Szinte az összes külföldi híroldal átvette azt a képet és videót, amin négy tengerészgyalogos halottakra - vélhetően tálib-ellenállókra - vizel rá. Tettükkel sikerült a közvéleményt szeretett alakulatuk és bajtársaik ellen hergelni.
Kezdjük azzal, hogy az igazság, mint fogalom nem egységes minden ember számára. Fontos különböző nézőpontokból megvizsgálni egy-egy eseményt, és megérteni, hogy az miért történhetett úgy és aki megtette az mit is gondolt.
A felháborodás az ügy kapcsán teljesen jogos, hiszen az Egyesült Államok folyamatosan hírdeti erkölcsi felsőbbrendűségét és nemes szándékait. Nem beszélve a Tengerészgyalogságról, ami hagyományairól és erkölcseiről híres.
Ezekkel szöges ellentétben áll az a - finoman fogalmazva is - felelőtlen, éretlen és tiszteletlen magatartás amit ezúttal az ellenségeik halottjaival szemben tanúsítottak. Nem csak négy halottat, hanem a nyugati világ által hírdetett erkölcsöt és morált is sikerült levizelni.
Ez pedig igen komoly probléma a XXI. században, mivel míg mondjuk a keresztes háborúk idején nem alakulhatott ki ekkora botrány egy elszigetelt esetből, manapság ez az egy perces felvétel elég arra, hogy egy teljes haderő hitelességét alá ássa, mindezt a teljes világ szeme láttára.
A táliboknak a felvétel készítője és kiszivárogtatója tálcán kínálta a létező legmodernebb fegyvert. A felvétel bejárta a világot és kiváló propaganda és toborzó anyagként fog szolgálni az olyan szervezetek számára, amelyek célja az USA és a szövetségesei elleni harc.
Az efféle felvételek könnyűszerrel toboroznak és szítanak gyűlöletet, mivel nem csak egyszerű hullagyalázásként hanem az iszlám elleni támadásként és tiszteletlenségként is értelmezhetőek. Kiválóan letolhatók egyszerűbb emberek torkán.
Tíz év alatt nagy nehezen, igen kemény munkával sikerült némi bizalmat szerezni az afgán nép körében. Sok jelentős eredményt értek el a különböző szervezetek és maga az ISAF is. Most a kínos hallgatás és a bűnösök felelősségre vonása mellett ezt a helyzetet igen nehéz lesz lekommunikálni és lemosni magukról a szégyenfoltot.
Mivel ez egy igen friss esemény, ezért egyelőre csak a nyugati világ háborodott fel, és az amúgy is teli tárral küzdő háború ellenes aktivisták jutottak újabb munícióhoz.
A közvélemény két oldalra szakadt. Az egyik fél mélyen elítéli a katonák tettét és meg vannak döbbenve, hogy az amúgy gyilkolásra drága pénzen kiképzett tengerészgyalogosok ilyen alávaló dolgokat is csinálnak.
A másik oldal nem teljesen egységes. Egyfelől vannak a véresszájú patrióták, aki terroristákról beszélnek és 9/11-re hivatkozva helyeslik a dolgot. Másfelől ott vannak a realistább veteránok, akik noha nem igazán örülnek a történteknek, mert felfogják, hogy mekkora kárt okozott ez a négy srác, de ők a potenciális ellenséget látják a négy halottban akik adott esetben őket és a társaikat gondolkodás nélkül felrobbantanák őket. Innentől kezdve ők sem ítélik el különösebben a történteket.
Vajon lehet-e igazolni a hullagyalázást azzal, hogy adott esetben ezek a tálibok a négy srácot levágott fejjel húzták volna végig egy poros úton, mindezt videóra véve, az USA ellenes világ ünneplésének közepette?
A katonák, akik egyébként tengerészgyalogosok, mint kiderült nem átlagos beosztásban voltak, hanem Scout Sniper-ek (felderítő mesterlövészek), a 2. Tengerészgyalogos Ezred 3. Zászlóaljától.Tehát nem egyszerű srácokról van szó, hanem a korábban is és napjainkban is elitnek számító alakulat tagjairól, akiktől némileg többet várhattunk volna. Legalább annyira lehettek volna előrelátóak, hogy nem engedik lefilmezni ezt az egészet.
A tengerészgyalogosok egy hét hónapos külszolgálat során olyan extrém pszichikai terhelésnek vannak kitéve, ami nagyon nagy hatást gyakorol a gondolkodásukra és az ítélőképességükre.
Hazai intézményekben is tanítják, - nyilvánosan vagy nem nyilvánosan - hogy sok esetben a harcoló katonák a leküzdendő ellenséget egy idő után nem emberi lénynek, hanem csupán célpontnak, "bukó célnak", élettelen dolognak, vagy tárgynak tekintik.
Ezért a gondolkodásmódért ők nem hibáztathatók igazából, hiszen arra képzik őket, hogy alkalomadtán embereket öljenek és ezzel valahogy meg kell bírkózniuk.
Ha minden ellenséget akivel végeznek, érző, szerethető, családos emberi lényként tartanának számon, akkor nagyon hamar beleroppannának a rájuk háruló feladatokba.
Ez a gondolkodásmód, az ellenség tárgyként és nem emberként való kezelése, viszont ilyen eseményekhez vezet minden háborúban, más kérdés, hogy ezekről a közvélemény a legtöbb esetben nem szerez tudomást. A hadseregek gondosan ügyelnek az efféle ügyek eltusolására mivel hatalmas károkat képesek okozni, és alapvető dolgokat kérdőjeleznek meg. Ugyanis a közvélemény, ami leginkább fogyasztója a híreknek, nem képes megérteni és a helyén kezelni ezeket az eseteket.
Mindezek ellenére, természetesen semmi nem szolgáltat indokot efféle cselekedetekre, de fontos megérteni, hogy az ott harcoló katonák másképp gondolkodnak mint egy átlagos ember. Nem az elemi gonoszság munkál a cselekedeteik mögött, hanem az elméjük a valóságnak egy nagy szeletét egyszerűen kizárja, pusztán azért, hogy ne omoljanak össze a rájuk kiszabott embertelen feladatok súlya alatt.
Az ő fejükben minden bizonnyal ez a cselekedet egy gyerekes csínytevés szintjét ütötte meg csupán, nem érezték át a valódi súlyát és azt, hogy egy ilyen esemény normális emberi szemmel nézve mennyire alávaló és megbotránkoztató.
A legfurcsább az egészben az, hogy a közvélemény nagy részének a szemében teljesen elfogadható, hogy egy külföldi országban embereket gyilkolnak a katonák, felháborodást csak az okoz, ha le is vizelik az áldozataik holttestét.
Utolsó kommentek