Az SVD távcsöves puskát 1963-ban rendszeresítették. Az SVD-t sokszor mesterlövész puskaként emlegetik, azonban a hagyományos értelemben ez nem igaz rá. A fegyvert arra tervezték, hogy 300-600 méteren mell és álló alakokat lehessen leküzdeni vele.

Gyakorlatilag a rajok számára hozták létre a „rajtámogató mesterlövész” szerepkörét, ami egyébként Amerikába csak 2000 után tért vissza SDM (Squad Designated Marksman) néven.

Kézbe véve rögtön feltűnik a robosztus durva kialakítás, illetve az AK családdal való hasonlóság. A szétszerelése és karbantartása nem különbözik lényegesen ezektől.

A képeken is látható SVD-S csak külsőre különbözik a régebbi fa markolatos verziótól. Rendes pisztoly markolatot kapott és behajtható válltámaszt, valamint másfajta csőszájféket is.

A fegyverre szerelhető PSO távcső nem tartozik a legjobbak közé. A tok oldalán való rögzítése sem segíti elő a fegyver „nullázását” és annak megtartását. A PSO-n kívül a fegyveren megtalálható a hagyományos nyílt irányzék is.

Az SVD elég egyszerű és strapabíró is, bár ez alapvető elvárás az orosz fegyverektől. A fegyverre bajonett is rögzíthető. A formája szerintem kecses, kifejezetten tetszik, van benne valami szép.

A Dragunovot eredetileg belőni hozták, szóval némi állítgatás után 100-150 méteren a mell alak, sőt emlékeim szerint a fej is, probléma nélkül ment.

A fegyvert nem lehet fél automataként használni, ugyanis a jogszabályoknak megfelelően a gázvisszavezető nyílást lezárták. Ennek köszönhetően a lövés során keletkező gázok nem a zárat mozgatják hátrafelé, hanem a fegyvert építik bele a vállunkba.

Ez egyébként védjegye és a fegyver, illetve a 7.62x54R, erejét így a vállunkban érezhetjük. El is neveztem „nép haragjának”, és a második lövés után kifejezetten élveztem.

Bal kézzel kifejezetten kényelmetlen használni a fegyvert, bár ez leginkább a tuson található pofadéknak köszönhető, aminek a kiképzésénél a jobb kezes használatot vették figyelembe.

A tus rövidnek bizonyul, átlagos testalkat mellett. Ennek következtében a vállunkat kicsit előrébb kell tolnunk a fejünket meg hátrébb. Ez pedig hosszútávon elég kényelmetlen tud lenni.

A fegyvert tűz kész helyzetbe hozni és működtetni egyáltalán nem nehéz. A sütése olyan egyszerű, kicsit kemény talán. Mivel a gázvisszavezetés nem működött ezért minden lövés után csőre kellett rántani. Bizonyos lövés szám után, 3-4 max, a zár egyszerűen beragadt. Ekkor a tárat kivéve, földre letámasztva rákellet taposni és így kivetette a hüvelyt.

A Dragunov elég puritán és egyszerű, ugyanakkor strapabíró is és bunkósbotként is lehet használni, viszont nem egy precíz eszköz de ez nem is volt szempont a tervezésénél.

Korábban mikor először találkoztam a fegyverrel tartottam tőle kicsit, mivel láttam és meséltek a „Dragunov puszi” intézményéről, de megtetszett a puska.

Megvan az előnye-hátránya és ezt tudni kell kihasználni. Nem kell leszólni mert orosz és igénytelen, mivel mondjuk nem arra a feladatkörre való mint az M700-as.

Az SVD jelenleg is szolgál a világ számos pontján, akárcsak itthon is. Az orosz hadseregben szintén hadrendbe van még mindig, és több volt Szovjet utódállam illetve VSZ. tagország gyártotta licenszben, és alkalmazza mind a mai napig.

Köszi Peti, élmény volt!