Egyik ötletünk volt a kezdetektől, hogy a Tengerészgyalogság felszereléseinek egy részét is bemutassuk. A különféle tárgyakat ez a cikk előzi meg, ami segít betekintést nyerni és megérteni ezt a haderőnemet.

Sokszor felbukkan a Tengerészgyalogság hírekben, filmekben, olcsó filmekben, PC-s játékokban és úgy ámblokk az egész amerikai kultúrát átjárja. Az a sztereotípia alakult ki, hogy az átlag Tengerészgyalogost úgy kell elképzelni mint egy nagydarab, rasszista, agresszív, beképzelt, büszke, nagyképű oldalt felnyírt hajú harcost.

Apropó felnyírt haj. Manapság egyre divatosabb minden harcias kinézetet igénylő egyénnél ez a haj viselet. Valójában már az 1940-es években is divat volt, de akkor más okból. A gyakorlati haszna pedig, hogy a rohamsisakban körbefutó fejpánt nem húzza az ember haját. Vagyis kényelmesebb.

Mire fel ez a nagyképűség? A Tengerészgyalogság birtokolja azt a megtisztelő feladatot, hogy a külföldi követségek védelmét elláthatja. Ezt egy zászlóalj méretű alakulat végzi. Továbbá az elnököt szokták még fuvarozni helikopterrel. Azért ez is elég nagy szó.

Már a kiképzésen beléjük nevelik, hogy különbek minden más haderőnemnél, ezért a hadsereg és a tengerészet lenézése sem ritka a soraikban. Mivel az alapkiképzés náluk a leghosszabb, és egyébként nem nevezik alapkiképzésnek mert szerintük az alapkiképzés csupán annyi, hogy az ember elmegy és jelentkezik Tengerészgyalogosnak.

Ez a lenézés régebbről ered. Az 1930-as években úgy tekintettek rájuk, mint egy egyszerű biztonsági egységre, akik a hadihajókat és a tengerészeti támaszpontokat őrzik. Emiatt szinte teljesen elhanyagolták őket, és komoly hiányosságokkal küzdöttek. Végül sikerült bebizonyítani, a kétéltű támadásokhoz speciálisan felkészített és felszerelt egységre van szükség.

Az alapításuk 1775-re nyúlik vissza, amikor is a hajók védelmét látták el. Gyalogságként való alkalmazásuk csak később merült fel. Rendeltetésük szerint a hadihajókra átszállókat kellett jobb belátásra bírniuk, illetve a tengerészeti támaszpontokat őrizték, és némely esetben mikor arra volt szükség, a hajóhoz közeli parton tevékenykedhettek.

A második világégést a különféle szigetek elfoglalásával töltötték és hát, ez valahogy kisebb figyelmet kapott mint a francia és olasz városok elfoglalása. Viszont a hagyományaikat is jobban őrzik, ugyanis nem ritka hogy valamilyen úton-módon a fiatal Tengerészgyalogosok elzarándokolnak, persze nagyobb csoportokba verődve, Iwo Jimára és megtekintik az ott elhelyezett emlékművet, majd a homokból visznek emlékbe.

Hiába ismerték fel a fontosságukat, valahogy egészen a 90-es évekig félvállról vették őket. Az újabb fejlesztések és modernebb eszközök mindig később jutottak el hozzájuk. A vietnámi háborúban is később rendszeresítették az akkoriban felbukkanó M-16-os rohampuskát mint a hadsereg, de ez igaz a többi eszközükre is, kezdve a terepjárókkal a harckocsikig és a helikopterekig bezárólag.

Természetesen az összes nagyobb 20. századi konfliktust amiben Amerika részt vett, az első sorból nézték. Vagyis I. Világháború, Boxer lázadás, Korea, Vietnám, Panama, Grenada, Libanon, Szomália, Perzsa öböl, hadszínterein fordultak meg.

A hadsereg lenézése abból alakult ki, hogy ők mindig jobb felszerelést kaptak és korábban a Tengerészgyalogokhoz képest, illetve általában kiépített támaszpontokra és hídfőállásokba érkeztek, míg a „gruntok” alaprendeltetése a partraszállás és a hídfőállás elfoglalása. Így a „gruntokra” mindig rosszabb körülmények vártak.

Az elhanyagoltság abból is ered, hogy noha külön haderőnemet képez, a Tengerészgyalogság a Haditengerészeten keresztül kapja a fenntartásához szükséges pénzt. A tengerészettől más értelemben sem függetlenek, lévén ők szállítják őket, és tengerészekből átképzett felcserek úgynevezett „corpsman-ek” látják el az orvosi feladatokat. Ők egyébként igen megbecsült tagjai egy-egy egységnek, és ugyan azt az „alap” kiképzést végzik el mint a bőrnyakúak.

