1986. április 26.-a mindenki előtt ismeretes, hogy a csernobili katasztrófa dátuma. A mostani évfordulóra mi is készültünk, egy orosz gázálarcot és vegyvédelmi ruházatot szerettünk volna bemutatni, de azok sajnos nem jutottak el hozzánk, ugyanis a tulajdonosnak külföldre kellett utaznia.
Ennek következtében a B terv lépett életbe, vagyis a „zónában” használt katonai és egyéb járművekről teszünk közzé egy kisebb gyűjteményt. A zóna a csernobili atomerőmű körülötti 30 km-es sugarú kört jelenti.
Az erőműben történt robbanás után a létesítményi tűzoltók kezdték meg a tűz oltását. Közülük szinte mindenki meghalt, ugyanis nem voltak megfelelően tájékoztatva. Az általuk használt Zil 130-as tűzoltóautókat az elsők között mentesítették, majd a zónában található több száz lerakó egyikébe vitték. Ezekről később még lesz szó.
A környező településekről is érkeztek tűzoltók, akik az erőmű oltásába később kapcsolódtak be. Később ezek nagy része a jelenleg is álló, és a legnagyobb roncstelepre, Rassokha-ba került.
Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a tűzoltó erők a földről nem tudnak túl sokat tenni, visszavonták őket. A Zilek mellett URAL típusú gépjárműfecskendők is láthatók voltak. Visszavonás után a tűzoltó erők a mentesítést segítették. A képen egy URAL tűzoltó fecskendőkből álló oszlop locsolja a fenyőket. Valószínű a porfelverődést próbálják meggátolni, illetve a már kikerült sugárzó port próbálják lemosni a fákról, azonban ebben az esetben az ugye a talajba került.
A szennyeződött területen dolgozó tűzoltó járművek egy része Rassokha-ba áll ma is. Azonban ott csak körülbelül 20-30 darab látható. A roncstelepen álló járművek noha magas sugárzás mellett dolgoztak, jellemzően üresre pucolva állnak.
Az erőmű körüli szarkofág építésénél főleg civil járműveket használtak. Azonban a zónában több falut is lebontottak, illetve egyéb földmunkához is alkalmaztak katonai bulldózereket. Ezek a BAT-M típusú bulldózerek szintén a roncstelepen láthatók.
Az erőműnél illetve a teljes zónában több speciális katonai jármű is dolgozott. Ezek főleg a hadseregnél rendszeresített lánctalpas daruk és árokásó bulldózerek voltak, amikről ez a felvétel is tanúskodik. Néhány példányuk szintén a roncstelepen pihen.
A hadsereg rengeteg páncélozott gumikerekes járművet is használt. Ezekkel főleg a zóna területén közlekedtek, illetve az erőmű körül. Javarészt BTR 60-as illetve BRDM 2-es gumikerekes páncélozott harcjárművekről van szó.
Ezek az akkori hidegháborús standardnak megfelelően rendelkeztek ABV védelemmel, vagyis a belső terük légmentesen zárható volt, és így a külső szennyező por nem juthatott be. Azonban folyamatosan erősen sugárzó terepen végezték mindennapi feladatukat, és így nem kerülhették el végzetüket.
Mivel a Szovjetunió 1986-ban már nem állt olyan rózsásan, és az oroszok se voltak hülyék, ezért tudták, hogy a Csernobil környékén bevetett eszközök mind mehetnek a kukába. Valószínű emiatt alkalmazták nagyobb számban az olcsóbb BRDM-2-est mint a kétszer akkora és drágább BTR-60-ast. Továbbá a BRDM-2-es inkább való vegyi felderítő szerepkörre.
Az erőmű oltásába a szovjet légierő is beavatkozott. Mi-26-os, Mi-8-as, Mi-17-es és Mi-6-os helikopterekkel oltották a tüzet, a korábbi reaktor környékén. Ezekkel úgynevezett „gurmát” szórtak le a magasból, viszont a művelet közben igen kemény dózist kaptak. A repülő eszközöknek csak egy része látható a roncstelepen.
A hadsereg használta még a széles körben rendszeresített URAL és ZIL teherautókat is, különféle terhek mozgatására, illetve csapatszállításra. Gyakorlatilag legnagyobb számba ezek láthatók magán a roncstelepen.
A zónában található két nagyobb városból, Csernobil és Pripyat, illetve több száz kisebb faluból több százezer embert telepítettek ki igen rövid idő alatt. A kitelepítést buszokkal végezték, amik egy része bizony szintén a telepen végezte.
Az Ikarusok mellett LAZ és egyéb buszokat is felhasználtak. Amik nem kerültek roncstelepre, azokat elásták. Mielőtt végleg eltemették volna őket, az értékesebb alkatrészeket eltávolították, noha azok is szennyezettek voltak.
Miután lecsupaszították a járműveket, a nagyobb helykihasználás érdekében összenyomták őket egy lánctalpassal, majd az előre kiásott nagyméretű árokba dobálták a roncsokat, később pedig a tárolót befedték.
A zónában egyébként körülbelül 300 kisebb-nagyobb betemetett lerakóhely található. Ezek közül a képen is látható, 30 agyaggal befedett árok a néhai Burakivka-nál, az erőműtől nyugatra, található meg. Ezeket egyszerűen csak számokkal jelölték.
Csernobil és környékén lakó munkások javarészt rendelkeztek saját járművekkel. Ezek a baleset következtében szintén szennyezetté váltak. Az állam megvásárolta őket a tulajdonosoktól. A további sorsuk azonban nem ismeretes. Valószínű bezúzatták őket, majd elásták.
A csernobili „csatát”, az akkori technikai színvonalon sikeresen megvívták. A Szovjetunió azonban, Afganisztán és a Honvédő háború után, ekkor szenvedte el a legnagyobb veszteségét.
Utolsó kommentek