Az amerikai hadsereg viszonylag sokáig, egészen az 1980-as évekig használta a második világháborúban is rendszeresített M1-es fém rohamsisakot.
A sisakhoz sisak gumi járt, ami nem ilyen volt mint a képen látható modernebb verzió, és ikonikus módon ebbe kerültek a különféle használati tárgyak. Ez a divat egyébként főként a vietnámi konfliktusra volt jellemző.
Még a második világháborúból megörökölt szokás volt, az állszíj összekapcsolása a sisak hátulján, vagy elején. Szinte sosem viselték ezt becsatolva az ál alatt, mivel a sisak enélkül kényelmesebb volt.
Létezett még egy ejtőernyős változata is, nem csak a korábbi bőr álszíjjal, amelyen négy pontos rögzítés volt, bár mind a négy pont a sisak oldalsó részén helyezkedett el.
A sisakon található gumiba általában fegyverolajat, rovar írtót esetleg fogkefét rakosgattak. Alapvetően ennek a feladata az álcázásnál használt növényzet megtartása.
Maga a huzat egész egyszerűen rögzíthető a sisakon. Csupán csak rá kell hajtogatni, és bele kell bújtatni az M1-es külső héját, majd a műanyag belsőt belenyomni, hogy a helyén maradjon.
A huzaton látható minta neve Mitchel minta, aminek az érdekessége, hogy noha terveztek ilyen mintában gyakorló ruházatot rendszeresíteni, de az mégsem történt meg, viszont a huzaton meghagyták ezt a mintát.
A huzat két oldalú volt, egyik oldalán zöldes minta, míg a másik oldalon ugyanaz a minta, csak barnás árnyalatban került fel. A mitchel patern végső soron a korábban alkalmazott „kacsa vadász” minta utódja.
Az M1-es sisak egyébként egész kényelmes. Az évek során a héj mellett főleg a belső párnázás amin változtattak, de természetesen az alapvető ballisztikai jellemzői nem változtak.
Az M1952A mellényért köszönet Beke Ferencnek!
Utolsó kommentek