Visszatérve a sztereotípiához, én eddig négy Tengerészgyalogossal találkoztam életemben, és közülük csak egyre volt többé-kevésbé igaz a fentebb felsorolt tulajdonságok nagy része. Nem volt annyira rasszista, csak a pakisztáni tiszteket pakiknak meg hajiknak hívta. De amúgy rendes közvetlen srác volt ő is, akárcsak a többiek.

Pilótaként, merthogy ez a haderőnem rendelkezik saját forgószárnyas és merevszárnyas légiflottával is, büszkén hordja a hajózó sisakján, a kevlár sisakra való terepszínű huzatot. Mivel ennek gyakorlati haszna kicsi, ez inkább egy szimbólum, hogy hiába vezet helikoptert vagy repülőgépet ő is ugyanolyan „grunt” mint azok akiket támogat.

Ugyanis ahhoz, hogy pilóta legyen, neki is át kellett esnie egy kemény alapkiképzésen, ahol az egyszerű lövésztechnikákon keresztül a helységharcászatig mindent el kellett sajátítania. És ez is egy különlegessége a Tengerészgyalogságnak, ugyanis minden tagja elsődlegesen lövész és át kell esnie az alapkiképzésen.

Tehát általánosságban a Tengerészgyalogosokra úgy tekintenek mint a demokrácia őrzőire, akik az első sorban védik az államok érdekeit külföldön, illetve képesek rögtön beavatkozni, az adott térségben éppen szolgálatot teljesítő kétéltű kötelékeiken keresztül, és mindig a legrosszabb körülmények között kell harcoljanak.

Ez persze némileg általánosítás. A hadsereg és a haditengerészet egységei sem rendelkeznek mindig a legmegfelelőbb ellátással és szállással. Az utóbbi években viszont a Tengerészgyalogság felszerelését illetően több értelmes és az állomány életét pozitívan befolyásoló döntés született, mint a hadseregnél.

Egy másik fontos tény, hogy ennél a haderőnemnél a legmagasabb a sérülések aránya. Itt nem az ellenséges tevékenység által keletkező sérülésekre kell gondolni, hanem a kiképzések és gyakorlatok, illetve a fokozott fizikai igénybevétel miatt kialakuló mozgásszervi panaszok és hát illetve derék bántalmakra.

Persze azért maradtak bizony olyan dolgok is, ami miatt a „mindig mi szívunk” haderőnemet érintő jelszó még egy darabig nem veszti értelmét. Jó példa rá a géppuskások vagy könnyű géppuskások esete, akik oldalfegyverként, tehát a géppuska mellett kiegészítő fegyverzetként, gépkarabélyt vagy rosszabb esetben annak hosszú csövű változatát cipelik. De még ott van a kötelezően hordandó bajonett és ka-bar kések esete is.

A Tengerészgyalogság egyedülálló az anyaországának haderőnemein belül abban is, hogy oktatják a kézi tusa technikákat napjainkban is. Kötelezően el kell végezni egy alapképzést, és az elvégzett szinttől függően viselhetik a gyakorló nadrágukban az adott szinthez tartozó övet. Ez lehet szürke,barna,zöld és fekete, illetve létezik az instruktori jelzés is ezekhez.

Érdekesség, amivel a korábban említett 4 személy közül 3 már találkozott. Bizony vannak emberek akik sok pénzt költenek különféle Tengerészgyalogos felszerelésekre, például kimenő és díszegyenruhákra is, és Marine vagyis Tengerészgyalogosnak nevezik magukat. Ezek az emberek sok esetben adományoznak rendfokozatot és beosztásokat maguknak, amit nem igazán érdemelnek meg.A fentebb látható személy egy lengyel imposztor, Berlinbe.

Egészen extrém esetben például egyenruhában vagy kimenőben, és a hozzátartozó kitüntetésekkel-állományjelzővel, iszogatnak kocsmákban vagy utazgatnak Európában. Elképzelhető mennyire odavannak ezekért az emberekért, bár egész kultúráltan fejezték ki a véleményüket. A képen látható két személy szintén lengyel, és rendfokozati jelzések illetve ejtőernyős szárnyak láthatóak rajtuk.

A teljesség igénye nélkül néhány Tengerészgyalogságot érintő film: Rules of Engagment, Born on 4th of July, Egy becsületbeli ügy, Jarheads, Full Metal Jacket, Generation kill, Thin Red Line, Pacific, Heat, Heartbreak ridge, Taking Chance,