként előítéletes, vagy főleg direkt az ő kultúráját sértegető egyedekkel.

A menekültekről van egy átlagos kialakult kép, de személy szerint nem mindegyik menekült tűnt szegénynek, alultápláltnak. Sőt én igen nagy számban láttam jól táplált, és európai mércével nézve teljesen átlagosnak tűnő menekülteket. Mi lehet a diverzitás oka?

Egyrészt megint bontsuk származási országokra a dolgot: nem mindegy, ki milyen háttérrel és miért menekül. A téli koszovói hullám alatt sokuk több ezer euróval érkezett, de ez volt mindene. Eladta a házát, autóját, általában bőven áron alul, hogy fizetni tudja az embercsempészt egy nyugati országig ahol új életet kezdhet. Napjainkban pedig Szíriát emelném ki, onnan érkezik a menedékkérők nagy része. A polgárháború előtt fejlett, a mi mércénkkel mérve is kulturált, virágzó ország volt egyetemmel és mindennel, ahol jól lehetett élni. Ezt törte ketté a véres eseménysor, és aki csak teheti, mindenét pénzzé téve menekül onnan. A szuper high-tech GPS-ek és telefonok pedig értelemszerűen a tájékozódáshoz, a kapcsolattartáshoz és a boldogulásukhoz nélkülözhetetlen, nem azért van náluk mert anyu megvette nekik unalmában. Hangsúlyoznám, a többségnek az a mindene ami nála van, ők mindent egy lapra tettek fel.

Te miként tudnál leírni egy átlagos menekültet?

Aki tényleg menekült?Nos, láttam már korbácsolt hátú, vagy taposóakna miatt féllábú embereket, aki rémült, riadt, és csak egy célja van, hogy valahol biztonságra leljen. Valószínűleg mosdatlan, a csempészek és az emberek akikkel találkozott már vagy ötvenszer átverték, lehúzták, tehát bizalmatlan, és csak a saját nyelvét ismeri.

A hazai módszereket és rendszert tekintve min változtatnál ha megtehetnéd?

A jogi szabályozást. Ezt mondjuk szerencsére most épp megteszik, ezért ezt nem részletezném, de a lényeg, hogy ne legyenek kiskapuk amik miatt szabadon tovább vándorolnak a nyugati országok felé, hogy onnan majd visszakapjuk őket a dublini eljárás keretében, kétszer dolgozva és rengeteg felesleges papírt gyártva így.

Mi a legnagyobb nehézség a menekültekkel való munkád során?

Nem tartom magam egy empatikus embernek. Itt nem is lehetsz az. De néha előfordul, hogy megsajnálsz valakit aki tényleg rászorul a védelemre, és kötve van a kezed. A legbosszantóbb azonban, amikor tudod hogy feleslegesen dolgozol, mert hiába mondja 100 ember aznap hogy ő menedéket kér nálad, amikor az ajtón kisétálva 90-et tovább visz az embercsempész az eredeti úticéljuk felé.

Honnan érkeznek a legtöbben, hová tartanak és milyen módon kelnek át a határokon?

Szíria, Afganisztán, Pakisztán, de jönnek Irakból, Szomáliából, de olyan országokból is mint Srí Lanka, Eritrea vagy Comorre-szigetek. Hogy hogyan utaznak tovább? Ez függ az anyagi helyzetüktől és a tájékozottságuktól is. A többség az embercsempészekben bízik, inkább megfizeti őket, csak jussanak a kívánt országokba, de van hogy megpihennek pár napot a befogadó állomásokon és újra útra kelnek ki saját lábon, ki taxival, ki vonattal vagy kamionra kapaszkodva…

Mit gondolsz, a "fal" mennyire lesz képes megoldani az ország problémáit, a jelenlegi migráns kérdéssel kapcsolatban?

Optimista vagyok. Bulgáriában emeltek már hasonló falat hasonló indíttatásból, és ott egy év alatt a menedékkérők száma egytizedére csökkent. Nézd, valamit mindenképp tenni kell, mert jelenleg a szerb-magyar zöldhatár olyan mint a Trafalgar tér, egy négyzetméterre jut vagy öt külföldi és folyton mozgásban vannak…Nyilván utána is próbálkozni fognak, de két lehetséges módot látok: útvonalat módosítanak és Románia vagy más irányból közelítik meg az EU-t, vagy változtatnak a módszereken és az embercsempészek átállnak okirat-hamisítónak, valamint személycserés módszerekkel, hamis papírokkal próbálják legális úton bejuttatni a harmadik országbelieket.